Könyv könyv hátán - Dezső Ilona Anna: Őszbe tért

Kedves, hőn szeretett szerzőtársaink, na meg ugyancsak imádott olvasóink! Saját szerzőink bemutatásának sorozata folytatódik. Legyünk büszkék tagjainkra!


Egy nyomozó, egy festő, egy író és fél évszázad...

Ez lehetne Dezső Ilona Anna, vagy ahogy a Tollal.hu társalgóján keresztül olvasóink is ismerhetik, dezsoili önéletrajzi regényének címe. Mármint, ha tervben lenne ilyen életmű-összefoglaló... És akkor még nem is említettük külföldi magyarról lévén szó, sem az „anyaország" jelentőségét, sem a hazatérés fogalmát. Márpedig az mellett, hogy egy, a Királyhágó melletti kis városkából, Élesdről indult el 31 éve hazánkba, az mellett nem lehet elmenni. Már csak azért sem, mert nyugdíjas nyomozónőből festő- és íróművésszé vált szerzőnőnk is ily' áhítattal fogalmaz Ócsáról, az őt befogadó magyar faluról verseskötete záró soraiban: „és ahogy jöttünk új Hazám felé, mégis mind világosabban és melegebben érett lelkemben az érzés, megérkeztem, hazaértem." Nem véletlen, hogy életének kezdete, mely egy teljesen más környezetben történt, olyan remekművek születését inspirálta, mint a Ki rontotta el.

Hogy miről is szólnak az Őszbe tért verseskötetében megjelenő költemények? A szerelemről, az elmúlásról, az év és napszakokról, az elengedésről, a hiányról és minden egyéb emberi érzésről, vagyis az Életről. Vannak versek, melyek vidám pillanatokkal édesítik az olvasók lelkét, és vannak olyanok, melyek fájdalmas sebeket hasítanak a szívbe.

 

Ez utóbbi kategóriába tartozik az alábbi írás is:

 

Emlékezzünk

 

Önző szív, mely nem ölheti meg mások szívét,

Azért dobog, ki soha nem érdemelte hitét.

Kegyelet napjai érkeznek el most sorban,

Bár még ma is csak állunk, benne élünk a múltban.

 

Hol vannak azok, kiket oly nagyon szerettünk,

Gyertyát gyújtunk értük, hisz' ma rájuk emlékezünk:

Ugyan kikre? Hisz boldogtalanok mi vagyunk,

Kik innen elmentek, rég nem őrzik e sírhantok.

 

 

Kétszínű játék, mit a világ elé tárunk,

Mert a sírok között is csak a pompára vágyunk:

Legyen oszlopos, avagy fekete márványa,

Emlékművel hódolunk, gondolunk a halálra.

 

Ne legyen hát sírom soha, majd ha meghalok,

Elég lesz, ha őrökké a szívükben maradok.

Ne gyújtsanak gyertyát sem, álnok szúrós szagút,

Hagyjanak meg emlékükbe' olyannak, mint vagyok.

 

Csak az élhet tovább, aki szabadon járhat,

Csak az lehet újra ember, ki emberrel hálhat,

Ki már fentről vigyázza az élő igazt,

Annak elég egy perc csupán, az is nyújthat vigaszt.

 

Csillagként telepedhet az egész világra,

S megváltást hozhat elhagyott családjára.

Angyallá legyen, ki élni kíván örökre,

Hogy áldást vigyen magával a másik életbe.

 

Dezső Ilona Annát kérdezve, hogy milyen publikációi vannak, az alábbi választ kaptam: „Nem tartozom azon írogatók sorában, aki elkezdené most felsorolni a már megjelent művei címét, mert nem tartom etikusnak. Ha olvasnak, akkor írok és publikálok, ha nem, akkor minek?!"

Hogy ne csak az elmúlás feletti bánatba kapjunk betekintést, ajánlom a versek szerelmeseinek az alábbi gyönyörszemet is:

 

 

Életem vigasza

 

Forró a kéj, mi sátrat vert az ágyon,

Vágyakozás, mit vettem drága áron.

Istenem! - csak bár örökké tartana,

Víg nótát zengene szívem dallama.

Úgy ölelj, drága, szorítsd ki lelkemet,

Ne sajnáld érted epedő keblemet,

Csak ez a perc számít, míg veled vagyok,

A világon semmi mást nem akarok.

Csókolj, drága, csókod őrjítően vad,

Más ilyen nagy csodát senkinek sem ad,

Nekem jutott drága kincsed legjava,

Te vagy életem egyetlen vigasza.

