Eliza Beth: Szegény gyermektelen Edéné - Csúcs(forgalom) saga 34. rész

A Megerősítő jóslat (32. rész) közvetlen folytatása. És ekkor csendesen belépett Ede felesége.....

Szívesen ordított volna ő is, de annyira összeszorult a torka a felháborodástól, hogy egyetlen hangfoszlány sem jött ki rajta. Megbolondult ez a Pálinkás Pista! Tenyészállattá alacsonyítana minket, nőket - morfondírozott magában. Biztos, hogy ez a perszóna is azért fekszik Edén, mert nem akar gyerektelen-adót fizetni. Hogy miért éppen az én férjemet, ezt az idióta Edét pécézte ki magának?

Kedves Pálinkás Pista elvtársúr! Bele tetszett gondolni, hogy ma kevesebb férfi él szép hazánkban (de tán mások hasonlóan szép hazájában is), mint nő? Vagyis veszekednünk kell értük! Házasságok fognak felbomlani (ugyanis mi is féltékenyek vagyunk, és nem tűrjük a csapodárságot!), miáltal az ön hőn áhított nemzetszaporulata még alacsonyabb lesz, vagy selejtes példányokat kap, hiszen nem lesz meg az ideális családmodell, nem lesz előttük példa. Vagy a királysággal együtt a bigámiát is törvényesítik?

Még hogy a nők csak a szülőszobában pótolhatatlanok! Lehet, hogy Pálinkás Pista elvtársúr is „más"? Hiszen, ha csak ott kellünk (ott is minek? Oldanák meg ezt is maguk között, ha már olyan jó „más"-nak lenni!), az azt jelenti, hogy elfogadja, sőt szorgalmazza a nő nélküli világot. Már az ágyba sem kellünk, mert elvannak egymással a férfiak, igaz? Csak és kizárólag szülni. Tenyészteni. Gondolom, mesterségesen...

Jövendő szép világ: minden munkát férfiak fognak elvégezni, a piszkosabbját is, a takarítást is, a gyereknevelést is, a pelenkázást is, a közös tanulást is, mindent, amit eddig a nőkre (ránk!) hagytak. Eztán övék lesz a második, harmadik műszak, munka előtt futhatnak a szaporulattal oviba, iskolába, lehúzhatják a műszakjukat, aztán főzhetnek, moshatnak, nevelhetnek, ápolhatják a beteg gyereket, pucolhatják a szőnyegből a rókát, ágyba bújhatnak „más" társukkal. Hiszen mi nem kellünk oda (sem), ezt is tudják ők! Meg beosztani a minimálbért úgy, hogy jusson a Kanári-szigeteki nyaralásra, jusson húszmilliós lakásra, jusson hat gyerekre. Mindezt mosolyogva!

Igen mélyen (le)tisztelt Pálinkás Pista exuraság! Ha ma a magyar nőknek megadnák havonta az ön havi nyugdíjának összegét, senki nem tiltakozna a szülés ellen. Bátran vállalnának tucatnyi gyereket is (ahogy némely „magyar"), ha nem kellene garasoskodniuk. De nem mindenkinek fűlik a foga sorbaállni segélyekért, nem kérni, hanem követelni, hogy adjanak. Mi, magyar, gyermektelen nők dolgozunk a pénzünkért, és szeretnénk magunk eldönteni, mire adjuk ki, és mennyit. És most ne jöjjön azzal, hogy anyagiasak vagyunk, ugyanis éppen ön az, aki anyagi síkra helyezte a gyermeknevelést. Hiszen éppen azért akar megadóztatni, mert (ön szerint) több pénzünk van, mint a gyerekeseknek. Pedig nem is kapunk családi pótlékot! Nem kapunk iskolakezdési támogatást, nagycsaládos-kedvezményeket... A gyerekesek kapnak, akkor miért is olyan nagyságrendekkel nagyobb a teher rajtuk? A gyereken kívül minden más megélhetési költség ugyanúgy sújt minket is! (amúgy meg szívesen fogadnék egy porontyot, de az égiek másként döntöttek)

Miért nem azokat a nagyságrendi különbségeket vesszük górcső alá, ami pl. az ön fizetése/nyugdíja, meg még sok honatya-honanya, bankatya, keresztatya stb. fizetése és az ön által buta kifogásnak titulált alacsony bérünk között adódik? Belegondolt-e abba, hogy egyik ember havonta kap kétmilliót, a másik évente (jó esetben), és talán többet dolgozik érte? Több stressz éri, pl., az ön észbontó tervei?

Számomra logikus lenne, hogy csökkenjen a lélekszámunk. Nincs agrárgazdaságunk, iparunk is alig, az ifjak munkanélkülinek tanulnak, mert munkalehetőségünk sincs. Hamarosan nem lesz élelmünk és vizünk! Minek kell egyáltalán annyi magyar? Legyünk annyian, amennyit el bír tartani lefogyott kis hazánk. Ja, hogy akkor feleannyi hon- stb-atya kell? Valójában még a feleannyi is sok! És, ha már olyan nagylelkűen tudnak dönteni a mi életszínvonalunkról, vállalják be önök is, éljenek minimálbérből, a felette való összeget meg tegyék vissza az államkasszába, mindjárt nulla lesz a költségvetési hiány!

Komoly leckét adott fel nekem, igen (le)tisztelt Pálinkás Pista uraság. Maradjak-e magyar? Maradjak-e hazámban, mit eddig gyarapítottam az adómmal, munkámmal (igaz, gyerekkel nem!). Vagy keressek új hazát? Ha maradok, bigámista legyek, vagy féltékenységi gyilkos? Osztozzak, vagy védjem a házasságomat foggal-körömmel?

Kedves társtalan-gyermektelen nőtársaim! Még egy lehetőségünk van. Sztrájkoljunk! Vajon mit tesz Pálinkás Pista kényurunk, ha minden harminc és hatvan közötti egyedülálló, gyermektelen nő (és férfi?) elhagyja az országot? Hányan is vagyunk?....

Idáig ért Lívia a töprengésében, amikor végre észrevették, hogy ő is ott van. Ede hallgatott el elsőként, pedig neki lett volna legnagyobb oka ordítani. Hasogatott a csontja, Aranka rajta feküdt a törött lábán, a nővérke le akarta ráncigálni, a felesége pedig ott áll némán, fenyegetőn...

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai