JANCSI ÉS JULISKA-VALÓDI VÁLTOZAT- A SZÜLŐK HARAGJA

Az esküvőről és a visszaköltözésről a városba faluról

A nehézségek csak most kezdődtek el igazán a mi számunkra. Mivel nagyon fiatalok voltunk, mindenki velünk kezdett el foglalkozni. Hogy túl korai a szerelem, és a tojás héja még a fenekünkön van, mit akar két gyerek egymással kezdeni? Hiszen az élet valódi oldalát még csak nem is ismerjük. A támadások nagyon gyakoriak kezdtek lenni. Minden nap valami rossz üzenettel jöttek a faluból az ismerősök, és nagyon megkeserítették a szívemet. Leültünk és elbeszélgettünk ketten, két kiskorú, de elég érettek arra, hogy dönteni tudjunk. Elhatároztuk, hogy kezünkbe vesszük a sorsunk irányítását. Jöttek továbbra is a gyalázó hírek, szövegek.

Minket igaz, senki nem érdekelt, annyira komolyan kezdtünk udvarolni egymásnak, hogy innen már vissza út a mi számunkra nem létezett. A fizetéseinket összeraktuk, és közös konyhát nyitottunk, egy szobába költöztünk és éltük világunkat semmivel nem törődve. Szépen teltek a napok, és egyszer csak a még nem várt pillanat bekövetkezett a kapcsolatunkban, Juliska áldott állapotba került. Az apukám egyik szép kora reggel megérkezett, és mindenáron szét akarta rombolni a mi kapcsolatunkat.

Szegény persze nagy fába vágta a fejszéjét az anyukám biztatására, mert mi a kiscsajjal le nem mondottunk egymásról. Semmiféle ígérgetések hatására sem engedtünk a dumának.

- Ha ezt a szemüveges lányt itt hagyod, motorbiciklit veszek neked, fiam.

- Ha terhesen talál maradni, anyád belehal a szégyenbe.

- Így is már elege van szegénynek, mert a tanítótársai mind róla beszélnek. A falu csak minket hordoz a száján stb... Hogy nem sikerült rábeszélnie engemet mindezekre, mérgében atyám kiosztott vagy két apait kikelve a képéből és magából is, csúnyán mocskolódva a barátnőmmel. Nagyon fájt a lelkem a meggondolatlan viselkedése miatt, amit a lakótársaim szeme előtt kellett elviselnem. Ezért kijelentettem, hogy:

