Iskolai pályázat - Egy szerelem vagy csak szeszély?

Gyerek kategória - Mindig néztem őt... Amikor elhaladt mellettem a folyosón, mikor az ebédlőben sorban álltunk az ételért.

Csak néztem, mert nem mertem, vagy nem akartam megszólítani őt. Attól féltem hogy kinevet, vagy visszautasít, habár nem néztem volna ki belőle azt hogy kinevet. Egyszerűen csak félénk voltam.
Eddig is voltak olyan fiúk, akik tetszettek, de nem mondtam el nekik. Talán azért mert az általános iskola második osztályában szerelmes voltam egy fiúba. Ezt megosztottam egy barátnőmmel, aki elmondta ennek a fiúnak. Ő pedig kinevetett, megvetett, azért mert ilyen érzéseim voltak.
Nehéz olyan barátot találni, aki akkor is melletted áll ha bajban vagy, és nem csak akkor ha az az ő hasznára van. A mostani iskolámban találtan néhány igaz barátot, nekik elmondtam hogy tetszik egy fiú. Ők tanácsokat adtak nekem, hogy hogyan adhatnám a fiúnak a tudtára az érzéseimet. Én mindegyik ötletüket elutasítottam, mert egyik bizarrabb volt a másiknál.
Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam e vagy ne. Aztán egyszer csak eljött az iskolai Valentin nap. Mivel a mi iskolánk egy gimnázium és egy általános iskola is, a nyolcadikosok kitalálták hogy lehet szerelmeslevelet küldeni. Ha megírtad a levelet, beledobtad egy dobozba, és ők Valentin napon odaadták annak, akinek szántad. Én is írtam egy levelet.
Másnap reggel el is határoztam, ha törik, ha szakad én beledobom abba a dobozba a levelemet. Az iskolában mikor a doboz elé álltam, egyszerűen földbe gyökeredzett a lábam. Nem tudtam megmozdulni. Valami azt sugallta belülről, hogy nem kéne beledobni. Végül nem is dobtam bele.
Megint megfutamodtam. Hogy lehetek ilyen gyáva?
Ugyanúgy folytatódott minden tovább. Csak néztem őt... Minden reggel láttam, mintha örök körforgás lenne ez. Aztán egyik reggel megláttam egy lánnyal csókolózni. Eléggé lesújtott a látvány. Pedig nem kéne! Hiszen ha elmondtam volna neki, hogy szeretem, talán én csókolózhatnék vele. Mindegy, már nem tehetek semmit. Remélem boldogok lesznek együtt. Ilyenkor azt mondják, hogy: Ilyen könnyen feladom? Nem is szerettem őt igazán, ha így futni hagyom azzal a lánnyal.
De hát mit tehetnék? Nem szeretném az ő boldogságukat tönkre tenni. Majd rám talál az igaz szerelem, és akkor biztosan nem fogok tétovázni. Lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi "fellángolás" volt.
Mikor a barátnőimmel megbeszéltem, ők is úgy gondolták hogy egy kis szeszély volt, semmi más.
Nagyon sokszor álmodoztam már arról, hogy milyen lesz majd a szerelmem, hogy mit fogunk együtt csinálni, hova megyünk randizni... Mindig egy tökéletes barátról álmodtam, aki megértő, kedves, megbízható, intelligens, és mivel a külső is számít egy kicsit, ne legyen egy majom utánzat.
Lehet hogy nem kéne ilyenekről ábrándozni, mivel ha egyszer szerelmes leszel, nem fognak számítani a hibái, mivel te egészben elfogadod őt.

Zsigri Nikolett