F.M. Dosztojevszkij : A félkegyelmű

Kedvcsináló a nagy műhöz.:)

 
 
"Hé,emberek! Tanuljatok példánkból!
Legyetek okosabbak, jobbak, mint mi!"

1

Miskin herceg-szegény, ám hercegi rangja,
a béke "szigetéről", vad "tengerbe" zavarja.
Svájcban kezelték, vad rohamai miatt,
S most huszonhat évesen, hazaindult minap.

Vonattal indult ő Szentpétervárra,
rokona él-e még, s talán még várja?
Gyermekien naiv, tiszta szívű ember,
ábrándokat hajszoló, hófehér lélekkel.

A vonaton utazik Rogozsin,(újgazdag)
vele korabeli szerelmes, hallgatag.
Szóba elegyednek, ismerkednek vele,
s Rogozsinnak végül, megered a nyelve.

Mesél szép asszonyról, gyönyörű bálványról,
szíve szerelméről, Nasztázja Filippovnáról.
Elmondja, mily kacér, megőrjít sok szívet,
A templomból kicsalna, minden férfi népet.

Tockij őt eltartja, hosszú évek óta
Ragozsin szerelme, így nem válhat valóra.
Rogozsin pedig, még apját is meglopja,
hogy ott hagyja Nasztjánál "szerelmét zálogba"

Rokonhoz menekült,apja haragjától,
s most jött az örökség érte Pétervárról.
Miskinnek nagy hévvel hangoztatja tervét,
Most végre "megveszi" végzetasszony kezét.

Rogozsin látva, a Herceg mily jó lélek,
Felajánlja neki: -Lakjon, hol én élek.
Tábornok Jepancsint tőlem majd keresi,
egyetlen rokonát hamar fel is leli.

Örült a tábornok, hogy a távoli rokon,
nem pénzt jött kérni, Ő lélek magas fokon.
Gyönyörű írása, ezért lesz írnok állása,
S a Tábornok parancsára, Gányánál szállása.

Jepancsin tábornok három szép leánya
Mindjárt körbefogja, milyen is volt Svájcba?
Mesélt nekik Miskin, szép gyerekkoráról,
megmentett egy csúf lányt, több falurosszától.

Csupán csak azért, Ő így is szépnek látta,
mert nem a külső számít - a lélek tisztasága.
Hasonlóan tisztát ,Ő azóta sem látott,
Csak azon a képen, mit Gányánál látott

Elmondta őszintén, hogyan betegeskedett,
Nem titkolta el, a Félkegyelmű nevet,
Mit a falusi gyerekek ragasztottak őrá,
Epilepsziás rohamában hasonlított ő, rá

2

Gányáék családja, szegénynemes csapat,
itt száll meg Miskin, a megbocsátó alkat.
Gánya édesapja, "Lódító" Tábornok,
Miskintől kér kölcsön, lódítja-társának.

Együtt a társaság! Valaki épp csönget!
Nastázja Philippovna váratlanul jön meg!
Miskin szeme ragyog, gyönyörűnek látja,
angyali lénynek, kinek eltört szárnya.

Hirtelen új vendég! Rogozsin,bandája.
Násztja után jött, tudta itt találja.
Nem hagyja, hogy Gánya, megkérje kezét,
megveszi Ő Nasztját százezer rúbelért.

Szerencsétlen Gánya, reszket,nem tud szólni,
Rogozsin pár ezrest, zsebébe fog nyomni...
Itt van háromezer, Nasztjának adj utat,
Hisz háromért felnyalnád az egész sugárutat.

Elviszi Nasztját, hoppon marad Gánya,
veszekszik húgával, Miskint arcon vágja.
Erre Miskin felel: -Fog ez Önnek fájni.
Mire Gánya kérdi: -Meg tud bocsátani?

3

Nasztázja Philippovna, partyt adott este,
házát, ki számít, mind-mind fölkereste.
Mulattak,daloltak, vígan telt az este,
hisz más pénzén mulatni, van ki ne szeretne?

Ilyenkor nem számít, ki erkölcsös, ki céda,
nincs szaga a pénznek, régi ez a tréfa.
Nasztázja Philippovnát, erkölcsösnek látja,
ki mulatni akar, e hatalmas bálba'

Megjelent Rogozsin, ahogy megígérte,
Százezret rakott le Nasztázija elébe.
Ím itt e pénz, kérem,legyen az enyém,
Nem lesz jobb dolga, sehol e föd színén.

