Az Ursus Libris Kiadó nagylelkűsége folytán megismerhettem Riekje Boswijk-Hummel Harag című könyvét. A holland terapeuta összegzi benne a haragról való felfogását, megoldást kínál azokra az élethelyzetekre, melyek nyomán harag, indulat indukálódik. Olvasás közben arra gondoltam, mindezt én is tudom. Pedig nem. Riekje könnyedsége, lenyűgöző stílusa, logikus okfejtései okán érezhettem magam az ismeretek birtokában.

Kinek ajánlom? Mindenkinek. Kinek használ? Mindenkinek, aki nem csupán kíváncsiságból olvassa, de legalább elgondolkodik Riekje tanácsain.

A könyv rövid tartalma: A Harag című könyv a pszichoterápia eredményeit a buddhizmus bölcsességével kapcsolja össze. A haragot természetes jelenségként mutatja be, amit nem szabad tagadni vagy elfojtani. Jelző funkciója van, emiatt fontos, hogy felismerjük és megvizsgáljuk. Hangsúlyozza viszont, hogy a harag kinyilvánítása és a nyomában kialakuló veszekedés legtöbbször csak még több problémát szül, mint amennyi addig volt. Részletesen kifejti, hogyan lehet a konfliktushelyzetek megszüntetése érdekében pozitívan és hatékonyan közeledni másokhoz, ekképpen javítva emberi kapcsolatainkat, hogy végül ez a romboló érzelem átadhassa a helyét az empátiának és a megértésnek.

Citromfüves zöldtea Riekje társaságában.

Az  Imladris Kulturális Központban találkozhattam Riekje Boswijk-Hummel-el. Könyve, gondolatai megismerése után izgalmas lehetőség volt megismerkedni a szerzővel. Ezúton nyilvánítom köszönetemet Danka Miklósnak, és az Ursus Libris Kiadónak, hogy lehetővé tették ezt az emlékezetes találkozót.

Márkus Deák Gábor: Érdekfeszítő könyvet írt. Kiknek szánta?

Riekje Boswijk-Hummel: Ez a könyv nagyon hasznos a terapeutáknak, gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a haragnak és a fájdalomnak nagy szerepe van. És a laikus közönségnek is.

M.: Amit Magyarországon Hollandiáról tudunk, az „élni és élni hagyni” országa. Meglepett, hogy az Ön által felvetett jelenségek ekkora problémát jelentenek hazájában.

R. B-H.: Sajnos már nem ez a helyzet.

M.: A bevándorlók miatt?

R. B-H.: Részben. Meg azért is, mert individuálisabbak lettek az emberek és mindenki harcol a jogaiért, széles értelemben. Én vagyok ez és ez, megillet ez és ez! Jobban érdekli az embereket a saját dolgaik, mint a közösség. Egyre jobban érvényesül az én. Az emberi kapcsolatok, párkapcsolatok hasonlóak, mint Magyarországon.

M.: Frusztrált emberekről, emberi frusztrációkról szól részben a könyv, és úgy látom mindig a megoldást kereső szempontjából vizsgálódik, aki viszont gyakran úgy érzi, hogy a másik félnél falba ütközik. A visszautasítás újabb frusztrációt szül. Hogy tud így hatni az ajánlott módszer?

R. B-H.: Nagyon fontos, végig kell gondolni, miért érzünk haragot, megnyitni újra az egész helyzetet. Így más szemmel tudunk a problémára tekinteni. Ha valaki rád mérges, az a legfontosabb, ne mindenáron védekezz, gondold el miért mérges, mi a problémája.

M.: Felmerült bennem, hogy ezt a könyvet tanítani kéne az általános iskolában.

R. B-H.: A legteljesebben egyetértek. Ugyanolyan tárgy kéne legyen, mint például a matematika vagy a nyelvek.

M.: Lát erre esélyt?

R. B-H.: Igen. Vannak olyan iskolák Hollandiában, ahol foglalkoznak ezzel. Teljesen egyetértek azzal, hogy tanítani kéne. Nagyon primitívek az emberek ilyen szempontból. Ha megtámadják őket fő szempontjuk a védekezés. Ezt csinálják a gyerekek is, vagy eloldalognak. Valahogy e fölé a primitív impulzus fölé kéne emelkedni, megvizsgálni mi megy végbe mélyebb szinten a valóságban.

M.: Teller Ede az emberiség 90%-át tartja ostobának. Az ostobát fordíthatjuk primitívnek a jelen esetben.

R. B-H.: Ezzel egyetértek. Az ősibb agyterületek primitív vagy természetes válasza ez a heveny reakció.

M.: Mit lehet kezdeni a 90 %-al? Ők a megoldás kulcsa.

R. B-H.: Fontos az oktatás. A szülőknek meg kéne tanulni, hogy a mérges, dühös gyereket hogy kezeljék. A gyerekeknek meg kéne tanulni, hogyan kezeljék a konfliktusokat. Mindenkinek tudnia kéne, hogy más út is van a szituáció kezelésére, mint, hogy ennek a természetes impulzusnak a szellemében cselekedjünk.

