Furcsa kapcsolatok

Nem jellemző, hogy egy tanár tanítványával házasságot kössön. Megtörtént...

Mindenki furcsa, különc embernek ismerte a középkorú, magányos rajztanárt, akiről köztudott volt, hogy szenvedélye a festészet.

Festőállványával gyakran kitelepült a természetbe. A kiránduló gyerekek sokszor látták, hogy vagy a környékbeli „kerek erdő"-nek nevezett különleges tájat örökítette meg, vagy a sárguló búzatáblákat, égő pipacsokkal, és közöttük kéklő búzavirágokkal. Szórakozott ember volt a tanár úr, néha többször is rá kellett köszönni, hogy viszonozza. A tanítványai a háta mögött csak Piskótának hívták, pedig a becsületes neve Pálházi Béla volt. Magánéletéről annyit lehetett tudni, hogy a Dunántúlról települt az ország északi részébe, és már évek óta albérletben lakott, egy családi ház udvarán lévő - nyári laknak épült - kis lakásban.

Egyszer aztán felröppent a hír, hogy Piskóta tanár úr egy volt tanítványának udvarol.

Annuska érettségi előtt állt, mikor általános iskolai tanára hatalmas májuskosarat küldött neki. Mint kitudódott, a titkos kapcsolat már régebben fennállhatott, mert Annuska öccse a barátjának elárulta, milyen kísérő szöveggel érkezett a rózsaszín hortenzia. „Szívbéli mátkámnak" - állt a díszes kártyán, - mely futótűzként terjedt el a 7. A-ban, s a tanár úr a kamaszok céltáblája lett.

- Mit nevetsz fiam? - kérdezgette a fiúkat, mikor azok a tanár úr puszta látványától is harsány nevetésben törtek ki.

Mikor a lány leérettségizett, a kapcsolat nyilvánosságot kapott. Béla állandó vendég lett az apa nélküli családnál, s kedvese és annak édesanyja társaságában gyakran vonult végig az utcán, a helybeliek legnagyobb ámulatára. Annuska ilyenkor szép, selymes, hátközépig érő szőke haját kibontva viselte, füle mellett virágfejet mintázó színes hajcsattal rögzítve. Mikor színházba mentek, loknis frizura illett a romantikus fazonú organza ruhához.

Sokan értetlenkedtek a különös társaság láttán. Volt, aki nem tudta eldönteni, ki is valójában a tanár úr párja, mert a klasszikus ruhákba, elegánsan öltözködő mama korban jobban illett hozzá, mint a nádszálvékony romantikus kisasszony.

Annuska nem csak menyasszonya, de modellje is lett Piskóta tanár úrnak, - ezt sokan feltételezték, mert felismerni vélték a Képcsarnok kirakatában látható képeken.

Az esküvőre a lány tizenkilencedik születésnapján került sor. Nagyon emlékezetes esemény volt ez a környékbeliek számára, mert lovas hintó vitte az új párt és a mamát a templomba, ott pedig két koszorúslány szórta lábuk elé a pünkösdirózsák szirmait.

A tanár úr az esküvő után Annuskáék családi házába költözött, s úgy tűnt, a romantikus időszak lezárult. A különös pár is a hétköznapi emberek életét kezdte élni.

Hét végén továbbra is mentek hármasban moziba, vagy színházba, de hét közben a fiatalasszony dolgozni járt, egy áruház műszaki osztályán lett eladó. Már nem lobogtatta a szél hosszú haját, kontyban viselte, mint általában az asszonyok. Béla tanított, s szabad idejében festegetett, a mama pedig a háztartást vezette.

Ahogy az évek múltak, Annuska érzelmei megkoptak, s huszonöt évesen úgy érezte, rossz döntést hozott a házasságkötéssel. Keserű szájízzel gyújtotta meg a gyertyát a tortán, melyet férje 50. születésnapjára készített édesanyja.

Otthon egyre több konfliktus adódott, mert a vitás kérdésekben a mama mindig a vejének adott igazat a lányával szemben.

A házasság akkor került válságba, mikor Annuska a nála alig idősebb főnökével egy alkalommal Budapestre utazott, s a beszélgetés során kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A férfi bevallotta, hogy már régebben kedveli, de úgy tudta, jó házasságban él, ezért nem akart közeledni hozzá. Jóképű, független ember volt Róbert, s nem is titkolta, hogy hajlandó feleségül venni, ha elválik. Ettől kezdve a fiatalasszony állandóan kereste az okot arra, mit tudna párja ellen fordítani. Nem kellett sokáig keresgélnie. Béla kész munkái között talált egy akt képet, melyen édesanyját vélte felismerni. Még annak jellegzetes köves gyűrűje is jól kivehető volt a festményen. Csodálkozott rajta, hogy anyja nem is tiltakozott a megállapítással szemben. Ezt elegendőnek látta, hogy még aznap elköltözzön a főnökéhez.

Annuska napokon belül beadta a válókeresetet és meglepte, hogy Béla nem gördített akadályt a házasság felbontása ellen. A volt férj a válás után sem költözött el, továbbra is ott élt - mint albérlő - Annuskáék családi házában. Hétvégeken ezután már csak kettesben, a mamával jártak kulturális rendezvényekre, s szemmel láthatóan jól megértették egymást.

Később normalizálódott a viszony a családtagok között, és a fiatalok - a hamarosan megszületett kis Robival együtt - jó kapcsolatot ápoltak Annuska anyjával és az ex férjjel.