 

 

 

Dezső Ilona Anna jelenleg is számtalan írott irodalmi és hetilapban publikál, például a Délibábban, az Altökli tollforgatókban, korábban a Főnixben, valamint néha besegít a Szilaj csikó szerkesztésébe is.

Rajztehetségét bizonyítandó, hogy eddig 2 önálló kiállítást és számtalan közöst tudhat maga mögött. Harmadik egyéni tárlata, 2011.április 11.-én nyit Földesen.

Az Őszbe tért című verseskötete Nagyrábéért Alapítvány gondozásában jelent meg 2011-ben.

Bemutatónk zárásaként a kötet címadó versével búcsúznék a kedves olvasótól:

 

 

Őszbe tért

 

Őszbe tért a megvénült természet,

Lágy muzsikáját hordja szét a szél...

Nem számít, ki vagyok, honnan jöttem,

Csak az, aki szép mesét regél.

Hisz egy a lényeg, a megélt idő,

Mert az teszi nemessé az embert...

Széppé, mire a derengés eljő,

Ne vigye magával az enyészet.

A körforgásban csak egy az ember

A sok más többi teremtmény között...

Nem lenne bölcs, azt gondolni róla,

Hogy ő minden a teremtő mögött.

 

 

Dezső Ilona Anna további írásai, (festményei sokszor a versekhez tartozó főképekben láthatóak).

Az Őszbe tért kötetből a Tollal.hu-n eddig megjelent versei: A fekete zongoraA tükörA Nő

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
katuska
#13. 2011. május 9. 13:49
Na, hogy az élet miket produkál!Kereslek privát!Ölellek kedves Rokon :))
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. április 6. 07:48
Juhász Kató
#12. 2011. május 8. 21:47
Örülök, hogy olvashattam verseidet.
Csodálom a festői tehetséged, szépek a
képeid.
Gratulálok sokirányú munkásságodhoz.
Gitka_61
#11. 2011. április 6. 08:59
Kedves Ili!
Tiszta szívemből gratulálok. Nem csak a kötetedhez, hanem sokszínűségedhez is. ...Szeretettel! Gitta
rapista
#10. 2011. április 6. 08:07
Gratulálok! keveset vagyok a neten mostanában, de ide is visszatérek!
dezsoili
#9. 2011. április 6. 07:48
Drága Katuska!
Olyan nagyon ismerem a férjedet, hogy az unokatestvérem. Merre vagytok? Hová tűntetek el? Milyen kicsinyke szerencsére ez a világ... Ugyan annak a családnak vagyok a tagja, mint a férjed. Épp most fogok feltenni egy novellát, az a címe: A Hajnal utca. Majd olvasd el. Szilágyi Annusnak vagyok az unokája. Harminc éve élek itt, lassan már el is felejtenek az otthoniak is. A család közben kihalt . Ölellek benneteket, nagyon szeretem az írásaidat. Jó lenne priviben is felvenni a kapcsolatot, nem reklámnak írom, gyere fel a honlapomra, és az emailba írj, majd ott megadom a címemet is. (www.dezsoili.com) Szeretettel: Ili.
Answer
#8. 2011. április 5. 23:23
Tiszta szívből gratulálok, mindig örömmel olvasom verseidet, mert tetszenek, ahogyan a festményeid is.
Üdvözöl answer
katuska
#7. 2011. április 5. 20:30
Apósom élesdi, az apja szabó volt, Szilágyi János, apósom pedig Imre, rendőr volt.Puszillak!
előzmény: Emmike hozzászólása, 2011. április 5. 17:56
dezsoili
#6. 2011. április 5. 19:41
Kedves író társaim! Nagyon szépen köszönöm jókívánságaitokat, Balázsnak ezt ne is tudom, hogyan fogom tudni megköszönni. Boldog vagyok, hogy köztetek lehetek, nézzétek el, ha nem vagyok olyan beírogatós fajta. Olvasok mindent és mindenkit, csak nehezebben tudok megszólalni. Fantasztikusak vagytok! Ölellek benneteket, amúgy Élesden nőttem fel, és Nagyvárad a második otthonom. Ili.
Eliza Beth
#5. 2011. április 5. 19:07
Gratulálok a sokszínűségedhez, Ilona!
Emmike
#4. 2011. április 5. 17:56
Örülök hogy ismerhetlek....:))) itt vagyok! Emi sok-sok puszi...mindenért...
katuska
#3. 2011. április 5. 16:46
Nagyváradiként (is) szívből gratulálok szép művészi pályád eredményeihez!
Balage
#2. 2011. április 5. 15:58
Gratulálok! Egyaránt az írásokhoz, a kiadáshoz és a legújabb tárlathoz!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek