Fekete Felícia: Szegény Gazdagok a József Attila Színházban

Szenvelgősen kezdődik az előadás, ezért könnyedén megijedhet a néző, hogy későbbiekben is ez vár rá -

valljuk be tényleg ijesztő is az imazsámolyon imádkozó naiv szerelmes pár képe - de szerencsére a folytatás ezt képes feledtetni. Talán ez nem is ez a rendezés hiányossága, mert Jókai tényleg írt egy naiv szerelmes párról a regénye elején, a baj inkább az, hogy míg a legnagyobb írónk ezt az ifjú párt erős iróniával rajzolta meg, addig az előadásnak ebben a szakaszában nem sok iróniát lehet felfedezni. Az első felvonás első fele lapos lehet azoknak, akik nem olvasták a regényt, akik olvasták azoknak is, csak ők tudják, hogy ez nem maradhat így. Kárpótlásul viszont, a Szegény Gazdagok kevéssé ismerői végig izgulhatnak Jókai egyik legjobban sikerült kalandregényének végkifejlete végett. A krimibe illő vonalvezetés az alkotópáros érdeme, és persze az eredeti szerzőjéé is. A musical jól adta vissza a regény tempóját, és majdnem végig fent tudták tartani az izgalmakat. Fokozatosan, szinte észrevétlenül kapja meg a darab a kellő lendületet, és első pár jelenet után már magával ragadja a nézőt.

A musicalre legjellemzőbb, hogy az érzelmeket, és belső vívódásokat próbálja kifejezni, ám ez sokszor igen csöpögősre sikerül - de nem ebben a musicalben. Az egyik legnagyobb hatású rész, mikor Henriette ráeszmél férje iránti szerelmére: Krassy Renáta hozza az szereptől elvárandó, könnyes, semmibe révedő tekintetet, és az életszerűség fokozása érdekében még énekel is. Ami különös az az, hogy mindez a nézőnek katarzist okoz. Bár Henriette kissé haloványnak tűnik az egész előadás alatt, de mégis van benne valami, ami miatt hatni tud az érzelmeinkre. A nagynénjét játszó Molnár Gyöngyi viszont vonzza a tekintet, és nagyszerűen játssza a jóindulatú, okos, és flegma Matildot. Nagy kár, hogy csúnyán belebakizott a kevés mondatainak egyikébe. A néző azt is megfigyelheti, hogy a kitűnő karakter színész Józsa Imre, számtalan szinkronból ismert ellenállhatatlan hangja akkor is igen kellemes hangzású, amikor énekel.

Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárul, hogy Zöld Csaba habitusban, kisugárzásban és énekhangban is jól bírja a szerepet. Méltó párja az Európa legszebb színésznőjének választott Valentin Titánia. Mikor Patia Negra (Zöld Csaba) és Anica (Valentin Titánia) először találkozik a szemünk láttára, a szenvedélynek és szexualitásnak olyan erős jelenléte volt a színpadon, hogy a nézők könnyen belepirulhattak, és ezt valószínűleg sokan meg is tették. Ahogy Valentin Titániát az alkata több mint alkalmassá teszi Anica az oláh amazon megformálására úgy az arisztokratikus Nagy Lórántot is az övé az idétlen nagybácsi szerepére. Valószerűtlenül hosszú lábait a derékközepéig felérő fehér nadrág még komikusabbá teszi; mintha csak róla mintázta volna János figuráját az író: „Kálmán...szembe állva hórihorgas nagybátyjának, fogcsikorgatva kiálta rá: - Hozzám ne nyúlj, te hosszúlábú hóhér!" - olvasható az eredeti műben.

A József Attila színház Szegény Gazdagok című musicaljének legjobb perceiben azt gondolhatjuk, hogy egy nagyon jó alapanyagból készített, precíz, és egyszerűségében nagyszerű előadás. Egyszerűség alatt az értendő, hogy a díszlet végig ugyanaz az egy darab leszakadt híd, ám az végig tökéletesen tölti be a funkcióját, megfelel sziklaszirtek, erdei útnak, sőt és még háttérnek is. A minimalista díszlet előtt korhű jelmezekben énekelnek a színészek egy régebbi korhoz hű hangosítással, mert a mikrofonok többször is elromlottak.  Az elsőre avantgárd újításnak tűnő berezonáláson kívül a színpadról leomló füst is elterelte egy időre az nézőtéren elől ülők figyelmét.

Az utókor fogja eldönteni, hogy a nemes egyszerűség és a téma érzékeny feldolgozása elégendő lesz-e arra, hogy maradandónak bizonyuljon a Kocsák-Miklós páros Szegény Gazdagok musicalje. Az előadók nem kimagaslóan jók, de egy-egy remek hang és karakter azért fellelhető a darabban. De Zöld Csaba, Puskás Péter, és Valentin Titánia énekhangja talán túlságosan kiemelkedett a mezőnyből.  

A döcögős kezdet után a kitűnően választott jelenetek és dinamikus zene hatására az első felvonás második fele már igazi élményt nyújt. A második felvonás eleje megint kicsit nehezen indul, de szerencsére az előadás különösen erős a "fiatalok" tömegjeleneteiben, akik ifjonti lelkesedéssel, csillogó szemmel és nagy mosollyal az arcukon táncolnak és énekelnek a színpadon. Így minden olyan jelenet, ahol az általuk megformált románok feltűnnek sokkal jobb, mint amelyikben nem. Összességében a rendező jó csapatban dolgozott, és a csapat legerősebb tagja a méltán híres Jókai Mór volt.

 

 

Fekete Felícia

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek