GET CLOSER CONCERTS

Először Magyarországon! Madeleine Peyroux Időpont: 2017. július 4. 20.00 Helyszín: MoMKult

 

 

A francia-amerikai énekes, Európa és Amerika kedvence, Madeleine Peyroux világi himnuszokkal, új lemezének anyagával mutatkozik be végre a magyar közönség előtt! A Secular Hymns egészen különleges keverékét nyújtja a megszentelt és a profán daloknak.
Egész pontosan húsz évvel azután, hogy első lemeze egy csapásra híressé tette, Peyroux új anyagát egy templomban vette fel, közönség előtt, állandó bőgősével és gitárosával, utólag is csak minimális mértékben tökéletesítve a felvételeket. Ez a helyszín, egy Oxford környéki koraközépkori templom akkor ihlette meg, amikor egy exkluzív meghívás alkalmával először adott itt koncertet. A lemezre gospel témák, mai énekes-dalszerzők dalai (Tom Waits, Townes Van Zandt és Allen Touissant) és néhány örökzöld közül válogatott, de mindegyik erős blues lüktetéssel, és a lehető legszemélyesebb hangvételben szólal meg. Peyroux azt mondta a lemezanyagról, hogy ő mindig is a zenében élte meg a spiritualitást, és ezek a dalok mind egyediek, személyesek, sőt bensőségesek. Ám az egész lemezre is vonatkozik, amit a legnagyobb sláger címe ígér: Everything I Do Gonna Be Funky (From Now On).
Peyroux Amerikában, Georgia államban született 1974-ben, de miután szülei tinédzserkorában elváltak, anyjával Franciaországba költöztek. Itt kezdett el énekelgetni, majd huszonkét évesen felvette a Dreamland című lemezt, és ezzel rögtön nagyhatású és népszerű énekesnővé vált. Sokat merít a jazzből, büszkén fogadja, ha Billie Holiday-éhoz hasonlítják a hangját, de Ray Charles, Joni Mitchell, sőt a francia sanzon legnagyobbjai is hatással voltak saját, jellegzetesen fátyolos, de sokszor felszikrázó, sűrű érzelmi töltetű hangszínére. Az új lemezen közreműködő Jon Herington gitáros és Barak Mori bőgős Pestre is elkísérik az énekesnőt, aki gyakran vesz kézbe maga is gitárt.
Részletek és jegyek itt:
https://www.getcloserconcerts.com/koncert/madeleine-peyroux/

Háttéranyag:

