Jótett helyébe jót várj

Gyermeknap alkalmából szeretettel küldöm a következő mesét, nem csak gyerekeknek.

 

Juli néni - falu szélén meghúzódó kis házának udvarán, - gondosan ápolta azt a sérült őzgidát, akit Matyi,- az erdei manó - mentett meg egy vadászat alkalmával.

A kis jószág szépen gyógyult, és nagyon megszerette gondozóját.

 

Látta, hogy messzire jár Juli néni vízért, és azt is, hogy fogytán van a tűzifája, de nincs pénze, hogy pótolja.

Dió sem volt a kamrájában, mert néhány éve kipusztult az öreg diófája.

Fájós lábai már nem bírták felvinni a hegyre, ahol régen sok gombát, csipkét szedett.

Nem tudta összegyűjteni azokat a bogyókat, leveleket sem, amiket korábban gyógyszerként használt.

 

Milyen jó szívű, és rajta nem segít senki. - sajnálta meg a kis gida.

 

Bizony, hetek teltek el, hogy a postáson kívül más nem nyitott ajtót az egyre nehezebben mozgó nénire.

 

Juli néni magányát enyhítette, hogy vele volt a kicsi őz, akit elnevezett Barkának. Szorongva gondolt arra, hogy mennyire fog hiányozni neki, ha visszatér az erdőbe. Ennek ellenére elhatározta, hogy nem fogja tartóztatni, ha menni akar.

 

Egy hajnalban, az ablakból látta, hogy Barka, - akinek már teljesen begyógyult a sebe, - a kapu mellett áll, és sóvárogva tekint a közeli erdő felé.

Felkapta vállkendőjét, úgy érezte, eljött a búcsú napja.

Kiment, kitárta a nyikorgó kaput a gida előtt, és így szólt hozzá:

- Menj a tieidhez! Isten áldjon!

Az őz egy pillanatra elbizonytalanodott, - mikor megértette, hogy szabad utat kapott, - majd hirtelen ott termett gondozója mellett, és megnyalta a kezét. Így fejezte ki háláját az ápolásért.

Juli néni szeméből kicsordult egy könnycsepp, de a gida szép, barna szeme is csillogóbb volt a szokásosnál.

- Menj! - biztatta Juli néni.

A következő pillanatban Barka kilépett a kapun, és hatalmasakat szökkenve az erdő felé vette az irányt.

Az öreg néni még sokáig nézett utána. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy hátha visszajön, de az eleven jószág eltűnt az erdő sűrűjében.

 

A patakhoz közel volt egy bokrokkal tarkított erdőrész, arra tartott Barka, ott volt az otthona.

A selymes fűben, pihenve találta apját, Barnust, aki már nem hitte, hogy valaha is látni fogja a fiát.

Nagyon megörültek egymásnak.

 

Barnus, - akinek nagy tekintélye volt az erdő állatai előtt, - elhatározta, hogy hatalmas ünnepséget rendez annak örömére, hogy fia gyógyultan hazatért.

Meghívta Hun Matyit is, Barka megmentőjét.

 

Az ünnepséget az erdei pintyek nyitották meg. A messze hangzó, ezüstösen csengő madárének oda csalogatta az erdő apraját, nagyját.

Annyian voltak az erdei tisztáson, hogy mozdulni is alig lehetett.

Családostól jöttek a vaddisznók, őzek, szarvasok, nyulak, rókák, sünök.

A fákon madarak ültek, mókusok, pelék kíváncsiskodtak, még a sikló is ott tekeredett az egyik fa törzsén.

Most nem volt senki senkinek ellensége, valamennyien ünnepelni jöttek, és meghallgatni Barka megmentésének, gyógyulásának történetét.

 

Barka elmondta, hogy Matyi manónak köszönheti az életét, mert mikor meglőtték, segítségére sietett, és elvitte egy öreg nénihez, aki a falu szélén lakik. Az állatok - ezt hallva, - hatalmas éljenzésben törtek ki.

Matyi szerényen fogadta az ünneplést.

