Eliza Beth: Isteni sakkjátszma - Visszavágó

Részlet a (remélem!) könyvhétre megjelenő fantasyból.

Zogrien háttal egy vastag fa érdes kérgéhez simult, két karja hátrafeszítve, bokáin is béklyó. Vállát átütötte egy nyílvessző, tolla letört, amikor sérülésével mit sem törődve, durván a tölgyfának taszították. Halántékán véres nyomot hagyott egy szikladarab. Metsző tekintetű férfi, Shadanföld uralkodója járkált előtte fel-alá izgatottan az apró máglyák sejtelmes fényében. Hibátlanul, bár furcsa kiejtéssel beszélt bantarul.

- Megjutalmazom a katonáimat, hogy ilyen nemes foglyot ejtettek. A bantar király bizalmasa, leghűbb embere! Nálad értékesebb már csak a királyod lehetne. Ne nézz oly büszkén! - öklözött bele a védekezésképtelen férfi gyomrába. - Nagyon hamar megtörlek, ha nem válaszolsz a kérdéseimre. Mindjárt az első: Ki őrzi a mágikus jogart? A második: Mi védi a királyodat, hogy nem fogja fegyver? Valamiféle varázslat, igaz? Talán éppen a Fényisten Ajándéka? Hogyan lehet feloldani a hatását?

Kérdéseit tőrének apró, alattomos vágásaival támasztotta alá. Zogrien keskeny patakokban vérzett, de fájdalmát csak szemének rebbenése, izmainak megfeszülése jelezte.

- Shaha! Hozd a kotyvalékodat! - Barab kikapta a sámán kezéből az apró üvegcsét, és foglyának szétfeszített szájába erőltetett néhány cseppet. Folyékony tűz áradt szét a testőr bensőjében, vére lángra lobbant. Homlokán kövér verítékcseppek jelentek meg a kíntól és az erőlködéstől, hogy visszafojtsa kitörni készülődő ordítását.

- Ez csak a kóstoló - figyelmeztette a király. - Ha nem akarsz belőle még többet, felelj! Hol van a jogar, amely képes a világ urává tenni gazdáját? Mondd meg, hol találom, és meghagyom a nyavalyás életedet! - Zogrien sejtette, csak tovább bőszíti, mégis az arcába köpött. - Véged! - recsegte Barab, és újra megütötte, szándékosan ugyanazon a ponton, mint előbb.

Zogrien az ereiben dúló tűzvihartól szinte nem is érezte a zsigereibe vágódó öklöt, bár megkönnyebbülve állapította meg: a varázsló titokzatos löttyének borzalmas a hatása, de szerencsére nem túl hosszú.

- Immár hiába is rimánkodsz a nyamvadt létedért! - Újabb ütés zúdult rá, visszatérítve gondolatait a pillanathoz. - Apránként foglak megölni, lassan, élvezettel. - Barab ökle minden mondata után áldozata gyomrába csapódott. - Ne is reméld, hogy életben maradhatsz! Könyörögni fogsz, rimánkodni, hogy legyek kegyes hozzád, és gyorsan végezzek veled. De csak akkor halhatsz meg, ha én megengedem! - Már lihegett a megerőltetéstől, nem volt hozzászokva a hóhérmunkához - erre mindig megvolt a megfelelő ember -, de most roppantul élvezte a hatalmát. Megint odaütött, és Zogrien képtelen volt visszatartani egy fájdalmas nyögést. - Én pedig csak akkor engedem, ha elárultad végre, hol van az az istenverte jogar! - dühöngött az uralkodó, mert a másik makacsul hallgatott.

- Te akartad! - sziszegte Barab foglya arcába néhány pillanatnyi várakozás után, keményen megmarkolva az állát. - Nyisd ki a szád! Nyisd ki! - Zogrien feje nagyot koppant a fatörzsön. Egy katona ugrott királya segítségére, befogta a bantar testőr orrát, és együttes erővel leöntötték a torkán Shaha üvegcséjének egész tartalmát. A sámán halkan suttogta: sok lesz, túl sok, nem fogja kibírni. Hangosan azonban nem merészelt ellenkezni, annyira nem aggódott a fogolyért, hogy a saját épségét kockáztassa miatta.


 

- Tűnj el onnan, fénylelkű! ...Bc2. Cahayiwa, ez alattomos húzás volt!

- Alattomos? - csodálkozott a fény istene. - Ugyan, miért? Mert keresztezi a szándékaidat? Netán még szabálytalan is? 32. Be8 Sakk!

- Nem, nem szabálytalan - morogta Onghamorro. - De semmi keresnivalója ott! ...Bxe8. Fölösleges veszélyeknek teszi ki magát. Miért engeded?

- Aggodalmat hallok a hangodban, vagy romlik a fülem? 33. Bxe8 Sakk!

- Persze, hogy aggódom érte, meg akarom szerezni a sötét oldalnak, és meg is fogom, ha abbahagyja végre ezt az őrültséget, és visszatakarodik a saját testébe. ...Kf7.

- Éppen gyilkolod a legjobb barátját - figyelmeztette a testvére. - 34. Be2.

- Pontosan azért tűnjön el, úgysem tudja megmenteni, hát hagyja, hadd gyilkolásszam kedvemre! ....Bxe2. Ennyi szórakozás nekem is jár.

- Tudod, az emberekben érzések élnek. 35. Kxe2.

- Bennem is!

- Igaz, de milyenek!


 

Zogrien fuldokolva köhögött, míg végre levegőhöz jutott, de az is égette a torkát. Megállíthatatlanul patakzott a könnye. A méreg szétáradt a gyomrában, az ereiben lobogó tűztengerré változott, s szinte látta, ahogy belső forrósága elemészt körülötte mindent. Vergődött a szoros kötelékben, szakadt róla a víz, ráadásul mérhetetlenül ingerelte a közelében hallatszó folyamatos, fülsértő üvöltés. Aztán a gondolatok is elhagyták, egyetlen szűnni nem akaró fájdalommá lett a teste. Szédült, káprázott a szeme, csengett a füle, és teljesen berekedt, mire valamelyest enyhülni kezdett a folyadék hatása. Remegtek a lábai, ha nincs szorosan a fához kötözve, összecsuklik.

Barab ráripakodott a sámánra, adja be az ellenszert, de az tehetetlenül széttárta a karját, mondván: nincs, sosem volt, minek is lenne egy vallatófőzetnek ellenszere? A király türelmetlenül várta, hogy újra értelmet lásson áldozata szemében.

- Majdnem megölted, te ostoba! - legyintette meg a varázslót.

- Én? - háborgott Shaha, vérző orrát törölgetve. - Én figyelmeztettelek, hogy nagyon erős a főzet, bánj vele óvatosan, én megmondtam, uram...

- Hol van a Fényisten Ajándéka? - kiáltotta Barab, hangerejével próbálva áttörni a fogoly kábaságán. - Hol őrzi a királyod? Biztos, hogy Yakisz rejtette el, de hová? Hová?

Fényisten Ajándéka? Az meg vajon mi lehet? De furcsa! Mennyi egyforma ember, és mind ugyanazt ordibálja. Hol vagyok? Yakisz? Yakisz... honnan ismerem ezt a nevet? Miért fáj mindenem? - tűnődött Zogrien. Nagyon lassan tisztult ki a tudata annyira, hogy választ tudjon adni saját kérdéseire. Kínzójára emelte a tekintetét. Most már csak egyet látott belőle, de ilyen utálatos féregből azt is soknak találta. Gúnyos fintora elnyerhette vallatója tetszését, mert jutalmul újabb gyomorrengető ütést kapott a bordái alá.

- Nem felelsz... akkor másképpen kérdezlek. Lássuk, mit teszel, ha kiszúrom a híres ezüstszemedet? - Ujjai közé fogta a tőrt, és a hegyét csigalassúsággal a fogoly szeméhez közelítette. Zogrien önkéntelenül elhúzta a fejét a penge elől, de kínzója a hajába markolva a fa törzséhez szorította. - Először csak az egyiket, hogy komolyan vedd a kérdéseim. A másik szemed elvesztése előtt gondolkodhatsz egy kicsit, de csak egy kicsit! - Gúnyosan kacagott áldozata tehetetlenségén, és kiélvezve erőfölényét, kiszámítottan lusta mozdulattal a bal szemébe szúrt.

- Itt vagyok! - sugallta Yakisz a barátjának, s a penge útjába emelte szellemkezét.

- Ááá! - ugrott hátra Barab, mert a fogoly szeméből kicsapó szikrák megégették. Ráadásul csúfondáros mosolyt is felfedezni vélt a szája sarkában. - Tudni akarom! - ordított. - Beszélj, vagy itt halsz meg! - S mivel ekkor sem kapott választ, a fogolyhoz lépett, s a vállából kiálló nyílvessződarabot megmarkolva könyörtelenül megforgatta a sebben. Zogrien a végsőkig meggyötörve, halk sóhajjal vált meg eszméletétől.

A shadan herceg intett katonáinak. Leoldozták a fogoly alélt testét, és a lábánál fogva egy fa alá vonszolták. Iuxiár egykedvűen nézte, ahogy Barab dühödten belerúg, majd a sámánhoz fordult:

- Shaha! Gyógyítsd meg! Apám biztosan vallatni akarja még.

- Igen, uram! - hajolt meg a varázsló, és keresgélni kezdett a füvei között.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#36. 2012. május 11. 19:17
Köszi, Answer!
Most töltöttem fel a meghívót, majd megjelenik valamikor... van még egy hónap addig... De már várom veletek a találkozást!
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. május 11. 17:43
Answer
#35. 2012. május 11. 17:43
Ha jól látom, szombatra esik.
Egy strigulát húzhatsz Eliza, én biztosan ott leszek!
Már előre gratulálok!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. május 11. 16:35
Eliza Beth
#34. 2012. május 11. 16:35
Akkor most szólok:
Megjelenés a könyvhéten június 7-11.
Dedikálás 9-én 11-kor a Vörösmarty téren...
Bemutató itthon... na, ezt még nem tudom... de kell csinálni a "mieinknek" is...
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2012. január 21. 10:18
Eliza Beth
#33. 2012. február 5. 16:37
Én bízom benne, hogy most is ott leszel majd, Eszti!

Balázs!
Hogy tetszik? Van olyan, mint az első, vagy belehaltál, azért nem jelentkezel?
előzmény: Gesztenye hozzászólása, 2012. január 30. 18:58
Gesztenye
#32. 2012. január 30. 18:58
Na szóval az úgy volt kérem szépen... Na de most tényleg!....
A szerelmemért mindent... :)
És persze érted is!!!!
Az első könyvet nagyon hamar elolvastam, mert nem lehetett letenni.
Ismerlek már annyira, hogy ezt sem majd!
Nekem is tegyél félre egyet, ha megjelenik, hogy biztos ne maradjak le róla! :)
Eliza Beth
#31. 2012. január 23. 18:46
No nézd, a sereghajtó! :-))))))))))
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2012. január 22. 21:12
Gitka_61
#30. 2012. január 22. 21:12
Huh, de kifulladtam, de ideértem. utolsó befutónak is kell lennie valakinek!

Eliza! Sok sikert, és gratulálok:))))

Gitta
Eliza Beth
#29. 2012. január 22. 18:46
De hiszen én figyelek rá!

(Puskával lesem, mkor fordul be a sarkon.)

:-)))))))))))))))))))))))))))))
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. január 22. 18:41
Döme Zsuzsa
#28. 2012. január 22. 18:41
Kedves Eliza,
azt gondolom, Fer-Kaira érdemes figyelnünk. Mindig fején találja a szöget, s nem sajnálja az idejét arra, hogy részletesen kifejtse rólunk a véleményét.
Eliza Beth
#27. 2012. január 22. 12:02
De szívesen felszállnék arra a vonatra....
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. január 22. 09:12
Balage
#26. 2012. január 22. 09:12
Neked még így olvasatlanul is megszavazom a bizalmat ;o)
Mihelyt megyünk hazának, Kattal hangosan végigolvassuk ezt az írásodat is ;o)
És kösziii még egyszer!!!!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 21. 12:48
Eliza Beth
#25. 2012. január 21. 18:06
Köszönöm, Csaba!

Neked is legyen szép hétvégéd!
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2012. január 21. 14:59
Bedő Csaba
#24. 2012. január 21. 14:59
Gratulálok az írásodhoz és sikereidhez. Még sok ilyet kívánok!

