Gyertyalángok
Gondolatok Halottak napjára ...
November ólmos, sápadt egén
szállnak gyors szelek szárnyán
piros szegélyű szürke fellegek,
mintha tükröződne ezernyi gyertyaláng
mi halottainkért lobog
temetők súlyos csendű mélyén.
Fájó sebeket, elfojtott érzéseket
szakítanak fel az emlékek
s míg sírjaikra virágot viszünk
önnön haragunkkal tán megbékülünk.
Bocsássuk meg hát végre,
hogy elhagytak minket feltámadást remélve!
Ideje, hogy elengedjük Őket
sápadt éjeken vissza-visszatérő,
magányosan bolyongó lelkeiket,
hogy megleljék végre a nyugalmat
mit a végtelen időkön túl keresnek.
S ha majd értünk is csak
emlékező gyertyaláng lobog,
találkozunk, hol ragyognak fenn a csillagok.
Vissza a főoldalra
Olyan nehéz elengedni szeretteinket, de reménykedjünk, odafent majd találkozunk velük.
Szeretettel: Zsó
Igazad van, a holtak lelkét el kell engedni.
Szívből gratulálok: Mara
Méltó megemlékezésedhez szívből gratulálok!
Addig is mindennap juttassunk egy kevés szeretetet egymásnak,egy meleg ölelést,virágcsokrot,vagy kedves tekintetet, elismerést és örüljünk nagyon egymásnak,hogy amikor el szolit egymástól az ég ne bánjuk a cselekedeteinket,mert netán rosszak voltak azok. János