- Juli néni érdemel elismerést. - mondta.

 

Ezek után a kis őz töviről hegyire elmesélte, milyen ápolásban volt része, és azt is, hogy áldatlan körülmények között él gondozója.

Az állatok sajnálkoztak.

 

- Nem hagyhatjuk, hogy víz nélkül legyen ez a jó asszony! - horkant fel a vaddisznó. A kerítése mellett van egy üres árok, majd én gondoskodom arról, hogy jusson bele patakvíz. A pataktól az árok végéig túrok egy vízátvezető csatornát.

 

Mindenki lelkesen fogadta a vaddisznó felajánlását.

 

A fák összesúgtak, majd egy öreg tölgyfa megszólalt:

- Mi itt, valamennyien szívesen odaadjuk - ennek a jó szívű néninek - száraz ágainkat tüzelőnek.

- Elvisszük, - szólt Barnus, - csak segítsetek összekötözni.

Hun Matyi megnyugtatóan bólintott.

- Adok neki egy kosárnyi diót a raktáramból. - kaffogott a mókus.

- Mi ellátjuk mézzel! - zümmögtek a méhek.

- A családom összefog, és a hátunkon annyi szárítani való gombát viszünk neki, amennyi a tüskéinkre fér. - ajánlotta a sündisznó.

- A csipkebogyót mi szállítjuk! - rikkantott a feketerigó. Mozgósítom a környék összes rigóját, és elhordjuk neki a hecsedlinek valót és a teának valót is.

- Lemondunk kétbokornyi galagonyáról a Juli néni javára. - zengte a kékcinege. Népes családom a teraszára hordja, hogy gyógyuljon tőle a szíve.

A nyuszika, aki eddig szerényen megbújva hallgatott a bokor alatt, most előállt:

- Viszek neki útifüvet, cickafarkfüvet. Tudom, hogy régebben ezeket szedte.

 

- Tudjátok mit? - füttyentett az énekes rigó. Minden reggel és este adjunk neki koncertet.

- Helyes! - csatlakoztak a poszáták, füzikék és tengelicek.

- Az esti koncerthez a hegedűszólót biztosítom! - ciripelt a tücsök.

- Vállalom, hogy éjszakai dalommal álomba ringatom. - ígérte a fülemüle.

- A levéltetveket elpusztítom a rózsáiról. - ajánlotta a katicabogár.

 

Hun Matyi,- az erdei manó,- végtelen büszkeséget érzett, mikor megtapasztalta, hogy az erdő állatai milyen segítőkészek a szegény asszonnyal szemben.

 

A következő nap reggelén Juli néni csodálkozva látta, hogy a kerítése melletti árokban kristálytiszta víz folyik.

Ebben mosni is lehet, de locsolásra is jó! - örvendezett.

Már éppen be akart menni az udvarra, mikor feltűnt neki, hogy különös csapat közeledik.

Az élen jött Barka, és az apja, Barnus.

Juli néni szíve megdobbant örömében.

Mit hoznak ezek? - ámult el. Egy köteg száraz faág volt, azt vonszolták az őzek.

Mögöttük ugrált a mókus, hátán egy jókora kosár dióval.

A sün csapat is jött. Tüskéik nem látszottak a sok friss gombától.

A méhek óriás levelekből készített kelyhekben hozták a mézet.

A nyuszi szájából két oldalt kilógtak a gyógyfüvek.

A rigók sem érkeztek üres csőrrel. Sok - sok csipkebogyó volt az adományuk.

A cinegék, - ígéretükhöz híven - galagonya bogyókat hoztak.

A menet végén bandukolt a tücsök, már hangolt az esti koncertre.

Felette repült a katicabogár, aki szinte már szájában érezte a rózsákon élősködő levéltetvek édes ízét.

 

Juli néni összecsapta két kezét a meglepetéstől.

Soha nem gondolta volna, hogy ilyen kedvesek, önzetlenek tudnak lenni az erdő lakói.

 

Másnap elmesélte a boltban a történteket.