Ha-ha-ha nevetett, hősnőnk e "mártíron"
Jöjjön csak Gánya, e pénzt én most eldobom,
Itt a lehetőség a köteget kivenni,
Ha ég a kandallóban,még meg tudja menteni.

Gánya így rosszul lett, látva a nagy krachot,
a vagyontól a tűzben, majd' infarktust kapott.
Nasztázja megszánta, a köteget kivette,
hosszú vas csipesszel, s Gánya mellé tette.

Itt szerzett tudomást, Philippovna arról,
Miskin herceg neki, egész másképp bókol.
Belehabarodott, Ő is Nasztyenkába,
Pétervár közismert kitartottjába.

Ó, drága Herceg, hisz tudja, hogy imádom,
jószívűségének, nincs párja a világon,
de miből tartaná el, e nagyvilági cédát,
hisz kincse csupán, a szívében a gyémánt.

Persze, a pletykás hiénák, mindjárt közbevágtak:
Örökölt a Herceg, A tárgyalásra várnak.
Rövidesen gazdag, ranghoz méltón élhet,
Több millióval, lepte meg az élet.

4

Már közel az esküvő, Philippovna várja,
Készűl sok szebbnél szebb ünnepi ruhája.
A Herceg is boldog, szűzien imádja,
Úgy néz ki, pár nap, és egybe kél a pára.

Esküvő napja, mennek mind templomba.
Ám az ajtóban rosszul lesz menten Philippovna,
Nem teheti tönkre, a Herceg "szent" életét,
Nem bírná viselni tettének rosszkedvét.

Jöjjön, Rogozsin, vigyen máris innen!
S elvágtat velük, a hintójuk serényen.
A Herceg összetörve, betegsége újult,
Most iránta Aglaja,szíve lángot gyújtott.

Jepancsin tábornok három lánya közül,
Aglaja a legszebb, a Hercegre ő hevül.
A herceg is szereti, legalább azt hiszi,
Míg Aglaja, mutatta: Nasztázja írt neki

Kérlelte Aglaját, legyen Herceg társa,
szeresse, s kövesse, akár a halálba.
Íly Isteni ember, nincs még egy a földön,
Rogozsin mellett, az ő élete börtön.

Aglaja, s a Herceg, utaztak Moszkvába,
Mert ekkor ott lakott Rogozsin és "párja"
Aglaja megvetette, Nasztja minden tettét,
Ráfogta:-mért áll Ön állandóan közénk?

Ekkor Nasztja mondta, fitogtatva báját,
ha akarom a Herceg, itt veti ma ágyát.
Gyerünk, Rogozsin,hordd el gyorsan magad
Viheted Aglaját, a Nerceg velem marad.

5

Ám nem akarta ő azt, hogy maradjon nála,
e szavakkal pusztán, hatalmát demonstrálta.
Megtőrte mindkettőt, Aglaját is, Miskint,
Egyedül Rogozsin lázad, csendben int, int..

Rogozsin, és Miskin sorstestvérek lettek.
Keresztet cseréltek, esküt is letettek.
Miskin megfogatta, nem néz Nasztjára.
Hisz e szirén bárkit felfal vacsorára.

Bárkit tönkretehet, szépségével ölhet,
megbosszulva azon, mit sorsa vele művelt.
Szerelmi zűrzavar keringet fejében,
Pár hét elteltével, gondolt ő eképpen.

Esküje ellenére, nem bírta nem látni,
És Moszkvába utazott, Násztját látogatni.
Rogozsin sehol, ajtaja is zárva,
A zsalugáter mögött, mintna valaki állna.

Gondolta, elsétál, a várost bejárja,
biztos hazaérnek, későn vacsorára.
Sötét volt már akkor, mikor arra tévedt,
egy kar nyúlt a vállához:- gyere velem,kérlek.

(Rogozsin sötétben vezette a lépcsőn,
a szomszédok hallanak minden neszt ily későn
Nasztázja ott feküdt, takarva ágyában
Rogozsin késével átdöfött szívtájjal)

-Meg kellett tennem. De szeretném, ha hagynák.
Virrasszuk át hárman, e keserű éjszakát.
Láttalak, délelőtt, újra visszajöttél
Nem lett volna nyugta, most már soha többé.

Az éjszaka eltelt, majd jöttek a szomszédok,
utánuk rendőrök, meg a hullaszállítók,
Elvitték Rogozsint, még utólag bólintott
A félkegyelmű végső rohamot kapott.

Debrecen, 2010. március

Kép forrása: filmtett.ro