Hóvirág

Elvesztette színét, báját a föld.

 

Hóvirág


Elvesztette színét, báját a föld. Szürke, borús az ég, a nyirkos, ködös levegőeget kopasz, fekete csontvázként döfködik a fák. Az anyaföld elaggott, megcsúnyult testét repedezett sár borítja, elfeledtetvén, hogy itt valaha fű zöldellt. Az évszakok mostanában szinte egybefolynak, az ősz-tél közé már nem húz határvonalat a természet. Nyomasztó érzés, ami az embert arra készteti, vonuljon el a vackára, és aludjon téli álmot, mint az erdei állatok, így vészelvén át az időt, míg kitavaszodik.

De… a sötét felhődunyha repedéseiből akár hó is eshet. Még az is jobb lenne. A havas latyak, mely oldaná a lehangoló látvány okozta nyomorúság érzetét…

Ma napsütésre ébredtem. Kék az ég. Felnézek a fejem fölött meredező száraz ágcsonkokra, és szíven üt a látvány. Kivételesen jó értelemben, mert tegnapról mára, kivirágoztak a fák. A fekete ágak végén virágként, fehér hópamacsok ülnek. Éjszaka havazott…

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#3. 2019. január 16. 09:04
Kedves Linda!

Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászóltál az írásomhoz.
Külön öröm számomra, hogy tetszett is a történet.

Györgyi
Linda
#2. 2019. január 15. 13:46
Csattanó a befejezés, - romantikus - tetszik
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek