Gyertyalángok

Gondolatok Halottak napjára ...

 

 

November ólmos, sápadt egén

szállnak gyors szelek szárnyán

piros szegélyű szürke fellegek,

mintha tükröződne ezernyi gyertyaláng

mi halottainkért lobog

temetők súlyos csendű mélyén.

Fájó sebeket, elfojtott érzéseket

szakítanak fel az emlékek

s míg sírjaikra virágot viszünk

önnön haragunkkal tán megbékülünk.

Bocsássuk meg hát végre,

hogy elhagytak minket feltámadást remélve!

Ideje, hogy elengedjük Őket

sápadt éjeken vissza-visszatérő,

magányosan bolyongó lelkeiket,

hogy megleljék végre a nyugalmat

mit a végtelen időkön túl keresnek.

S ha majd értünk is csak

emlékező gyertyaláng lobog,

találkozunk, hol ragyognak fenn a csillagok.

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#8. 2011. november 5. 08:22
Köszönöm,hogy velem tartottatok a temetőbe.
answer
#7. 2011. november 1. 20:54
Hangulatteremtő, szép!
Zsó
#6. 2011. november 1. 14:03
Meghitt, szíved mélyéről jött gondolatok.
Olyan nehéz elengedni szeretteinket, de reménykedjünk, odafent majd találkozunk velük.

Szeretettel: Zsó
Mara
#5. 2011. november 1. 13:17
Szép megemlékezés.
Igazad van, a holtak lelkét el kell engedni.
Szívből gratulálok: Mara
öreg olvasó
#4. 2011. november 1. 13:13
Szívemhez szóltak soraid. Nagyon szép megemlékezés.
Juhász Kató
#3. 2011. november 1. 09:30
Kedves Zsuzsa!
Méltó megemlékezésedhez szívből gratulálok!
janos
#2. 2011. november 1. 08:09
Nagyon reménykedünk, hogy igen találkozni fogunk.
Addig is mindennap juttassunk egy kevés szeretetet egymásnak,egy meleg ölelést,virágcsokrot,vagy kedves tekintetet, elismerést és örüljünk nagyon egymásnak,hogy amikor el szolit egymástól az ég ne bánjuk a cselekedeteinket,mert netán rosszak voltak azok. János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Vidámság