Húsvéti családi összejövetel

A tizennégy éves kamaszt láthatóan zavarja, hogy édesanyja még a vonatajtóban is sorolja az instrukcióit, mintha annyira kellene féltenie a nyolcadikos fiát.

 

Mikor kell leszállnia az intercityről, mennyi időt kell várnia az átszállásra és az állomáson ott várja a nagyapja. Igyekszik lerázni az anyját, mert az utasok közül többen mosolyogva figyelik a búcsúzkodásukat, amely eléggé kellemetlen számára. Nincs abban semmi különös, hogy egyedül utazik a nagyapjához.

Délután kettőkor indul a vonat, és amint kihúz a Keleti pályaudvarról, azonnal előveszi az útravalónak kapott szendvicset és ásványvizet, elvégre van annak már vagy negyven perce, hogy megebédelt. Ha itt lenne Kispocak, ahogyan magában hívja a kétéves kisöccsét, már nyúlna is a szendvicsért. Kéjek! – mondaná, és Elemér becsületesen kettétörné a szalámis zsemlét, amit Bálintka azonnal elkezdene majszolni. Csakhogy nincs itt, egy hete az anyai nagyszülőket boldogítja Zalában. Ő sem akart Pesten maradni. Szerencsére az apja melléállt, amikor előadta, hogy Gál nagyapjához szeretne leutazni az Alföldre, és majd a szülei hazahozzák húsvét másnapján. Akkor lesz Nagyapjánál a nagy családi ebéd, legalább is azt vette ki keresztapja szavaiból, aki az édesapja öccse. Két napja beállított és a két fivér elvonult beszélgetni a nappaliba, még az ajtót is behúzták maguk után. Rosszul záródnak a panellakás ajtajai.  Elemér véletlenül éppen az előszobában matatott és hallotta a beszélgetésüket, annál is inkább, mert a vita hevében egyre magasabbra emelték a hangjukat. Anyja Kispocakkal vásárolni volt a közértben.

-         Értsd meg bátyus! Sürgősen pénzre van szükségem!

-         Képes lennél kitenni az öreget a házból?

-         Ne szaladj előre! Anyánk után a negyede az enyém. Nekem szükségem van az árára! És mindegy, hogy apa veszi meg, vagy te fizetsz ki engem.

-         Ugye, most viccelsz! Úgy élsz, mint maharadzsa. Új asszony, új gyerek, új lakás. Most akarod harmadszor eljátszani! Miért gondolod, hogy hülye vagyok és nem láttam, hogy apa kétszer is kisegített jó néhány millióval?

-         Volt miből!

-         Hogyne! Azért nincs most egy vasa sem, csak a nyolcvanezer forintos nyugdíja, ami a rezsire is kevés!

-         Ne csináld a drámát! Még az öreg is jól járna azzal, ha kisebb házban lakna! Adjuk el azt a kétszintes böhöm nagy házat, a feléből veszünk neki egy kisebbet, a másik felén pedig megosztozunk. Húsvét hétfőn úgyis együtt ebédelünk nála, akkor megbeszéljük!

Miért mondja apja, hogy a papa nyolcvanezer forintos nyugdíja nagyon kevés, amikor neki havi ötezer forint a zsebpénze és abból mindenre telik neki?

Elfogyott a szendvics, megissza rá a két decis ásványvizet és szégyen, nem szégyen, de elálmosodik. Lecsukódik a szeme, lehanyatlik a feje és már az álom határán jár, amikor megrázza vállát a kalauz:

-         Kérem a jegyed, fiatalember!

