Elkopott

Ezzel a versemmel búcsúzok volt munkahelyemtől, Bedő Árpi (volt kollégám) képétől ihletve. Kerepesi út és az enyészet! Isten velünk volt Taurus!

Elkopott


Új cipőben járunk, csak így tudtunk lépni.
Soha nem lesz olyan, mint az elnyűtt, régi!
Azt jól kitapostuk. Kényelmesen jártunk.
Rég nem szorította bőre fáradt lábunk.

Sokszor nem siettünk, nyugalmat keresve
néha megbotlottunk, voltunk már elesve.
Cserben sosem hagyott! Le soha nem vettük.
Jól elrejtett kincset őbenne kerestük.

Nem hagyott el minket, pedig bőrig áztunk,
emlékszem, a fagyban, jaj, de sokszor fáztunk!
Mégis úgy szerettük, mint testünknek részét.
El nem adtuk volna őt semennyi pénzért.

Hányszor futnunk kellett? Természetünk miatt.
Képzelt suszter rakott lyukjára foltokat.
Le akkor sem vettük. Rajtunk javították.
Kitartással művelt öreg cipőnk csodát!

Most le kellett vetnünk, ennyit szántak néki.
El nem felejthetjük! Emlék lesz a régi.
Őrizzük fazonját elménk rejtekében,
néha elővesszük, velünk van, mint régen.

Új cipőnk még kemény. Szorítja a lábunk.
Visszasírjuk sokszor azt, mitől megváltunk!
Ez az élet rendje, bár kicsit még félünk.
Segít továbblépni ezer szép emlékünk.

2018. január 2.



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
HeczJanos
#9. 2018. január 19. 14:34
Hatalmas tisztelettel köszönöm fáradozásotokat, az sem kizárt, hogy én szúrtam el valahol!
Még egyszer, szívből köszönöm!
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2018. január 18. 20:07
szerkesztőség
#8. 2018. január 18. 20:07
Kedves János!

Néhány sikertelen kísérlet után azt hiszem sikerült a javítás. Még egyszer elnézést a galibáért!
előzmény: HeczJanos hozzászólása, 2018. január 18. 08:00
HeczJanos
#7. 2018. január 18. 08:00
Íme:
Elkopott
Új cipőben járunk, csak így tudtunk lépni.
Soha nem lesz olyan, mint az elnyűtt, régi!
Azt jól kitapostuk. Kényelmesen jártunk.
Rég nem szorította bőre fáradt lábunk.

Sokszor nem siettünk, nyugalmat keresve
néha megbotlottunk, voltunk már elesve.
Cserben sosem hagyott! Le soha nem vettük.
Jól elrejtett kincset őbenne kerestük.

Nem hagyott el minket, pedig bőrig áztunk,
emlékszem, a fagyban, jaj, de sokszor fáztunk!
Mégis úgy szerettük, mint testünknek részét.
El nem adtuk volna őt semennyi pénzért.

Hányszor futnunk kellett? Természetünk miatt.
Képzelt suszter rakott lyukjára foltokat.
Le akkor sem vettük. Rajtunk javították.
Kitartással művelt öreg cipőnk csodát!

Most le kellett vetnünk, ennyit szántak néki.
El nem felejthetjük! Emlék lesz a régi.
Őrizzük fazonját elménk rejtekében,
néha elővesszük, velünk van, mint régen.

Új cipőnk még kemény. Szorítja a lábunk.
Visszasírjuk sokszor azt, mitől megváltunk!
Ez az élet rendje, bár kicsit még félünk.
Segít továbblépni ezer szép emlékünk.

2018. január 2.
előzmény: HeczJanos hozzászólása, 2018. január 17. 17:33
HeczJanos
#6. 2018. január 18. 07:59
T.szerkesztőség, nem tudom sikerült e újra elküldenem, mert kiírta: Már szerepel az adatbázisban.
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2018. január 17. 23:03
HeczJanos
#5. 2018. január 18. 07:50
Tisztelt szerkesztőség, köszönöm, hogy időt szenteltetek versemnek. Valószínű a programmal van valami gond, mert felrakáskor, már javítani kellett, de akkor csak a nagy távolságokat sorok között. Miután elküldtem, már nem lehet ellenőrizni, így közben történhetett valami.
Tisztelettel: Hecz János Sándor
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2018. január 17. 22:57
szerkesztőség
#4. 2018. január 17. 23:03
Előkerestem az eredeti felrakást:


Elkopott


Új cipőben járunk, csak így tudtunk lépni.


Soha nem lesz olyan, mint az elnyűtt régi!


Azt jól kitapostuk. Kényelmesen jártunk.



Rég' nem szorította, bőre fáradt lábunk.







Sokszor nem siettünk, nyugalmat keresve,


néha megbotlottunk, voltunk már elesve.


Cserben sosem hagyott! Le soha nem vettük.


Jól elrejtett kincset, őbenne kerestük.


Nem hagyott el minket, pedig bőrig áztunk,

emlékszem a fagyban, jaj de sokszor fáztunk!
Mégis úgy szerettük, mint testünknek részét.
El nem adtuk volna, őt semennyi pénzért.

Hányszor futnunk kellett? Természetünk miatt.

Képzelt suszter rakott, lyukára foltokat.
Le akkor sem vettük. Rajtunk javították.
Kitartással művelt, öreg cipőnk csodát!

Most le kellett vetnünk, ennyit szántak néki.

El nem felejthetjük! Emlék lesz a régi.
Őrizzük fazonját, elménk rejtekében,
néha elővesszük, velünk van mint régen.

Új cipőnk még kemény. Szorítja a lábunk.

Vissza sírjuk sokszor, azt mitől megváltunk!
Ez az élet rendje, bár kicsit még félünk.
Segít tovább lépni, ezer szép emlékünk.

2018.01.02.

Arra kérlek, küld el újra, szándékod szerint javítva. Köszönettel
Márkus
szerkesztőség
#3. 2018. január 17. 22:57
Kedves János!

Nem tudom mi az oka, hogy a felrakástól eltérően jelent meg, nem szoktuk átalakítani a műveket. Rejtély. Keressük a hiba okát és javítjuk.
előzmény: HeczJanos hozzászólása, 2018. január 17. 17:33
HeczJanos
#2. 2018. január 17. 17:33
Mi történt ezzel a verssel!?
Én valahogy nem így raktam fel!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Csoda -palacsinta