Madeleine Peyroux pályafutására kedvenc színésze, Groucho Marx - az énekesnő által is - sokat idézett bon mot-ja érvényes: „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
A hippi mozgalomból érkező szülők gyermekeként egy Georgia állambeli kisvárosban nő fel. Gyerekkorát a magány és a zene határozta meg. Apja lemezgyűjteményének - amelyben sok más mellett Robert Johnson, Hank Williams, Fats Waller, Billie Holliday, Buddy Holly albumai sorakoztak - vég nélküli hallgatásával, illetve anyjával való közös muzsikálással teremti meg saját békés világának és későbbi zenei pályafutásának kereteit. Francia tanárnőként dolgozó anyjától, illetve Beatles - és jazz kottákból tanul meg gitározni. Anyja nevezi el Madeleine-nek, amit Marcel Proust, Eltűnt idő nyomában című regényében fontos szerepet játszó sütemény neve inspirál. Miután szülei elváltak, anyjával Párizsba költözik, ahova személyes holmiján kívül gitárját, a lemezekről megtanult dalokat és első ajándéklemezét, Bob Dylan Biograph című gyűjteményét viszi magával. (Az első album, amit később magának vásárol, a U2, „Sunday Bloody Sunday" című korongja). Párizs sokáig idegen közeg a Peyroux számára, zavarja a nagyvárosi nyüzsgés, nincsenek barátai, szülei válása is felkavarja. A jazz klubok és a Latin negyed pezsgő világa vonzza, és rövidesen egy utcazenekar tagja lesz. Kezdetben ő kalapozza össze a pénzt a járókelőktől, később az együttes énekese lesz. Anyja ekkor úgy dönt, hogy lányának jobb helye lesz az angliai Littlehampton bentlakásos iskolájában, de téved, mert Peyroux fél év múlva az iskola zuhanyzóablakán keresztül meglép és autóstoppal tér vissza Párizsba, ahol összeakad a Lost Wandering Jazz and Blues Band tagjaival. Az akkor 17 éves Peyroux a „Jeepers Creepers" jazz standard előadásával győzi meg őket, hogy köztük a helye és a következő években már velük szórakoztatja az utcák és a klubok közönségét Stockholmtól, Atlantáig. Az Atlantic Records menedzsere felfigyel rá, lemezszerződést kínál számára.
1996-ban jelenik meg az első, Dreamland című albuma, amelyen Patsy Cline, Bessie Smith, Billie Holliday és Edith Piaf feldolgozások kapnak helyet. A Time magazin az év „legizgalmasabb énekesi teljesítményeként" méltatja a debütáló lemezt, meghívják legnagyobb fesztiválokra, többek közt Sarah McLachlan, Cesaria Evora és Nina Simone előtt léphet fel. A kritikusok és a rajongók a legnagyobb fekete blues és a jazz énekesekhez - hangja miatt leginkább Billie Hollidayhez - hasonlítják Peyroux-t. Önmagát nem tartotta és ma sem tartja az új Billie Hollidaynak, de ugyanazt az érzékenységet, keménységet, naivitást, magányt és keserűséget érezte Holliday dalaiban, amit önmagában is hordozott. Akkor úgy tűnt, hogy semmi nem áll a karrier útjában, de Peyroux-t felkészületlenül éri a siker, a szerződéses kötelezettségek, a professzionális zeneipar lélektelensége és a túlhajszoltság. Felhagy a koncertezéssel, közel nyolc évig alig lehet hallani róla. „Problémám volt a hangommal, a kiadómnál nem értették, hogy mit akarok elérni, mint zenész, nem voltam elég értett, több időre volt szükségem, hogy rájöjjek, hogy mit jelent számomra az éneklés." - nyilatkozta erről az időszakról, amit arra is kihasznál, hogy rendezze kapcsolatát családjával. A hírnevet szükséges kellemetlenségnek nevezi, és teljes félreértésnek tartja, hogy őt nagy sztárként kezelik.
2004-ben tér vissza a színpadra a Careless Love című albummal. Cikkek jelennek meg arról, hogy kiadója magánnyomozókkal keresteti, mert nem vesz részt a lemez promóciós rendezvényein. Ha erről kérdezik, csak nevetve legyint. Ettől kezdve két-három évente jelentkezik új lemezekkel, melyek eklektikus gyűjteményei időtlen saját szerzeményeinek és más szerzők egyéni hangú feldolgozásainak. Többek között Joni Mitchell, Bob Dylan, Leonard Cohen, Elliot Smith, Randy Newman, Hank Willams és Tom Waits dalai kapnak új értelmezést előadásában. Nemes kötelességének érzi, hogy a maga módján feltámassza a régi dalokat. Peyroux felvételei olyanok, mint az általa csodált Bessie Smith és Billie Holiday számai, akikről így nyilatkozott: „Ezek a nők valóban saját történeteiket mesélték el. Függetlenül attól, hogy ki írta a dalt, hozzá tudtak tenni egy új drámai jelentést. Hipnotikusak hatásuk volt."
Madeleine Peyroux titka a hitelesség, az intelligencia, a melegség és a sebezhetőség különleges elegye. Egy kritikusa találóan azt írta róla, hogy hangja és személyisége olyan talányos és misztikus, mint Mona Lisa mosolya. Peyroux számára a jazz és a blues a múzsa és az origó, de Madonna, Tracy Chapman vagy Serge Gainsbourg szintén hatást gyakoroltak rá. Kedvenc szerzői Billie Holliday, Nina Simone, Ray Charles, Bob Dylan és Leonard Cohen, de közel áll hozzá a Pink Floyd, Paul Simon, a Talking Heads vagy Peter Gabriel munkái is.
Peyroux sokszor olyan klasszikusok műveiben keres inspirációt, mint Federico García Lorca, Pablo Neruda, Dante, Shakespeare vagy Emily Dickinson. Írásai nem csak dalszövegként ismertek. Az egyik költeménye a 2012-es párizsi G20 konferenciára eljutatott ± 5 Mètres című, környezetvédelemi tematikájú irodalmi antológiában jelent meg, valamint tavaly saját versével búcsúzott Leonard Cohentől.
A zene és az irodalom mellett néha ceruza és pasztell portrékat készít, amelyeket talán egyszer kötetben is megjelentet, valamint imádja a mozit. „Egy filmfüggő vagyok. Szeretek csak ülni és folyamatosan nézni filmeket. Megpróbálok felfedezni minél többet, de félek, soha nem fogok a végére jutni. A klasszikusok a kedvenceim." Talán nem véletlen, hogy a Smile című dal, melynek zenéjét Charlie Chaplin írta a Modern időkhöz, felkerült Peyroux, Half the perfect world című lemezére. Peyroux nem csak nézője a filmeknek, hanem szerzeményei közel negyven film kísérőzenéjében hallhatók, továbbá színészként is feltűnt - egy énekesnőt alakítva - Eric Bana, Drew Barrymore és Robert Duvall főszereplésével forgatott Lucky You című moziban.Az énekesnő nem titkolja kritikus véleményét a Brexit vagy Donald Trump politikája kapcsán.
Peyrouxnak nincsenek sztárallűrjei, nem gyűjt festményeket, autókat, és ha erről kérdezik, akkor egyetlen, tulajdonában lévő műalkotást említ: az 1943-as Martin 0-17 márkájú első gitárját.
A mai napig tiszteletbeli tagja Lost Wandering Jazz and Blues Bandnek. Az önkifejezés mellett túlélési technikának is tekinti a zenét. Madeleine Peyroux a szíve mélyén még mindig nomád utcazenész, életfilozófiája szinte alig változott az évek során: „Egy kisebb közösség részeként, valami érdekes dolgot tenni. Holnap jobban, mint ma. Ez elég."
(Török Ferenc)

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

ÉDES KIEGYEZÉS