 Jó, hogy felébresztették, mert ha elalszik, akkor biztosan a végállomásig utazik, és hiába várja a nagyapja. Magas, vékony ember az idősebb Gál Elemér, akinek családjában az elsőszülött fiú örökli az apa keresztnevét. Így egy ez évszázadok óta, mondogatja nagyapja, pedig csupán csak a szépapjáig tudja visszavezetni a családfát. A nagyanyját sohasem ismerte, mert meghalt, amikor édesapja tízéves volt. Fényképen látta, szép szőke asszony volt. Olyan szép, mint Magdika, a nagyapja szomszédjában lakó család vele egyidős harmadik kislánya. Elhatározta, hogy mindenképpen átmegy hozzájuk hétfő délelőtt locsolkodni, s hogy legyen mivel, az este anyja három üveg parfümjét végig próbálgatta és az egyiket elhozta magával. Úgysem hiányzik, mert ott van a másik kettő. Pesten nem járnak locsolkodni, már nem divat, de vidéken még igen. Jó lenne, ha Magdika is Pesten járna középiskolába, akkor gyakrabban találkozhatnának.

Kihasználja az időt és keres egy megfelelő locsolóverset a neten, mire való az okos telefon, ha nem erre. Mire hazaér a nagyapjához, addig megtanulja.

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Á, ez annyira szokványos, néz egy kicsit modernebbet

Ferrarival érkeztem,
Rohadt nagyot fékeztem,
Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?

Nem, ez sem jó, ettől kiakadnának Magdika szülei. Inkább mégsem! Majd elmond egy hagyományos versikét. Sportriporter vagy sportmenedzser szeretne lenni, ezért mielőbb meg kell tanulnia angolul, franciául és legalább egy szláv nyelvet. Ráadásul tisztába kell lennie a világon létező összes sportággal, azok lényeges szabályaival és az eredményeivel. Az olimpiai sportágakat már kijegyzetelte.

Elmélyül az interneten talált anyagokban és figyelmesen olvas. Az utolsó pillanatban veszi észre, hogy a kétpercnyi út van hátra a következő megállóig, ahol neki is kell szállnia. Felveszi a dzsekijét és a hátizsákját, majd kisiet a peronra. Szépen süt a nap és a szélvédett helyeken még melegít is. A kis piros vonat ott áll az első vágányon és azonnal elszáll rá, hátha még talál szabad helyet. De nem talál, mert így ünnepek táján sok az utas, bezzeg a hétköznapokon alig néhány utas lézeng a mellékvonalon közlekedő vonaton.

Húsz perc múlva már átöleli a nagyapja:

-         Szervusz, kisfiam! Örülök, hogy eljöttél!

Papa a zöld Suzukijával nem a megszokott utat választja, hanem éppen az ellenkező irányba kanyarodik.

-         Hová megyünk, papa?

-         Haza, kisfiam. Majd meglátod, milyen szép kis házat vettem. Nagy már nekem a régi házunk, meg a fenntartása is sokba kerül.

Az új ház láttán meglepődik Elemér. A régi kétszintes négyszobás, komfortos, téglából épült házuknak a nyomába sem léphet a vastag vályogfalú, hosszú, kétszobás épület, amelynek hófehérre meszelt nyitott verandája szinte virít a napfényben. Nagy telek tartozik hozzá, egy gazos gazdasági udvar, és mögötte a hatalmas kert, gondosan metszett gyümölcsfákkal és a felszántott, magokkal bevetett konyhakerttel.

-          Gyere, megmutatom, milyen szép kemencéje van. Most csinálják a fürdőszobát.  

-         Mi lesz a másik házzal? – kérdez közbe halkan a gyerek. – És hová teszek az állatokat?

-         A régi házat eladom, a jószágoknak meg építek ólakat és átköltöztetem őket. Nem sürgős.

-         Akkor jó!- lélegzik fel a gyerek.

Nagyapa bemutatja unokáját a mestereknek, akiknek tetszik a fiú, bár nem olyan magas, mint a Gálok, de még nőhet. Mindössze tíz percet időznek, ám ennyi is elég ahhoz, hogy Elemér rádöbbenjen, ide bizony nem férnek be a bútorok, és a két szoba is egymásból nyílik, akkor pedig hogyan nyaraljon a nagyapjánál, ha egymáson keresztül járnak?

Otthon az első dolga, hogy átöltözik, mert szokás szerint együtt etetik nagyapjával a jószágokat. Tyúkok, kacsák, pulykák uralják a baromfiudvart, de malacokat is tart a papa, hármat is.

