Incidens a pozsonyi Dunaparton

A vers Tűzraktér Független Kulturális Központ, Versek az előítéletek ellen című pályázatára íródott.

Incidens a pozsonyi Duna parton

Megtörtént az eset, én csak krónikás

vagyok, ki nem érti, csak egy trombitás,

hogy az esetet a világba szétkürtöljem,

hátha működik a fék, mert különben

sok lesz még a vérömleny, s dudor

mely hiába fáj, nem fogy az undor.

Debi és Vengri a két pesti haver

Pozsonyban egy sörrel a parton hever,

partján a Dunának, de lehetne épp

a helyszín a budai rakparti látkép,

mert mindegy hol történnek a dolgok,

a világ egyforma, bármerre forgok.

Fekszenek, hát lazán, feltűnik két

barna srác a járdán, lesik mindkét

magyart, mérlegelik van-e esély

egy kis markecra. Hé, ott lenn, mesélj

magyar, mit döglesz minálunk

lenyomod a füvet ez a mi kárunk!

Húzzatok innen, gyorsan! Zavartok,

meg büdösek vagytok, cigányok.

Erre a négy vitéz egymásnak esett

üvöltve, hörögve, akár egy ütközet.

Magyar ütött szlovák cigányt

cigány püfölt magyar zsiványt.

Aztán, ahogy röpködtek a szitkok,

meg a pofonok, penge-gyilok

villant, s boxer valamelyik kézben,

csontot tört egy szlovák arcfélben.

Ketten mentek aznap az intenzívre,

a másik kettő gyorssegélyre, s az őrsre.

Aztán jöttek a kihallgatások,

kérdések, meg találgatások.

Mindenki túlélte, felfüggesztett

lett belőle. Felfüggesztetett

a harc is, egy lábadozásnyi időre.

Hát van-e valaki, aki tanul belőle?