Jéghercegnő 4

Legszívesebben a nyakába borult volna és mindent töredelmesen bevallott volna neki. De nem szabad. Az az énje el van könyvelve Mrs. Stromnak, a számító jéghercegnőnek.

Este hat körül járt az idő mikor Will belépet az üzletbe. Gina pakolászott és a tükörből látta, de pont egyedül volt. Szóval esélye sem volt, hogy menekülőre fogja a dolgot. Mély levegőt vett. Mosolyt erőltetett magára, de érezte szeme elfátyolosodik. Legszívesebben a nyakába borult volna, és mindent töredelmesen bevallott volna neki. De nem, nem szabad. Az az énje  el van könyvelve Mrs. Stromnak, a számító jéghercegnőnek. Ezt nagyon is az értésére adta a partin. És hol van ő attól a nőtől, akivel Will jelent meg ott.

– Tudok segíteni valamiben?  Vagy valami gond van a múltkor vásárolt termékkel?

- A ruha tökéletes nincs vele semmi. Csak úgy erre jártam. Gondoltam beugrok és megkérdem, van e kedved moziba jönni velem? A kávéért cserébe. –megrökönyödve bámult a férfira. A múltkoriak után még moziba akarja hívni.

- És miből gondolod, hogy ráérek?  Idegenekkel nem szoktam csak úgy elmenni moziba, én nem az a fajta vagyok.– a könnyfátyol helyét valami különös csillogás váltotta fel. Kicsit dühítette a férfi viselkedése, de a sajátja is. Ne feled te most nem az a Gina vagy! Figyelmeztette magát.

– Egy forró csokival is beértem volna. – Will ismételten felkapta a fejét.

-  Azt nem is feltételeztem. És hogy fokozzuk a véletleneket Will vagyok. Most már lehet próbálkozni.

– Mindent lehet, csak akarni kell. – de már meg is bánta, hogy így fogalmazott.

– Én nagyon sok mindent akarok, de senkire nem erőltethetek olyan dolgot, amit nem akar. Szóval van két jegyem, érdekel? – Eliza libbent be, pont elcsípte a mondatott. – Menjél aranyom, rád fér egy kis kikapcsolódás. Mire akarja elcsalni drágaságom? – kacsintott cinkosan Willre.

– Valami új film, mi is van a jegyen?  Átok.

– Vettél úgy jegyet, hogy azt sem tudod mire? Na, erre már kíváncsi vagyok! –próbált közönyös maradni. – Mikorra szól?

– Ma este 7-re.

– De mi addig vagyunk nyitva! Tudod nekünk munkaidőnk ettől - eddig szól. Ha figyelmesebb lenne a kedves látogató észre is venné, hogy szép nagy betűkkel ki van írva a bejáratra a nyitva tartás alatt. – Will elvigyorodott.

– De neked van egy drága, kedves, aranyos főnökasszonyod, aki hajlandó egy órával hamarabb elengedni. Ja és azok nem betűk, hanem számok!- Gina zavarba jött és segítség kérően Elizre tekintet.

– Rajtam nem múlik, majd máskor ledolgozod. Menjél, tényleg rád fér a kikapcsolódás. - Nem volt mit tenni. Megindult a raktár felé. Haza nem tudott menni, kétségbeesetten kereste telefonját és hívta Inezt. Vedd már fel! - rimánkodott magában.

- Helló, mi a nagy harci helyzet?- szólt a nő a vonal túlsó végéről.

– Gondba vagyok! Otthon vagy? – suttogta nehogy kiszűrődjön valami.

- Igen, de mi van?

– Itt van Will és moziba akar vinni. Haza nem tudok menni, viszont át kéne öltöznöm, így nem mehetek. Felugorhatok hozzád és mondhatom azt, hogy ott lakom?

– Persze gyere csak.

– Köszi, ígérem nem zavarlak sokáig. – és magában hálát mondott, hogy Inezzel egyforma a ruhaméretük. Majd gyorsan hazatelefonált a komornyiknak, hogy nem kell rá várnia. És mivel Ken is „üzleti” úton volt, mindenki rendkívüli kimenőt kapott.

*** 

- Öt perc és itt vagyok. Pattant ki a férfi kocsijából.

– Csak nyugodtan én itt leszek. – előkotort egy cigit és kényelmesen elhelyezkedett az ülésbe. Tekintete követte a „lányt” ahogy eltűnt a bejárat mögött. Gina szaporán lépkedet a lépcsőn. Barátnője már az ajtóban várta. 

– Most mi van veletek? Mért nem hívtad fel?

– Normális vagy!? Az abszolút lebukás lenne. Rám is gyanakszik. Szerinted rád nem emlékszik? Akkor hogy magyaráznám meg a dolgokat. Ennyi véletlen még sem lehet.

– Igazad van, ebbe bele sem gondoltam. Na de mit vársz tőlem? Szőke vagyok, nő vagyok. Érthető, hogy hülye vagyok.

 – Nyugi ezek rám is igazak. Főleg ezzel a szőkeséggel a fejemen. Tudsz adni valami göncöt.  Gyorsan lezuhanyozom. - megindult a fürdő felé - Remélem, az én fejemmel gondolkozol ruha ügyben, elég egy felső!- kiabált még vissza. Gyorsan kapkodta le magáról a ruhát és a parókát. Kellemes bizsergés járta át a testét mikor a vízsugarak bőréhez értek. – Inez segítesz vissza tenni ezt a vackot? – robogott be a szobába - olyan izgatott vagyok, hogy most nem sikerük. Jaj, mondtam, hogy az én fejemmel gondolkozz! Ez nekem túl kihívó. Na, mindegy nincs időm. De ezt még visszakapod!

- Nyugi! Minden oké lesz. És kicsit jó húzni a pasik agyát. Na, gyere, kapsz egy kis sminket is. - Mikor kikészítette egy kulcsot nyomott Gina kezébe. Értetlenül nézet rá.

- Szőke, mit gondolsz hova fog haza hozni? És kíváncsi vagyok a fejleményekre. Menj, ne várakoztasd tovább! – küldött felé egy bátorító mosolyt és tuszkolta ki az ajtón.

– Csak finoman kérlek! A végén még ki töröm a lábam ebben a magas sarkúban. - mutatott a kölcsönkapott lábbelire.

Will autójának támaszkodva várta, hogy nyíljon a háztömb bejárati ajtaja. A lány láttán órájára pillantott és huncut mosoly jelent meg bajusza alatt. Gina szerette mikor mosolygott a férfi, olyankor mindig melegség járta át a szívét.

–Tagadhatatlan, igazi nő. Azt mondja öt perc és kapásból fél óra lesz belőle. De meg kell hagyni ezért a látványért érdemes volt várni. - Kitárta a jobb oldali ajtót –Högyem!

 Előzmény