Feledés - Éljen a szerelmesek napja!

Elmegyek egy helyre, ahol nem kereshetsz,

Nem találsz rám soha, többé nem nevethetsz,

Se rajtam, se máson; kit az arcod rabul ejtett.

Elmegyek majd oda, ahol mindent elfelejtek.

Nem ér többé utol, átkos boldogságod,

Nem zavarhatsz akkor, mikor jónak látod.

Eltörlöm emléked, nem tudsz megkeresni,

Létezésed nyomát, el fogom temetni.

Önmagammal együtt, hogyha ez a módja,

Halál, jó barátom; biztosan megoldja.

Nem átkozlak gyáván, nem mondom szemedbe,

Nélküled létemnek, nincsen sok értelme.

Önző vagyok, tudom; nem lehet tagadni,

Nálam marad mindaz, mit át akartam adni.

Megfeketült szívem, itt dobog mellettem,

Sötét viharfelhők, vonulnak felettem.

Elhagyom e földet, vagy az hagyott el engem,

Könyvedet becsukom, mert nem hagytad felednem,

Én is ember vagyok, és nekem is van lelkem.

 

 

 

Kép forrása

 

 

Maggoth


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Maggoth
#9. 2011. január 17. 19:08
Neked még meg sem köszöntem, Elizabeth, úgyhogy így utólag, köszönöm.
Maggoth
#8. 2011. január 17. 10:20
sajnálom... persze örülök is, de igazából sajnálom... nehéz ezt megmagyarázni :(
Yassu
#7. 2011. január 16. 21:51
ez a vers egyszerűen gyönyörű tényleg nagyon szép....
Eliza Beth
#6. 2011. január 16. 15:14
"Én is ember vagyok, és nekem is van lelkem."
És az ilyen verseket szeretem.
Maggoth
#5. 2011. január 16. 14:11
Hát, nagyon köszönöm, csak a színtiszta igazat mondtam.
Törpe
#4. 2011. január 15. 19:11
Átérzem:( A versed szép lett:)
Maggoth
#3. 2011. január 15. 13:04
Sejtem...
Balage
#2. 2011. január 15. 09:03
Öhömm....
Szal tudod ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek