Jéghercegnő 2.

Gina Ken ordibálására figyelt fel.

Gina Ken ordibálására figyelt fel. Az addigi kriptacsendben szinte szentségtörésnek hatott az őrjöngő hang.

- Te szerencsétlen! Honnan szalajtottak téged? Egyetlen egy szerencséd van, hogy egybe maradt!

- De uram, nem szándékosan tettem!

- Hallgass, ha én beszélek!

- Mi történt? - kérdezte a lépcsőről leérve. - Zeng az egész ház.

Ken kezébe egy értékes Szász Endre porcelán, vele szembe egy megszeppent leányzó állt.

- Ez a szerencsétlen leverte ezt a vázát. Az biztos, ha eltört volna, olyan pert akasztottam volna a nyakába, hogy csak lesne.

- Balesetek előfordulhatnak, és biztosítottad nem? Ha egyszerűen nem vagy hajlandó máshova tenni, akkor ne csodálkozz, hogy előbb-utóbb tényleg el fog törni. Én első perctől mondtam, hogy itt nem lesz jó helyen. De ha te kérkedni akarsz, arról mi nem tehetünk. - Ken szemében gyilkos szikra jelent meg. - Te most engem a személyzet előtt akarsz lealázni.

- Isten ments! - emelte fel Gina megadóan a kezét. - Én csak sajnállak. - A férfi értetlenül tekintett rá. - Sajnálom, hogy elfelejted, te is ugyanolyan ember vagy, mint bármelyikünk, és követsz el hibákat. - Majd a lány felé tekintett, aki még mindig falfehér volt.

- Nyugodj meg, nincs semmi baj. Menj, folytasd a munkát!  

- Most mond meg mire volt ez jó? Szerinted ordibálás nélkül nem értette volna meg?

- Te csak ne akarj engem kioktatni! Azt csinálok, amit akarok! Úgy beszélek velük, ahogy akarok, hisz én fizetem őket. És a feleségemként, azt hiszem, elvárható lenne, hogy mellém állj!

- Nem, nem! Erről szó sem lehet, tőlem ne várd azt, hogy bárkinek a lelkébe tapossak, csak azért, mert a nagyságos úrnak az a hobbija, miként tudja megalázni embertársait. És ha nem tudnád, magam is csak egy alkalmazott vagyok. Ha a feleségednek tekintenél, akkor talán hallgattál volna rám, mikor mondtam, hogy ne oda tedd azt a kerámiát, mert ott nincs jó helyen. Innentől kezdve csak a kötelező feladataimat vagyok hajlandó ellátni Mr. Strom. - Majd sarkon fordult, és megindult a lépcső felé.

- Akkor, mint alkalmazott, hogy mered megengedni magadnak ezt a hangnemet? - rántotta dühösen fel mind a két kezét. De a lendület túl hevesre sikeredett, és a váza már zuhant is a padlóra. Gina megfordult a zajra. Ken kétségbeesetten tekintett a darabokra.

- A rohadt éledbe!

- Mert az igazamért kiállok, akárki is vagyok! Magad ellen nem indítasz pert? Végül is az előbb azzal fenyegetőztél. Kicsit gondolkozz el!

***

Dot még akkor is falfehér volt, mikor a konyhába ért.

- Mi volt ez a nagy lárma? - kérdezte a jól megtermett szakácsasszony. - Még sosem hallottam veszekedést ebben a házban, nem mintha bármi mást igen.

- Sikerült bemutatkoznom - roskadt le egy székre - levertem egy értékes vázát.

- És eltört?

- Akkor nem, de az úrnak sikerült földhöz vágnia. Akkor szilánkokra tört. Viszont Mrs. Strom kiállt mellettem. Nem ilyennek képzeltem el Mr. Strom feleségét. Az újságokban mindig olyan ridegnek tűnt.

- Meg van neki is a maga baja. Ritkán mozog a házban. Sőt ha teheti nincs is itthon - tett le Dot elé egy szelet süteményt. - Edd meg ez most, jól fog esni.

- Azt én is észrevettem, hogy sűrűn eljár. Lassan itt vagyok egy hónapja és eddig személyesen még nem is találkoztunk. Ciki, hogy most miattam vitatkoztak össze - harapott bele a pitébe. - Ez nagyon finom, még jobb, mint a nagymamámé! Pedig aztán ő is remek szakács.

