Ifjú titánok és öreg legények

Ezen az estén Zenevonat címmel lépett színpadra a debreceni Abrakazabra zenekar Karácsony Jánossal, Solti Jánossal, Heincz Gábor Bigával, Veres Mónika Nikával és Éliás Jr-el kiegészülve.

 

„Az az igazság, hogy a Locomotivot még akkor sem szerettem igazán. Voltak számai, amik nagyon tetszettek, mert az ember közben megtanulta azt, hogy nemcsak egyféle zene létezik, mindenben van jó és rossz. De volt egy szám, amitől a hátam borsódzott. Hát persze büntetésből, miután beléptem a zenekarba, vagy hatszázszor kellett eljátszanom. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián. Az olyan borzalmas volt, hogy tiszta szívemből gyűlöltem! Már amikor eljöttem a Locomotivba, akkor is azt gondoltam, hogy hú a fene egye meg, ezt mennyiszer fogom játszani?" /Solti János/ (Szántó Péter, És ilyen a boksz? Az LGT sztori Budapest, 1985 ISBN: 9635003986)
2017. február 12-én, megsaccolni is lehetetlen lett volna hányadszor kényszerült eljátszani gyűlölt számát az LGT dobosa. Ezen az estén Zenevonat címmel lépett a Budapest Kongresszusi Központ színpadára a debreceni Abrakazabra zenekar Karácsony Jánossal, Solti Jánossal, Heincz Gábor Bigával, Veres Mónika Nikával és Éliás Jr-el kiegészülve.
Frenreisz Károly, Presser Gábor, Laux József és Barta Tamás 1971 tavaszán alakította meg az LGT-t. Az 1973-ban távozó Frenreisz helyére Somló Tamás érkezett a zenekarba. Bár kétségtelenül Frenreisz volt a leggyengébb láncszem a zenekarban, mégis az együttes legjobb LP-i és kislemezei az eredeti felállással készültek, az első tagcsere után - és ez minden valószínűség szerint nem Somló személye miatt történt - igénytelenebb zeneiség jellemezte az LGT-t.* 1974-ben Barta (február 16-án lesz halálának 35. évfordulója) az Egyesült Államokban maradt, Karácsony János kapott meghívást (soha nem értettem miért őt választották sem kivételes muzikalitású elődje, sem gitáros zenésztársai tudását, zeneiségét nem érte-éri el). Az utolsó személyi változás 1976-ban következett be, amikor Laux József, Presser Gábor szavai szerint San Francisco Alsónál leszállt a vonatról. Az új dobossal, Solti Jánossal Somló Tamás haláláig változatlan maradt az együttes felállása. 
„Bármennyire is nehéz ezt kimondani, leírni, de mi hárman, Karácsony János, Presser Gábor és Solti János, az LGT tagjai azt szeretnénk tudatni azokkal, akiket érdekel, akik szerették a zenénket, dalainkat, hogy Somló Tamás halála után zenekarunk többé nem lép fel. Tomit nem lehet pótolni, és mi nem is gondolunk semmi ilyesmivel próbálkozni." /Presser Gábor/
Hogy e bejelentés után se maradjon a nagyérdemű élő Locomotiv muzsika nélkül az az Abrakazabra együttesnek: Varga Antal, Bérces Viktor, Czibere József, Dandó Zoltán, Erdő Zoltán Balázs Mamó Tibor, Priskin Georgina és a már említett vendégeinek köszönhető.
Én magam nem is tudom hány tíz éve nem voltam jelen LGT koncerten, így érthető módon különös kíváncsisággal vártam a vasárnapi fellépést. A még benépesítetlen színpad izgalmas estét ígért, három gitáros, két dobos plusz egy ütőhangszeres egyidejű jelenlétére lehetett következtetni. Ilyen felállásban nem lenne semmi szokatlan, a hetvenes évek első felében a csepeli Radnóti Miklós Kultúrház jam sessionbe torkolló rendezvényein ennél cifrább összeállításban örömzenéltek, Nemecsek, Kőszegi, Kisfaludy és társaik. Ezúttal sajnálatosan elmaradt a két dobos egyidejű megszólalása, pedig Solti az efféle muzsikálásban igen komoly rutinnal rendelkezik.**
Másik „rossz" észrevételem a meghívott vendégekkel kapcsolatos. Karácsony János zenekari tagsága megfejthetetlen rejtély maradt számomra, egyszerűen nem illett bele az együttesbe. Elismerem, az LGT egykori gitáros-énekeseként, ha nem is szerencsés de érthető részvétele az előadásban. Heincz Gábor Biga esetében még ez az indok sem merülhet fel. Vele kapcsolatban két kellemetlen élményem volt, láttam és hallottam.
Ennyi elmarasztalás után következzenek a pozitív élmények.
Ritkán látni zenészt, aki egy egész előadás alatt olyan figyelemmel kíséri társait, mint Varga Antal. Emlékezetes maradt precíz basszusjátéka, finom éneke. Az Abrakazabra tagjai közül, bár mindegyik muzsikust megilleti a dicséret, kiemelném Dandó Zoltán gitáros és Bérces Viktor billentyűs teljesítményét.
Veres Mónika Nika a hangjával varázsolt el. Talán kicsit túlpörgött, de ez nem volt igazán zavaró. Ennél komolyabb bizonytalanságokat éreztem Éliás Jr. Előadásában. Úgy érzem több figyelmet kéne a produkcióra fordítania és kevesebbet a közönség tapsoltatására. Ettől eltekintve szép, fegyelmezett énekléssel járult hozzá a programhoz.
Vasárnap este, mint a leírtakból kiderül vegyes érzelmekkel teli, kicsit a kora és haladó kora ifjúságomba invitáló előadás részese lehettem.
Köszönöm az Art Anzix Színháznak, a Centrál Médiacsoportnak és Koczka Máténak,a fellépő művészeknek (az elmarasztaltaknak is) hogy ezt lehetővé tették számomra.

*Nagyjából az LGT ilyen irányú változásával egy időben a kortárs zenekarok többsége, legyenek azok magyar vagy külföldi együttesek „light" üzemmódra váltottak.
**Közvetlenül a Locomotív GT-be való belépése előtt a már sokadik formációját élő, két dobossal működő Generálban Solti János és Póta András püfölték a dobokat.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!