További kellemes hétvégét!
Eliza Beth
#23. 2012. január 21. 12:48
Te, mint első és töretlen rajongóm, megkaphatod nyers formában, és eldöntheted magad a kérdést. Én ugyebár részrehajlok.
Ha utána is kéred a 6-7 példányt, akkor lett olyan jó.
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2012. január 21. 10:18
Eliza Beth
#22. 2012. január 21. 12:46
Tudom, és ezért fogadom el őket. Akkor is, ha a régi írásokat már nem bántom. Anno a 2. könyvemet átnézte egy magyartanár írótársam, és bár halálra idegesített, mert naponta küldte a hibalistát, holott mondtam, hogy még csak a tartalmat kellene megnézni, azért belém ivódott, és ha írtam valamit, feljött bennem, hogy "Edit ezt így írná"... Persze, volt, hogy akkor sem úgy írtam, mert nekem mást jelentett így, mint úgy...

A szemed világa..?? Nyugi, nem fogom kiszúrni!
Max. kikaparom, ha valaha találkozunk élőben, csak szólj előtte, hogy kezdhetem növeszteni a körmeimet!)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 21. 11:02
Fer-Kai
#21. 2012. január 21. 11:02
Egyezzünk ki egy döntetlenben (persze csak a szemem világa érdekében)! :-)

Amúgy, komolyra fordítva a szót, tudom, hogy fájdalmas lehet kritikai észrevételeket elviselni (én is megtapasztaltam), mégis, nagyon sok segítséget jelenthet - több mindenre figyelni kezd az ember, mint korábban, ami lassan-lassan "begyűrűzik" az írásába. Szinte csak abból veszi észre a fejlődést, hogy meglepően sokat tud javítani a saját korábbi írásaiban - ha még érdekesek, fontosak a számára.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 20. 22:52
szerkesztőség
#20. 2012. január 21. 10:18
Remélem, én is hogy hamarosan lehet majd kapni. Ugyanúgy tegyél nekem félre párat, mint a múltkor, légyszi ;o)
(Az egész család kapott belőle legutóbb. Sztem egy 6-7 példányra fizetnék be, de körbekérdezek még... )
Amúgy hogy érzed, lett olyan jó, mint az elődje? Csak mert azt nehéz lesz utolérni ;o)
Szólj, ha már látod, mikor menjünk bemutatóra...
Asszony is gratozik itt mellettem, és már kíváncsiak vagyunk.........
Eliza Beth
#19. 2012. január 20. 22:53
Köszönöm, Mara!
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. január 20. 17:50
Eliza Beth
#18. 2012. január 20. 22:52
Főleg, ha Fer-Kai besegít a kétségeknek! Ki kéne szúrni az egyik szemét, hogy ne lásson meg mindent :-))))
(Még jó, hogy csak szóban vagyok ilyen vérszomjas)
Köszönöm, Zsuzsa, látod, lesz ok, hogy találkozzunk!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. január 20. 17:38
Eliza Beth
#17. 2012. január 20. 22:50
Köszönöm, remélem, tetszeni fog! Majd véleményezd, mint az elsőt!
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. január 20. 17:30
Mara
#16. 2012. január 20. 17:50
Kedves Eliza Beth,