M.: A tudás és az értelem szerzett tulajdonság. Ennek a módszernek az elsajátítására leginkább a gyerekek képesek.

R. B-H.: Említettem, hogy egyetértek a magyar tudóssal, hogy 90%-ban primitívek a reakciók. Amikor az ember mérges a szív bezárul. Azért meg lehet tanulni, hogy ne ebben a szellemben cselekedjünk, hanem az egész helyzetet vizsgáljuk meg, mielőtt helytelenül cselekednénk. Erre a felnőttek is képesek.

M.: Azt olvastam, hogy régebben Ön is úgy fogta fel a haragot, ahogyan ma is sokan. A buddhizmussal való találkozása változtatta meg a nézeteit.

R. B-H.: Körülbelül húsz éve még másképp láttam. Ekkor én és sok más terapeuta úgy gondolta, hogy meg lehet oldani úgy a haragot, hogy kiadjuk magunkból. Ma már meg vagyok győződve arról, hogy a kiadás nem segít. A harag megoldása csak akkor lehet tartós, ha felismerjük azt a fájdalmat, ami a harag mögött rejlik. Tulajdonképpen a harag mindig a fájdalomra adott reakció. Ha valakit megkérdezünk miért mérges, mindig a fájdalmáról és a frusztrációjáról fog beszélni. Ha kiadom magamból a haragot, az még önmagában nem segít, ráadásul nagyon hamar megsérthetünk másokat, eszkalálódik a folyamat. Az egyetlen megoldás, hogy megnézzük mi okozza a fájdalmunkat, mi a szükségletünk. Mindig létezik békés mód.

M.: Az Ön módszere megszabadít magától a frusztrációtól is?

R. B-H.: Ha tudom miről van szó, könnyebben tudok segítséget hívni.

M.: Ez érthető, de a frusztráltság, mint személyiségjegyünk eltűnik?

R. B-H.: Az általános frusztráció abból fakad, azzal áll összefüggésben, hogy mit várunk az élettől. Sok jót és boldogságot, ilyesmit várnak az emberek, de olyan módon, amik lehetetlenek. Fel kell adni az ilyen fajta elvárásokat és realistán nézni az életet, különben ott lesz a frusztráció és a csalódottság.

M.: Önnek sikerült?

R. B-H.: Igen. Voltak nagyon frusztráló periódusok az életemben, de ezeken túl tudtam jutni.

Nem lettem mérges és nem mondtam, hogy az emberek elnyomnak és többet érdemelnék. Természetes dolog, hogy boldogok lehessünk, de nem úgy, hogy közben dühösek vagyunk másokra, hibáztatjuk a többi embert.

M.: Ehhez a felismeréshez a buddhista tanok megismerése vezette. Gyakorló hívő?

R. B-H.: Hívőnek nem nevezném magam. Öt elv, úgynevezett éber figyelemgyakorlat létezik a buddhizmusban. Ezek nagyon praktikus dolgok a mindennapi életre vonatkozóan.

M.: Felsorolná?

R. B-H.: I. Az élet tisztelete. II. Nem lopok, de szélesebb értelemben. Nem csak nem török be más házába, de a tulajdonomat is úgy használom, hogy ne károsítsak meg másokat. III. Semmi képen nem támogatom a szexuális erőszakot. A IV. arról szól, hogy hogyan fogyasztok. Nem csupán ételekre vonatkozik, hanem egyéb javakra, például internetre, autóra, stb. V. Szeretetteljes beszéd, kommunikáció. A Harag című könyv ez utóbbihoz kapcsolódik. Ha ezeket nem gyakorlod helyesen, nagyon sokszor megsérted a világot. Számomra ez jelenti a buddhizmust.

M.: Gazdaságosabb, mint a kereszténység, ott ezek az elvek tíz pontban vannak felsorolva.

R. B-H.: Igen, de ott benne van az is, hogy, ha másként cselekszel, a pokolra jutsz. A buddhizmusban úgy szerepel, hogy próbáld meg, tedd, ahogy tudod. Hangsúlyt helyez arra, hogy a tetteidnek nagyon nagy hatása van a körülötted lévő emberekre. A cél, hogy itt legyen jó az élet, nem a mennybe vagy pokolra jutás.

M.: Véleményem szerint, ha nem élek helyesen, magam építem a poklot magam köré.

R. B-H.: Igaz. A pokol itt van, de lehetne mennyország is.

M.: Az Ön könyvét egyfajta Ariadné-fonalának tekintem. Úgy érzem segített, legalább is képes segíteni. A többi rajtam múlik. Erősen frusztrált vagyok, keresem a megoldást.

R. B-H.: Azt írtam le, hogy mi állítja le a haragot és mi az, ami fájdalmas alatta. A másik motívum, hogy másokat ne a haragos szemünkkel lássuk, hanem a szívünkkel. Dobjuk el az ellenségeskedést és lássuk az embereket olyannak, amilyenek valójában. Nagy bók számomra, hogy tudom, Önnek személy szerint segített a könyvem.

Márkus