- Nem hagyom el a szerelmemet, nem megyek haza, nem kell a motorbiciklije sem, és nincsen több mondanivalóm. Fogát csikorgatva ment haza szegény, vissza sem nézett. Úgy éreztem, a csatát megnyertem, de bizony bántott is a dolog, hogy ennyire tiszteletlenül kellett elválnunk egymástól. Ez a harc még jobban összekovácsolt minket a kis szőke, szemüveges, vaksi szerelmemmel, akit apukám ennyire lenézett. A születendő gyerekünkre gondoltunk, és semmi kétség fiú lesz mert mi úgy döntöttünk, nejemnek minden álma az volt A rettegés, a félelem járta át lelkemet amikor belegondoltam, hogy ilyen fiatalon apa leszek, nem is az apaságtól féltem, hanem a szüleim haragjától. Juliska vidám volt, nem kellett tartania senkitől, mert az ő szülei megértőbbek voltak, és engem is nagyon szerettek. Ketten kimentünk a rokonainkhoz, és büszkén bevallottuk, hogy szülők leszünk hamarosan. Ezen átestünk, annyit mondtak, ha már így van, szeressük egymást és legyünk boldogok. Hát Juliska az is volt, de én nagyon féltem. Az ikertesómtól megüzentem szüleimnek, hogy nagyik lesznek, mert hazamenni nem mertem, anyukám éppen vasalt, amikor a hírt meghallotta, és szegénynek a vasaló kiesett a kezéből. Csak most indult el a lavina igazán, elmondani nem lehet azt a hadjáratot, amit elkövettek ellenünk a szüleim. Nem tágítottunk egymástól semmi pénzért, védelmeztük, ahogy csak tudtuk egymást. Hogy a támadások véget érjenek, kiköltöztünk a városból Csíkszeredából, Szentmiklósra, anyósomékhoz. Annyira örült a nejem a terhességének, hogy még három hónapos sem volt, de már felvette a kismamaruhát, és bevallom, engem, mint fiatal kölköt, nagyon bosszantott a büszkesége. Lassan megterveztük a polgári esküvőt, dolgozgattunk, pénzt gyűjtöttünk, és anyósomék segítségével mindent előkészítettünk az elkövetkezendő időszakra. A fiam keresztelője és a mi polgári esküvőnk egyszerre lesz megtartva, így beszéltük meg. De aztán úgy alakult a dolog, hogy mielőtt megszületett a kisfiunk, a polgárit megtartottuk, nagy bosszúságok közepette. Hiszen megérkezett az apukám, felkérte nagy hivatalosan az elnöknőt, hogy az esküvőt nyilvánítsa meg nem valósíthatónak, mert a hölgy is és én is kiskorúak vagyunk. Nem járt szerencsével, mert felszólították, hogy vagy helyet foglal, vagy kimegy a teremből. Helyette Juliska szaladt ki sírva, mert már nem bírta a szégyentől bent nézni a részeg apám viselkedését. Aztán nagy nehezen megtörtént a boldogító igen kimondása.
Ám kint az esőben négy markos fiú várta a pillanatot, hogy engem elraboljanak a saját esküvőmről, odáig fajult a dolog. De a szeretet győzött és a banda bocsánatot kért kinyilatkoztatva, hogy ők mások biztatására jöttek, engemet elrabolni erőszakkal az esküvőről. Lezajlott minden, és hazament mindenki, ki boldogan, ki részegen, ki szomorúan és megszégyenülve. Közben a vállalatnál kérést nyújtottam be az igazgatóságra, és köszönet az elvtársaknak, mert azonnal kihallgatásra hívtak, és meg is kaptam egy kétszobás tömbházlakást, kiutalással az igazgató elvtárs jóvoltából. A költözés nagyon könnyű volt, mert az égvilágon semmi bútorfélénk nem volt, csak az én és a feleségem meztelen feneke. Beleköltöztünk, még ha semmi nem volt benne, akkor is, örültünk neki szívből, mert a sajátunk volt. A drága anyósom ajándékba vett nekünk egy konyhabútort, berendeztük szépen, és már meg is kaptuk a pozitív energiákat a fejlődéshez. Kaptunk még egy használt egyszemélyes ágyat, és hárman, ( mert már nyolchónapos terhes volt a feleségem) aludtunk benne. Juliska belül, hogy nehogy le essen, és én kívül, fél oldalam az ágyban a másik felem a földön, mert nagyon keskeny ágy állott a rendelkezésünkre. Szerencsénkre lehetett részletre vásárolni, és mi meg is kezdtük a szobák bebútorozását. Ezalatt az idő alatt otthon meghallották, hogy beköltöztünk tömbházba, és lassan kezdték megszokni a szituációt. Várakoztak, hogy mikor értesítjük az unoka megszületéséről őket. Senki a rokonságból felénk sem jött, nem látogatott meg még a legjobb nagybátyám sem. De mi éltünk, és jól elvoltunk együtt a két kiskorú, és hamarosan érkeznie kellett a harmadiknak is. A kitartás, a szerelem, a szabad életre való vágyódás és a sors összekovácsolta életünket. Egymásé lettünk, még ha nehézségek árán is. Készültünk a nagy napra amikor a két gyerek haza hozza a harmadikat, és izgultunk, hogy vajon milyen is lesz az a nap?

Előző rész...