örömmel olvastam a szép hírt! Sok sikert kívánok: Mara
Döme Zsuzsa
#15. 2012. január 20. 17:38
Eliza,
újabb könyved megjelenéséhez szeretettel gratulálok.
"A mű kész - az alkotó pihen" - ránk nem vonatkozik, mert a kétségek a MŰ elkészülte után törnek csak ránk igazán és megállíthatatlanul. Így vagyunk ezzel mindannyian.
Answer
#14. 2012. január 20. 17:30
Jól van, csak elkészül...
Drukoltam és drukkolok neked.
Úgy vagyok ahogyan Te is, majd egyben...
Van szerencsém ismerni az első részt, és biztos vagyok benna folytatás is legalább olyan klassz lesz!
Ölellek!
Eliza Beth
#13. 2012. január 20. 12:42
Ajánlom figyelmedbe, az első rész még kapható itt-ott, abból el lehet dönteni, hogy melyik :-)))
Most mennem kell, már csak éjjel nézek be....
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 20. 12:36
Fer-Kai
#12. 2012. január 20. 12:36
Így van.
Az a jó, ha a "túlontúl" a "kiáradt" szolgálatába áll, s legjobb képességeit latba vetve, önmagát félreállítva igyekszik "Azt" segíteni: "legyen meg az Ő akarata".
A közös célban, akaratban feloldódva, részévé válhat a "kiáradtnak".
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 20. 12:22
Eliza Beth
#11. 2012. január 20. 12:22
Szerinted belőlem kiáradt, vagy a túlontúl...? :-)
Igaz, az egészet látva tudnád eldönteni... Valószínűleg vegyes, mert ami könnyedén jött, az "kiáradt", amin meg ötölnöm kellett, az a "túlontúl"...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 20. 12:14
Fer-Kai
#10. 2012. január 20. 12:14
Ízlés dolgain nemigen lehet vitatkozni, nincs is értelme, mert valóban: minden zsák megtalálja a foltját. A mértéktartás mindenkinek más és más, de azért érezhető egy egészségesnek és egy egészségtelennek nevezhető tartomány.

Az "én akarom" kérdéssel kapcsolatban, írói szempontból épp tegnap olvastam a buszon egy olyan gondolatot, amivel teljes mértékben azonosulni tudok:

"Minden íróban az a legjobb, ahol elfeledkezik önmagáról, vagyis aminek maga sincs tudatában; ami egyszerűen kiárad a lényéből, nem pedig az, ami túlontúl aktív alkotói képzeletének terméke.

R. W. Emerson
(a "Kompenzáció" című esszéjéből)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 20. 11:58
Eliza Beth
#9. 2012. január 20. 11:58
"én akarom"? Szerintem (én! önző vagyok?) természetes, hogy ha írok, abban az "én akarom" érvényesül. Te is úgy írsz, ahogy te akarod, vagy nem? Te egyszerűen, minél kevesebb szóval, mert úgy szereted. De biztos, hogy minden olvasó úgy szereti? Kétlem, hogy ez biztos lenne. Ennek is, annak is megvannak a hívei, írói-olvasói oldalról egyaránt.
(ettől függetlenül elismerem, ami jogos felvetés, és a simulást máris átírtam az eredetiben :-))) )
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 20. 11:07
Fer-Kai
#8. 2012. január 20. 11:07
Tavalyi szabadnapot töltök, innen a ráérés. :)
Alkotómunkára készültem - fogok is írni, javítgatni -, de itt ragadtam. Persze a kritika is alkotómunka, s nekem is tanulság, figyelmeztetés.
Költők is vannak - de még mennyien! -, akik szórják a jelzőket, hatásbombákat. A mértéktartás viszont segít elkerülni, hogy leértékelődjön a jelzők ereje, hiszen egy idő múlva már nincs hová fokozni, s ekkor jönnek a nyilvánvaló túlzások, vásári mutatványok.
Mindig beigazolódik, hogy a kevesebb több - és hitelesebb.
Gondoljunk arra, milyen fárasztó egy olyan emberrel beszélgetni, aki szüntelenül lelkendezik vagy (felváltva) dühöng, nagyokat mond - és így tovább. Az erős hatásokra, kontrasztokra épülő, vagy szüntelenül dübörgő, netán szárnyaló zene is egy idő után kimerítően hat.
Talán ott is "az én akarom" dominál...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 20. 10:49
Eliza Beth
#7. 2012. január 20. 10:49
Már vártalak, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz :-)))

Még egy szó, és a nyakadba zúdítom az egészet, aztán bogarászhatod! :-))))
Biztos, hogy vannak még ilyenek a szövegben, miért is ne lennének, ha én így szeretem? Szeretem a jelzőket, azért vannak, hogy használjam őket, és valahol már ezt is írtam egyszer, én szeretem láttatni, amit mutatok, és nem csak sejtetni. Igaz, néha csak sejtetem, hogy ne legyek unalmas :-)))
Tudod, ezért vagyok én prózás, és nem költő. Itt lehet beszélni, jelzőzni, írásjeleket használni, szóval kifejezni... úgy, ahogy én akarom.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. január 20. 10:37
Fer-Kai
#6. 2012. január 20. 10:37
Merész vállalkozás egy ilyen nagyobb terjedelmű, erős hatásokkal operáló mű megírása.
A filmes világ is visszahat az írókra, mert egyre erősebb, naturálisabb hatásokra készteti őket, hogy sikerüljön felrázni az egyre inkább eltompuló közönséget. A hatások, effektusok lassan már fokozhatatlanok, s mivel legtöbbször öncélúvá válnak, szerintem annak lehet csak esélye megérinteni (nem meggyomrozni :) a közönséget, aki eszközként, mértéktartóan használja egy magasabb cél érdekében.
Érdeklődve figyelem, mi fog ebből "kisülni".

A nagy terjedelem, és a fentiekben vázolt "hatáskényszer" arra csábítja az alkotót, hogy (gyakran fölösleges) jelzőkkel stb. tűzdelje tele a szöveget, ami egy idő után elfárasztja az érzékeket, és immunissá teszi az olvasót. Az író odafigyelése is csorbát szenved eközben.

Nézzük csak az első mondatot, ami kulcsfontosságú minden műben, és sok mindent előrevetít, elárul.

"Zogrien háttal egy vastag fa érdes kérgéhez simult, két karja hátrafeszítve, bokáin is béklyó."

Vastag fa érdes kérge - jelzők halmozódnak, nyilván a nehéz, drámai helyzetet kívánják érzékeltetni. És máris egy ellentmondással folytatódik: "simult".
Hogy is van ez? Tovább olvasom, és még kevésbé értem, hiszen az illető oda van feszítve a fához. Ez bizony nem egy "simulásos" helyzet.

Kicsit mértéktartóbban és pontosabban fogalmazva talán így szólna a mondat:

Zogrien háta egy vastag fa kérgéhez szorult; két karját hátrafeszítették, bokáit is béklyóval kötötték.

Kicsit odébb:

"...tolla letört, amikor sérülésével mit sem törődve, durván a tölgyfának taszították."

Ha itt kimarad a "durván" határozószó, semmivel sem lesz kevésbé nyilvánvaló a durvaság ténye - talán csak a pattogatott kukoricát ropogtató és szétszóró, műitalt kortyolgató, tompa mozinézők számára (de ők nem nagyon olvasnak).
Aki mit sem törődik a másik sebével, sőt egy fatörzshöz taszítja, az nyilvánvalóan durvaságot követ el.
Bízni kell az olvasóban, hogy erre magától is rájön.

Talán kukacoskodásnak tűnik ez a két példa, de hát "részletekben lakik az ördög", és a részek legtöbbször az egészet tükrözik.
Érdemes tehát megfontolni a dolgot, s legközelebb még nagyobb figyelmet, mértéktartást, pontosságot tanúsítani, mert ha nincs egy jó szerkesztő a háttérben, akkor marad az önkontroll, ami nagyon nehéz - illetve megfelelő idő elteltével, tárgyilagos rálátással már sokkal könnyebb.

Fentiek ellenére természetesen én is gratulálok a műhöz, a közelgő megjelenéshez, s jó tudni, hogy mindig van továbbfejlődési lehetőség.
Nem kevés, amit elért az ember, de még több, ami lehetőségként előtte áll - jó, ha hiszünk ebben! :-)
Eliza Beth
#5. 2012. január 20. 10:37
Én is így éreztem ki a szavaidból. :-)))
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. január 20. 10:36
Juhász Kató
#4. 2012. január 20. 10:36
Az írásod kíváló, én vagyok túl mimóza lelkű.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 20. 10:32
Eliza Beth
#3. 2012. január 20. 10:32
Köszönöm, Kató, bár nem vagyok 100%-ban biztos abban, hogy ez most felhőtlen dicséret :-)))
Juhász Kató
#2. 2012. január 20. 07:50
Kedves Eliza!
Csodállak. Egy férfinak is dicsőségére válna egy ilyen írás. Bevallom, féltem egy kicsit, miközben olvastam. Szerintem az erősebb nem képviselői és a férfi lelkű nők nagyon fogják élvezni.
Gratulálok és sok sikert kívánok hozzá.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek