Eliza Beth: Isteni sakkjátszma - Visszavágó

Részlet a (remélem!) könyvhétre megjelenő fantasyból.

Zogrien háttal egy vastag fa érdes kérgéhez simult, két karja hátrafeszítve, bokáin is béklyó. Vállát átütötte egy nyílvessző, tolla letört, amikor sérülésével mit sem törődve, durván a tölgyfának taszították. Halántékán véres nyomot hagyott egy szikladarab. Metsző tekintetű férfi, Shadanföld uralkodója járkált előtte fel-alá izgatottan az apró máglyák sejtelmes fényében. Hibátlanul, bár furcsa kiejtéssel beszélt bantarul.

- Megjutalmazom a katonáimat, hogy ilyen nemes foglyot ejtettek. A bantar király bizalmasa, leghűbb embere! Nálad értékesebb már csak a királyod lehetne. Ne nézz oly büszkén! - öklözött bele a védekezésképtelen férfi gyomrába. - Nagyon hamar megtörlek, ha nem válaszolsz a kérdéseimre. Mindjárt az első: Ki őrzi a mágikus jogart? A második: Mi védi a királyodat, hogy nem fogja fegyver? Valamiféle varázslat, igaz? Talán éppen a Fényisten Ajándéka? Hogyan lehet feloldani a hatását?

Kérdéseit tőrének apró, alattomos vágásaival támasztotta alá. Zogrien keskeny patakokban vérzett, de fájdalmát csak szemének rebbenése, izmainak megfeszülése jelezte.

- Shaha! Hozd a kotyvalékodat! - Barab kikapta a sámán kezéből az apró üvegcsét, és foglyának szétfeszített szájába erőltetett néhány cseppet. Folyékony tűz áradt szét a testőr bensőjében, vére lángra lobbant. Homlokán kövér verítékcseppek jelentek meg a kíntól és az erőlködéstől, hogy visszafojtsa kitörni készülődő ordítását.

- Ez csak a kóstoló - figyelmeztette a király. - Ha nem akarsz belőle még többet, felelj! Hol van a jogar, amely képes a világ urává tenni gazdáját? Mondd meg, hol találom, és meghagyom a nyavalyás életedet! - Zogrien sejtette, csak tovább bőszíti, mégis az arcába köpött. - Véged! - recsegte Barab, és újra megütötte, szándékosan ugyanazon a ponton, mint előbb.

Zogrien az ereiben dúló tűzvihartól szinte nem is érezte a zsigereibe vágódó öklöt, bár megkönnyebbülve állapította meg: a varázsló titokzatos löttyének borzalmas a hatása, de szerencsére nem túl hosszú.

- Immár hiába is rimánkodsz a nyamvadt létedért! - Újabb ütés zúdult rá, visszatérítve gondolatait a pillanathoz. - Apránként foglak megölni, lassan, élvezettel. - Barab ökle minden mondata után áldozata gyomrába csapódott. - Ne is reméld, hogy életben maradhatsz! Könyörögni fogsz, rimánkodni, hogy legyek kegyes hozzád, és gyorsan végezzek veled. De csak akkor halhatsz meg, ha én megengedem! - Már lihegett a megerőltetéstől, nem volt hozzászokva a hóhérmunkához - erre mindig megvolt a megfelelő ember -, de most roppantul élvezte a hatalmát. Megint odaütött, és Zogrien képtelen volt visszatartani egy fájdalmas nyögést. - Én pedig csak akkor engedem, ha elárultad végre, hol van az az istenverte jogar! - dühöngött az uralkodó, mert a másik makacsul hallgatott.

- Te akartad! - sziszegte Barab foglya arcába néhány pillanatnyi várakozás után, keményen megmarkolva az állát. - Nyisd ki a szád! Nyisd ki! - Zogrien feje nagyot koppant a fatörzsön. Egy katona ugrott királya segítségére, befogta a bantar testőr orrát, és együttes erővel leöntötték a torkán Shaha üvegcséjének egész tartalmát. A sámán halkan suttogta: sok lesz, túl sok, nem fogja kibírni. Hangosan azonban nem merészelt ellenkezni, annyira nem aggódott a fogolyért, hogy a saját épségét kockáztassa miatta.

- Tűnj el onnan, fénylelkű! ...Bc2. Cahayiwa, ez alattomos húzás volt!

- Alattomos? - csodálkozott a fény istene. - Ugyan, miért? Mert keresztezi a szándékaidat? Netán még szabálytalan is? 32. Be8 Sakk!

- Nem, nem szabálytalan - morogta Onghamorro. - De semmi keresnivalója ott! ...Bxe8. Fölösleges veszélyeknek teszi ki magát. Miért engeded?

- Aggodalmat hallok a hangodban, vagy romlik a fülem? 33. Bxe8 Sakk!

- Persze, hogy aggódom érte, meg akarom szerezni a sötét oldalnak, és meg is fogom, ha abbahagyja végre ezt az őrültséget, és visszatakarodik a saját testébe. ...Kf7.

- Éppen gyilkolod a legjobb barátját - figyelmeztette a testvére. - 34. Be2.

- Pontosan azért tűnjön el, úgysem tudja megmenteni, hát hagyja, hadd gyilkolásszam kedvemre! ....Bxe2. Ennyi szórakozás nekem is jár.

- Tudod, az emberekben érzések élnek. 35. Kxe2.

- Bennem is!

- Igaz, de milyenek!

Zogrien fuldokolva köhögött, míg végre levegőhöz jutott, de az is égette a torkát. Megállíthatatlanul patakzott a könnye. A méreg szétáradt a gyomrában, az ereiben lobogó tűztengerré változott, s szinte látta, ahogy belső forrósága elemészt körülötte mindent. Vergődött a szoros kötelékben, szakadt róla a víz, ráadásul mérhetetlenül ingerelte a közelében hallatszó folyamatos, fülsértő üvöltés. Aztán a gondolatok is elhagyták, egyetlen szűnni nem akaró fájdalommá lett a teste. Szédült, káprázott a szeme, csengett a füle, és teljesen berekedt, mire valamelyest enyhülni kezdett a folyadék hatása. Remegtek a lábai, ha nincs szorosan a fához kötözve, összecsuklik.

Barab ráripakodott a sámánra, adja be az ellenszert, de az tehetetlenül széttárta a karját, mondván: nincs, sosem volt, minek is lenne egy vallatófőzetnek ellenszere? A király türelmetlenül várta, hogy újra értelmet lásson áldozata szemében.

- Majdnem megölted, te ostoba! - legyintette meg a varázslót.

- Én? - háborgott Shaha, vérző orrát törölgetve. - Én figyelmeztettelek, hogy nagyon erős a főzet, bánj vele óvatosan, én megmondtam, uram...

- Hol van a Fényisten Ajándéka? - kiáltotta Barab, hangerejével próbálva áttörni a fogoly kábaságán. - Hol őrzi a királyod? Biztos, hogy Yakisz rejtette el, de hová? Hová?

Fényisten Ajándéka? Az meg vajon mi lehet? De furcsa! Mennyi egyforma ember, és mind ugyanazt ordibálja. Hol vagyok? Yakisz? Yakisz... honnan ismerem ezt a nevet? Miért fáj mindenem? - tűnődött Zogrien. Nagyon lassan tisztult ki a tudata annyira, hogy választ tudjon adni saját kérdéseire. Kínzójára emelte a tekintetét. Most már csak egyet látott belőle, de ilyen utálatos féregből azt is soknak találta. Gúnyos fintora elnyerhette vallatója tetszését, mert jutalmul újabb gyomorrengető ütést kapott a bordái alá.

- Nem felelsz... akkor másképpen kérdezlek. Lássuk, mit teszel, ha kiszúrom a híres ezüstszemedet? - Ujjai közé fogta a tőrt, és a hegyét csigalassúsággal a fogoly szeméhez közelítette. Zogrien önkéntelenül elhúzta a fejét a penge elől, de kínzója a hajába markolva a fa törzséhez szorította. - Először csak az egyiket, hogy komolyan vedd a kérdéseim. A másik szemed elvesztése előtt gondolkodhatsz egy kicsit, de csak egy kicsit! - Gúnyosan kacagott áldozata tehetetlenségén, és kiélvezve erőfölényét, kiszámítottan lusta mozdulattal a bal szemébe szúrt.

- Itt vagyok! - sugallta Yakisz a barátjának, s a penge útjába emelte szellemkezét.

- Ááá! - ugrott hátra Barab, mert a fogoly szeméből kicsapó szikrák megégették. Ráadásul csúfondáros mosolyt is felfedezni vélt a szája sarkában. - Tudni akarom! - ordított. - Beszélj, vagy itt halsz meg! - S mivel ekkor sem kapott választ, a fogolyhoz lépett, s a vállából kiálló nyílvessződarabot megmarkolva könyörtelenül megforgatta a sebben. Zogrien a végsőkig meggyötörve, halk sóhajjal vált meg eszméletétől.

A shadan herceg intett katonáinak. Leoldozták a fogoly alélt testét, és a lábánál fogva egy fa alá vonszolták. Iuxiár egykedvűen nézte, ahogy Barab dühödten belerúg, majd a sámánhoz fordult:

- Shaha! Gyógyítsd meg! Apám biztosan vallatni akarja még.

- Igen, uram! - hajolt meg a varázsló, és keresgélni kezdett a füvei között.