Az emberek összenéztek. Érdekes módon mind egyet gondoltak.

Mikor Juli néni elment, egyikük megszólalt:

- Mégsem helyénvaló, hogy az állatoktól több figyelmességet kapjon valaki, mint embertársaitól.

- Így van! - helyeselték a többiek.

 

Ezután Juli néni élete gyökeresen megváltozott.

Azon túl, hogy madárdalra ébredt, s a fülemüle éneke volt az altatója, kellemesen teltek a napjai is. Hol az egyik, hol a másik falubeli asszony vitt neki süteményt, gyümölcsöt, vagy csak egy jó szót.

 

 

 

További részletek Hun Matyi meséiről...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#16. 2014. május 24. 13:02
Kedves Karola!
Juli néni egykori szomszédom volt, erdő szélén, mesébe illő házban lakott, és kertjébe jártak az őzek.
Ő maga is mesébe illő anyóka volt.
Sajnos, már nincs közöttünk, 90 éves korában távozott örökre.
előzmény: hozzászólása, 2014. május 24. 09:26
Juhász Kató
#15. 2011. május 31. 10:01
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy tetszett.
előzmény: Paszternák Éva hozzászólása, 2011. május 30. 21:08
Paszternák Éva
#14. 2011. május 30. 21:08
Kedves Kató! Nagyon tetszett. Kedves kis történet, és amellett tanulságos is.

Szeretettel. Éva
Juhász Kató
#13. 2011. május 30. 20:36
Örülök, hogy elolvastad, és tetszett.
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. május 30. 18:34
Tara Scott
#12. 2011. május 30. 18:34
Hát, igen. Így is lehetne... Nagyon tetszett. Szeretettel gratulálok: Tara
Gitka_61
#11. 2011. május 30. 09:59
Kató! Voltál nálam??? De örülök! :))) KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. május 27. 20:03
Juhász Kató
#10. 2011. május 29. 12:50
Örülök, hogy tetszett.
A gyerekeknek jó példákat kell bemutatni,
hogy a jó dolgokat tartsák természetesnek.
Kár, hogy kevesen olvasnak mesét.
Szeretettel üdvözöllek: Kató
előzmény: Emerencia hozzászólása, 2011. május 28. 22:59
Emerencia
#9. 2011. május 28. 22:59
A fenti meséből is látszik, hogy az összefogásnak, és néhány jó szónak, sorsfordító ereje van. Egy élmény volt olvasni, gyermekkorom meséit idézte:-)

Gratulálok!

Üdvözlettel:
Emerencia
Juhász Kató
#8. 2011. május 27. 20:07
Kedves vagy, hogy elolvastad mesémet.
Jó érzés a hasonló gondolkodású emberek
társaságában lenni.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. május 27. 15:16
Juhász Kató
#7. 2011. május 27. 20:03
Kedves Gitta!
Lényegében kiértékeltük Öreg néne és Juli néni
hasonlóságát.
Nagy örömmel kukkantottam be hozzád, gratulálok sokoldalú munkádhoz és családodhoz.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. május 27. 14:04
Juhász Kató
#6. 2011. május 27. 19:58
Kedves Eliza!
Köszönöm, hogy időt szántál mesémre.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. május 27. 11:43
Answer
#5. 2011. május 27. 15:16
Ez nagyon aranyos történet (mese).
Mi már megállapítottuk egymásról, hogy szeretjük a természet minden részét.
Most ismét megerősítetted ezt!
Szeretettel gratulálok: answer
Gitka_61
#4. 2011. május 27. 14:04
kedves Kató! nagyszerű!!!!!!!!! Jól felépített mese. remekül kigondoltad, hogy melyik állat miben tud segíteni Juli néninek. Látszik, hogy mennyire a természet rabja vagy. És, hogy olvastad az Öreg néne őzikéjét :))) Nem félre érteni!!!!!!!!!!!!!!!!!

szeretettel! Gitta
Eliza Beth
#3. 2011. május 27. 11:43
Kedves mese. Bár ilyen egyszerű lenne az ÉLET is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!