HUMOR RECEPTRE

Könyv keletkezése (és remélem nem bukása)

Háromszor éltem túl súlyos műtétet, számtalanszor voltam életveszélyes helyzetben, és minden eset után megállapítottam: „Még nem jött el az én időm”. De miért nem? – tettem föl magamnak a kérdést. Megvizsgálva a kísérő eseményeket, minden ilyen figyelmeztetés után valami probléma megoldásában kellett tevékenyen részt vennem, azaz a fentiek figyelembe vételével, valamiféle küldetés lett továbbiakban az osztályrészem.

Az utolsó „életben maradásom” története a harmadik novellás kötetem írása és a magyar ipar gyártotta forgószékkel kapcsolatos. Ez a szék, bár csak 2 éves volt, 10 évesnek tűnt, karfája kopott, a légrugója nem mindig működött, és időnként csavarok potyogtak ki belőle. Éppen az íróasztalomnál ülve befejeztem a munkámat, és elégedetten hátradőltem, amikor a háttámla hátracsúszott, és én hanyatt estem székestől együtt. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem tudtam megnézni az ilyenkor szokásos filmet, életem lepergéséról. Sebaj! Majd legközelebb! Gyorsan leltárt csináltam, mindenem működött, a fejem búbja kicsit sajgott, mert azt az erkélyajtó állította meg. Örömmel tapasztaltam, hogy az ajtónak semmi baja nem lett! Ahogy ott feküdtem, arccal az égnek nézve, egy kérdés szaladt ki a számon: Meddig Uram? Meddig még? Hirtelen egy belülről jövő zengő, érces hangot hallottam:

„Amíg meg nem csinálod készre a harmadik könyvedet!” Ezen kicsit elgondolkoztam. Lehet, hogy örök életű leszek? Hát erre semmi biztosítékot nem látva, elkezdtem a már megkezdett mű írásának a folytatását!

Eszembe jutott egy bizonyára sokak által ismert régi vicc:

Az öreg paraszt bácsi a piacon tojást akart venni. Az egyik nagy huncut hírében álló tojás árus pultja előtt megállt, vett is 10 darabot. Már épen tovább akart állni, amikor a boltos utána szólt: „Öreg, nem akar egy elefánt tojást is venni? Azzal egy nagy fagolyót tett eléje. Sokat tud ám egy ilyen hatalmas állat a mezőgazdaságban segíteni! Csak rá kell ülni a tojásra, és a test-melegtől kikel belőle!” A parasztbácsi ráállt az üzletre – jó sok pénzébe került az extra tojás – majd sietett haza vele, és azonnal rá is ült. A harmadik nap már nagyon kényelmetlenül érezte magát, és amikor meglátta a kis unokáját magához hívta: „Nízd mán meg, mi van azzal az elefánttojással!” – adta ki a parancsot neki! A gyerek lehajolt, majd izgatottan felkiáltott: „Űjjék le mán idösapám! Kinn van az ormánya!”

Nos, valami ilyen fatojás-féle volt az én harmadik novellás kötetem is. Jöttek a barátok, ismerősök, és első kérdésük mindjárt az volt: „hogy állsz a könyveddel?” és én szégyen szemre mindig csak azt tudtam mondani nekik: „Kint van már az ormánya!” No, de ami késik, az nem siet! Luca szék sebességre kapcsolva, – az írás elején említett figyelmeztetéstől számított két év elteltével végre elkészült a 2008-tól napjainkig írt novellákból összeállított válogatás. Mentségemül szolgáljon, hogy ez idő alatt háromszor lett átrajzolva a cím – és hátlap, (pl. a bagoly szemét három napig rajzoltam, míg végül elnyerte végleges formáját) A szöveg is többször változott, a tördelés a könyv nyomdába kerülése előtti kapkodás áldozata lett. Erre az időszakra esett három kórházi tanulmány utam is.

Végül mindazon kedves olvasóimnak, akik rászánnak néhány percet a „Humor receptre” című könyvem olvasására, derűs, gondtalan, mosolygós perceket kívánok!

 

Andy Jazz (Andor)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#6. 2016. május 7. 23:03
Kedves Andor!

Gratulálok a könyvéhez!
Igazán figyelemfelkeltő volt a bemutató szöveg is, ami vélhetően garancia a hasonlóan élvezetes tartalomhoz.

M. Györgyi
Fer-Kai
#5. 2016. április 21. 08:08
Olyan gyógyszer ez, aminek sohasem jár le a szavatossága.
Köszönjük Doktor Úr a sok éjszakai ügyeletet!
Answer
#4. 2016. április 20. 18:18
Kedves Barátom!
Igazán örülök és gratulálok újabb könyved kiadásához!
Ölellek:
Answer
szerkesztőség
#3. 2016. április 19. 09:11
Nekem is meg van és szenzációs humora van Andynek.
Eliza Beth
#2. 2016. április 19. 09:10
Nekem már van ilyen könyvem!!!
Andy humora egyedülálló!
Vegyétek, vigyétek, olvassátok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!