- De neki ne áruld el, nehogy megsértődjön! - Csípte meg a lány arcát egy kedves mosoly kíséretében. - Ha megetted, vidd fel a postát Mr. Stromnak.

- Jaj, ne!

- Előbb-utóbb úgyis szembe kell vele nézned. Szerintem most a szerencsésebb, hisz az ő füle mögött van a vaj.

Dot mély levegőt vett.

- Hát jó!

Főnökét a nagy dolgozószobában találta. Éppen telefonált. Intett a lánynak, hogy vigye oda a leveleket, majd ugyanazzal a mozdulattal el is bocsátotta. - Egy pillanat! Szólna Mrs. Stromnak, hogy beszélni szeretnék vele?

Persze a köszönöm már nem megy! - grimaszolt a már bezárt ajtó előtt.  

***

Gina az ablaknál állt, mikor halk kopogást hallott. - Tessék!  - szólt, de nem fordult meg.

- Bocsánat asszonyom, de Mr. Strom beszélni szeretne önnel. Jé, mennyivel másabb ez a szoba! Mintha nem is ebben a házban lenne. Hisz a ház többi része olyan rideg - kapta kezét hirtelen a szájához.

- Köszönöm. Ridegnek találod a házat? - Dot ereiben meghűlt a vér. Most már az „úrnőt" is sikerült magára haragítani? - Ugye, te nemrég óta vagy itt? - még akkor sem fordult a lány felé.

- Körülbelül egy hónapja dolgozom önöknél asszonyom. Csak hát a Mrs. sosincs itthon, és ezért eddig nem találkoztunk személyesen.

- Felelősségre vonsz? - kíváncsiság csengett hangjába, de dühnek szikrája sem.

- Eszembe sincs, hol mernék ilyet tenni! Csak ténymegállapítás - fogd már be a szád, futott át az agyán Dotnak. Gina megfordult.

- Tetszik a nyíltságod! - Dot zavarában azt sem tudta hova nézzen.

- Bocsásson meg asszonyom. De mindig is ilyen voltam, ami a szívemen, az a számon. Gyereknek is ilyen voltam, le sem lehetett lőni. De ha nagyon kell, csendben is tudok maradni.

- Helyes! Hol találom Mr. Strom-t. Hagyd, hülye kérdés volt. Tudom.

- Asszonyom! - fordult vissza Dot az ajtóból.

- Igen?

- Szeretném megköszönni, hogy odalent a pártomra állt!

- Ez természetes volt. Nem szeretem, ha valaki saját hibáját másra akarja kenni. De most menjünk, mielőtt megint kapunk a fejünkre - tolta ki maga előtt a lányt, és megindultak lefelé a lépcsőn.

Kent természetesen a dolgozószobában találta. Akkor is telefonon tárgyalt.

- Georg pár perc és visszahívlak!- közben intett Ginának, hogy üljön le. A hatalmas bőrfotelban szinte elveszett.

- Hallgatlak, óh, gazdám! - a férfi szeme villámokat szórt, de nem fűzött hozzá semmit. Egy kibontott borítékot nyújtott át feleségének. Az kivette a benne lévő papirost, és nagyjából átfutotta tekintetével. Tudta, már megint valami rendezvényen kell megjelenniük. A szeme megakadt egy soron. Lélegzete egy pillanatra elakadt.

„Will Eagle regénye alapján"

- És nekünk ezen mért kell megjelenni? - próbált valami kibúvót keresni.

- Mert a mi cégünk volt az egyik főszponzor a film elkészítésében.  De te ezeket a dolgokat nagyon jól tudod. Most hirtelen mi ez a tudatlanság?

- Semmi - tűrte vissza lehangolóan a meghívót a borítékba. - Természetesen az úr rendelkezésére állok.

- Helyes, kiadásaidat természetesen ezzel kapcsolatban, mint mindig, állom. Makulátlan megjelenést várok el.

- Azt hiszem ez ügyben nem okoztam eddig csalódást, most sem állt szándékomban. Hisz nekem ez a munkám, ezért fizetsz. - A Mr. már nyitotta volna a száját, de Gina ráhelyezte mutatóujját. - Ne mondj semmit, úgy is tudod, hogy igazam van! - majd távozott a szobából. 

Folyt. köv...

Első rész...