-         Eredj, fiam, itt a szakajtó, szedd össze a tojásokat! Neked jobban hajlik a derekad, mint az enyém.

Tizennyolc tojást szed össze a gyerek és arra gondol, milyen jól megy nagyapjának a sora, hiszen negyven forint a tojás darabja a piacon. Legalább is Pesten annyi. Drága a hús is, nagyapja meg évente felnevel három disznót, levágja és nekik is ad belőle, nem is keveset.

-         Látod azt a kendermagos kakast? Abból lesz a holnapi ebédünk!

Máris korog Elemér gyomra, pedig nem vacsoráznak egyhamar, mert papa elkapja a kakast, hóna alá veszi és ballag vele a konyhába.

-         Míg levágom, addig rakd be a tojásokat a spájzba. Találsz ott tojástartókat.

Mire végez vele, papa már forrázza a kakast és gyorsan megszabadítja a tollaitól.

-         Mesélj, gyerekem, mi van veled? Felvettek a gimnáziumba?

Boldogan meséli a felvételi írásbeli és az azt követő elbeszélgetés részleteit és roppant büszke a teljesítményére.

-         Az szép dolog! Hanem hátrébb azzal a nagy büszkeséggel gyerekem, hiszen neked ez a dolgod! És az lesz még vagy kilenc évig! Eredj, hozz zöldséget és hagymát az alagsorból. Húslevest főzünk és pörköltet.

Kissé nehezen megy a zöldségpucolás a gyereknek, de megbirkózik vele, anélkül, hogy kezébe szaladna a kés. Tűzhelyre kerül az étel és a papa végre úgy dönt, ideje megvacsorázni.

-         Mit ennél kisfiam? Sütök kolbászt és hurkát, már délben kivettem a mélyhűtőből. De hozhatok szalonnát is, friss retekkel, ha azt kívánod!

-         Jó lesz papa! Mindkettőt kérem!

-         Ez a beszéd gyerekem! Készítek hozzá egy findzsa teát is! A hűtőben találsz hozzá citromot.

Vaj puha a szalonna és finom hozzá a piros, apró kerek retek, amivel nem tud betelni Elemér. Csúszik mellette a citromos tea, és amikor a harmadik szelet szalonnánál tart, elmosolyodik a papa.

-         Ha a sült hurkából és kolbászból is akarsz enni, akkor hagyj neki helyet a hasadban.

-         Kösz, hogy szóltál papa! Tudod, annyira kicsi az új házad.

-         Elférek benne.

-         Ezt mondta keresztapa is apának, hogy beszéljék meg veled a ház eladását, mert kell neki a pénz és neked vegyenek egy kisebbet.

-         Mikor mondta?

-         Két nappal ezelőtt. Nem tudtam, hogy már veled is beszélt!

Az öreg arca elkomorul. Felkel az asztaltól, sürgősen meg kell fordítani a tepsiben sülő étkeket, annál is inkább, nehogy a gyerek észrevegye, mennyire szíven ütötte a mondandója.

-         Képeld papa, apa azt mondta, hogy ezt nem teheti meg veled, mert nem lehet, hogy mindig tőled kér pénzt, amikor megházasodik.

-         Miért? Harmadszor is megnősül?

-         Úgy tudom, de ez még nem biztos. Azt is mondta apa, hogy keresztapa úgy viselkedik, mint egy maharadzsa, új feleség, új gyerek, új lakás.

Savanyúság is kell a sültekhez. Papa kimegy a spájzba és hosszan válogat a polcokon szorosan egymás mellett szorongó literes üvegek között. Végül a kisdinnyét választ.

-         Hozzál tányérokat, evőeszközt, mindjárt kiveszem a sütőből a tepsit. Tudod, holnap reggel elmegyek dolgozni, és holnapután reggel jövök haza. Miska komám átjön megetetni a jószágokat és napközben nála lehetsz.

-         Nem is tudtam, hogy dolgozol! Nem elég a nyugdíjad?

-         Hát, nem igazán.

-         Mit dolgozol?

-         Szakács vagyok egy éjjel-nappal nyitva tartó csárdában. Amit ott keresek, abból tudok jószágokat tartani. De már nagyon fáradok. Idén leszek hetven éves. No, gyere, együnk, mert így jó, melegen. Utána eredj fürödni, lefeküdni, nekem még dolgom van.

Érzi a gyerek, hogy nagyapja befejezte a beszélgetést. Finom a disznótoros, mégsem ízlik neki annyira, mint máskor. Szóval, másnap egyedül marad itthon. Nem megy át Miska bácsihoz, majd nézi a televíziót, eteti a jószágokat és napozik, ha nem fúj nagyon a szél.

Papa a fölszinti kis szobában alszik, mert télen nem fűti az egész házat. A lépcsőfeljáró előtti kis térben ott áll a szekreter, ami állítólag a nagymamája kedvence volt. Azt nem szabad elmozdítani, sőt ahhoz hozzáérni sem szabad. Ahogyan elmegy előtte, meglátja rajta a csekkeket és kis fonott kosárkában a számlákat. Belenéz, majd felkapja az egészet és magával viszi az emeleti szobájába, ahol már megvetve az ágya. Leül az ágy szélére, kiborítja a kosárka tartalmát és elkezdi tanulmányozni azokat.  Huszonnyolcezer volt a gáz, az áram és a villany, tizenötezerért vett papa három mázsa kukoricát, négyezerért vetőmagot, hatezerért permetezőszert, hétezerért lisztet, cukrot, kávét, olajat, sót, mosószert és mosogatószert, és tízezerért tankolt. Hiszen az összesen hetvenezer forint! Annyi maradt a papa nyugdíjából, mint amennyi az ő zsebpénze. Csakhogy neki abból nem kell kenyeret, tejet, vajat, fűszereket venni!

Nincs mese, gyorsan visszatesz mindent a kosárkába, amit aztán visszalopja a szekreter tetejére.

Gyűlnek szemében a könnyek, a fenébe is! Mindjárt más értelmet nyernek a szülei közötti viták. Anyja egyre gyakrabban kapacitálja az apját, hogy kérjen kölcsön a papától, azt úgysem kell visszaadni, és ne nyúljanak a megtakarításukhoz, ha bútort vagy kocsit cserélnek. Ezzel legalább kevesebb jutna a keresztapjának, aki valósággal kizsigereli a papát. Elvégre az öreg úgysem költ semmire, megél a nyugdíjából. Még spórol is belőle.

Kitörli szeméből a könnyet és elindul lefelé a lépcsőn, hogy helyére tegye a kosárkát.

Nagyapja telefonál a nappaliban.

-         Létai úr, mégsem adom el a házat. Tudom, már hamarabb kellett volna eldöntenem, mit is akarok. A ház fele az enyém, a másik felén haszonélvezeti jogom van. Arra gondoltam, abbahagyom a munkát.  Vettem egy kisebb parasztházat, odaköltözöm, ezt a nagyot meg kiadom, havi hatvanezer forint plusz rezsiért. Itt hagyom a berendezés nagy részét, úgysem férne el az új házban.  Akár öt évre is köthetünk szerződést. Gondolják meg, szerintem ez a megoldás maguknak is kedvezőbb. A szolgálati lakásából meg csinálhat egy magánrendelőt. Hívjon fel, doktor úr, ha döntöttek. Viszontlátásra!

Anélkül, hogy a gyerek felé fordulna, leteszi a telefont:

-         Mi van, gyerekem? Miért nem alszol? Húzd ki a szekreter baloldali fiókját, találsz benne fogadra való csokoládét. Vegyél belőle és irány aludni! Odakészítettem az éjjeli szekrényre a könyvet, amit a téli szünetben csak félig olvastál el!

Szalad Elemér felfelé a lépcsőn, Most jut az eszébe, hogy még nem adta oda nagyapjának az apja küldeményét. Előveszi hátizsákjából a whiskyt és rohan vele a nagyapjához.

-         Papa, ezt küldte neked az apa!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!