Innen - onnan

Régen történtek, de megtörténtek....:))

Volt idő mikor a vasöntödében dolgoztam, na nem én égtem a kohóban. Egy alkalommal az üzemi ebédnél, Géza bácsi  a főnökünk/ elkezdett morgolódni: 
- Ez a hús, nem hogy nyereg, de üllő alatt sem puhulna meg, és mint példamutató főnök, csak lenyalta róla a kelkáposzta főzeléket. Mire technológusunk felháborodva megjegyezte: 
- De azt mondták mesterszakács főz!
- Persze! Az hát! Kovácsmester!


Itt dolgoztam még, mikor elválltam akkor is. Én agyilag zokni, per után bementem dolgozni, a hó végi zárás miatt. Aha ültem, vertem a számológépet, és potyogtak a könnyeim. 
Apám korú Főnökünk, nem bírta elviselni, ha síró nőt lát, azt akarta mosolyogjak, és mit tett? Leguggolt mellém, felnézett a szemembe, megsimogatta a fejem / és aki sosem mondott volna csúnyát egy nőnek/ most együtt érző arccal azt mondta, / már bocsánat a kifejezésért/ .- ne ríj b.meg  ! Hangosan felnevettem, de a többiek is. 


Külker bonyolítóként,  Ferihegyre kellett mennem 3 orosz üzletkötőért, akiket az életben nem láttam még. Felvilágosítottak. Ha  3 tanácstalan, tipikus orosz kinézetű férfit látok, kérdezzek rájuk. Jól van, szám az van. A sofőr bejött velem, nehogy eltévedjek, rögtön az első alkalommal. Meg is láttam, meg is kérdeztem  - nagyon mondták dá, dá!
- Pista bácsi mehetünk - meg van a balalajka trió!
 Megértették, és szerencsére volt humorérzékük...


Egy reggel ragyogó arccal jött a kolleganő, aki csinos, és nagyon szőke volt. Lelkendezett. Képzeld, színházba voltunk tegnap Barnabással!
De jó neked! Mit láttál?
- Na azt elfelejtettem... várj csak...valami nevető világ, dráma volt.
- Ugye Szu-Csong volt a főszereplő neve?  - Kérdeztem. Hevesen bólogatott, és tátott szájjal bámult rám. Te jó ég...csodálkozott.
- Akkor  a Mosoly országát láttad! 
- Ezt, honnan tudtad?


A múltkor ment előttem egy fazon. A kirakatot meg épp átrendezték.
Szegény, ahogy a leányzó hajolt lefele és haladt arrébb, a srác is.
Szembe jöttem de nem látott, nem hallott, mert annyira leselkedett. 
A kirakatrendező szoknyában volt, mint utóbb kiderült alig tangában. 
Bementem a boltba, ahol délben, a nagy melegben csak az eladók voltak. Figyeltük az eseményeket. A fiú addig - addig leselkedett, hogy a reklámtáblát le is fejelte, mint teknősbéka a szamócát.

Szálltam volna fel a villamosra, előttem egy fiatal pár. A lányon hosszú bő szoknya, és természetesen mire teljesen felszállt volna, letaposta a szoknya elejét, és ott állt deréktól egy tangában. A fiú szegény segíteni akart, de majd feldöntötte a leányzót, aki még nem tudott lelépni a szoknyáról.
Csajszikám szétnézett, és hangosan megszólalt.
- Közönség van, én már majdnem meztelen vagyok, kezdhetsz vetkőzni.
A villamos dűlt a röhögéstől

Szintén villamos. Emlékszem a barátnőmmel utaztunk együtt. Már éppen le akartunk szállni, és oda álltunk az ajtó elé. Senki nem volt ott csak mi. 
A másik ajtó előtt álló férfi odajött mögénk. Látszott, rajta, hogy fényt kapott az exponálásnál, és vigyorral az arcán megkérdezte.
- Hölgyeim leszállnak?  -   
- Nem. Mi még röpdösünk egy keveset.

Kép forrása