Kereszteződés.
Mindenféle átmeneti, határ helyzetről.
Illetve azok mélyebb formájáról.
Éji lepelben, változatlan képben
Keresem éltem, szokásomhoz híven
Keresem-kutatom, lelni nem bírom
Már megkaptam kulcsom ám a keresést folytatom
Végeláthatatlan útrendszer előttem
A remény a hit abban hogy meglelem
Szemem elhagy már látni nem merek
Ám keresem-kutatom a világot mi kerek
Az illúzió talán mi szívembe nemzett
Egy rakás tanakodás miből ez leledzett
De fáradtan, megtörve a zsákutcát bolygatom
Már kinyílt a szemem, de fájva még folytatom
Szívem kinyílna már, tudja a kulcs adott
Nem is volt elveszve csak holléte becsapott
Mindig késett érzett, elázott képhomály
Tudom a miértet, de a roskadás visszavár
Behunyt szemgolyó, az érzés már szorító
Hiába nyúlfarknyi, egy világot hódító
Már tudod mi merre... vagy sejted már.
Indulnál, szakadnál de magad még terád vár
Döbbenés sóhajok, menni már nem bírok
Ugranék fejest de árnyékom elbukott
S a muszáj nyomása bár lehetne könnyedébb
A válladon cipeled legalább belsőd ég
Rágod még, forgatod, mímeled-mámolod,
Bízol a semmiben, vállalva ráhagyod
Próbálod, mutatod,ám ő végleg elhagyott
S rájössz újra; előre? Egyszerűség s aktívumerőre!
Most már kerekdedebb az örök amőba
A sejtmag mégis színtelen, csupán prokarióta
Kiderül végre, a fajod mibenléte.
Egyes-egyedül? Harmónia miértje?
Érted és látod is hogy nem kell már más hamis
Egy kis belső kiegyezés és most már látod is
A lényeg már másban áll csupán egy fordulat
Szimpla belemenés, önhűen; s újra megmoccanhat.
Kép forrása
