Félreértés

Egy kis Szufi történet, de lehetne keresztény is, vagy akár Buddhista.

 

Ibn Hasszan, a szufi misztikus haldoklott. Tanítványai ott ültek az ágya körül, izgatottan várták, hogy még egyszer utoljára beszéljen nekik Allahról. Hasszan lassan kinyitotta a szemét, végignézett tanítványain, majd alig hallhatóan így szólt:

- Valamit nagyon félreértettetek rólam. Ugyanis nekem egész életemben az volt a dolgom, hogy megmutassam nektek, mi nem Allah. Sajnálom, róla semmit sem tudok mondani - azzal behunyta szemét és meghalt.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gandalf
#3. 2014. július 17. 06:01
Fer-Kai köszönöm az idézetet, tanulmányozni kell sokszor elolvasni és megpróbálni a gyakorlatba ültetni.
Fer-Kai
#2. 2014. július 14. 11:36
Igen.
Ez sem Allah, az sem Allah.
Ez sem én vagyok, és az sem.

Hamvas Béla egyik könyvéből másolok ide egy (kicsit hosszú) idézetet:

Hamvas Béla: Unikornis (Beszélgetések – részletek)

– Amikor sorsom démonai ellen küzdöttem, úgy láttam, hogy a hinduk régi technikáját igen jól alkalmazni tudom. Ez a neti-neti-módszer. "Neti-neti" annyit jelent, mint: nem ez, nem ez. Ha valamelyik démont sikerült nyakon csípnem, ráolvastam: te nem vagyok én. Neti-neti. Értsd meg, nem vagy én. Démon vagy. Parazita. Szemtelen, aljas és pimasz élősdi. Pusztulj. Nem akarlak látni. Nem tűrlek meg. Neti-neti.
Amikor ezt a varázslatot megtartottam, a démon között és fiktív lényem között valami kicsiny rés keletkezett. Tény, hogy egymástól elváltunk. A démon és a senki (én) között a komplex összetévesztési viszony megszakadt. Már nem hittem gátlástalanul, hogy a démon és én azonosak vagyunk. Egy kicsit már tudtam, hogy őt én vetítem ki s ennek a kivetítésnek első oka saját rongáltságom. El kell őt viselnem, gondoltam, ezt a piszkos rovart.
S akkor ilyen gondolatokkal foglalkoztam: nem félek – a félelem fél bennem. Vagy még helyesebben: ez a megfogalmazás, hogy én félek, igen pontatlan. A pontos megfogalmazás ez: magamat a félelemmel összetévesztem. S ez most bennem fél. És ezért én abban a hiszemben vagyok, hogy én félek. Mindez azért van, mert magamat a félelemmel összetévesztettem. Nem vagyok irigy – az irigység irigykedik bennem.
(...)
Egyre semlegesebb lettem. Tulajdonságmérőm leszállt. Közeledtem a nulladik állás felé.
(...)
A démon csak azáltal válik bennem hatalommá, ha magamat vele összetévesztem. Ha azt mondom neki: neti-neti, az összetévesztés eloszlik és a kapcsolatot vele megszakítom. Abban a pillanatban erejét elveszti.
Ezt az állapotot Kijózanodásnak, más szóval az Őrület Alkonyának hívom.

(Eddig az idézet.)

Igen, csak a nagy Kijózanodás (egy egészen másfajta "részegség") után tudhatja meg az ember, hogy ki is ő, hogy ki is az Isten valójában.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek