Esőben álmodó

... tegnap a remény egy percre elhagyott...

 

 

 

Álmokat virrasztó
Névtelen csillagok,
Tegnap a remény
Egy percre
Itt hagyott.
Hallgatag
Álom-angyalok,
Könnyük, az eső,
Megfagyott.
Színtelen,
Szerelem-jégcsapok,
Dermedt kérdések,
És nincsenek
Válaszok.
Nyújtózik
Felhők között,
A pirkadat.
Fényében felragyog,
Szerelmes pillanat.
Emlékek, tárgyak,
Mi tőled itt maradt.
Boldog, szerelmes 
Tegnapok.
Várok rád,
Itt vagyok.
Azért vannak
Magányos hajnalok.
Olvad a jég,
Búcsúzik a faggyal,
És könnyezik újra
A magányos angyal.
Feltámadó szél
Tavaszt mesél,
Szeretlek.
Van még remény!

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
answer
#5. 2012. január 30. 16:06
Persze hogy van.
Szép vers!
Ölellek: answer
Veniam
#4. 2012. január 30. 13:43
Szép
Remélem reményed.
Juhász Kató
#3. 2012. január 30. 09:40
Kedves Ariadne!
Nagyon szép, költői képekben gazdag ez a versed is, kár, hogy ilyen fájdalmas érzések
hatására született.
A tavasz közeleg, és mindig van remény,- ebben bízzál.
Mara
#2. 2012. január 30. 09:26
Kedves Ariadne,
szomorú hangulatú versedben azért megadtad a remény sugarát is. Nagyon szépek a kifejező eszközeid.
Szeretettel gratulálok: Radmila
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek