Könyv könyv hátán - Eliza Beth: Anyatanya, avagy Kiragadott pillanatok

Kedves, hőn szeretett szerzőtársaink, na meg ugyancsak imádott olvasóink! Itt az ideje saját műveink megismertetésének a nagyvilággal...

 

 

Új rovatot, mondhatni sorozatot indítunk, melyben hétről-hétre igyekszünk majd minden, legalább két hónapig nálunk aktívkodó szerzőnk már kiadott könyvét bemutatni. Bár eléggé ingoványos talajra léptünk, hiszen rengeteg könyvvel és különböző díjakkal is rendelkező alkotó van sorainkban, így előre is elnézést és türelmet kérünk azoktól, kiket nem az elsők közt fogunk bemutatni, de ígérjük, igyekszünk mindenkit megismertetni az olvasókkal...

 

A rovat első könyveként Eliza Beth: Anyatanyáját választottam. Nem csak azért, mert egyik leghűségesebb alkotónk közé tartozik írónőnk, hanem sokkal inkább amiatt esett rá a választásom, mert legújabb könyvéhez, az Isteni sakkjátszmához épp most keres kiadót...

 

Az "Anyatanya" az írónő második regénye. A "Három nővér hálójában" című kötethez hasonlóan romantikus történet, bár itt szélesebb skálán játszik. Csipetnyi krimi, kanálnyi pszichológia, némi titok, maréknyi humor, rengeteg érzelem, a megfelelő helyen és időben felfokozott feszültség sarkall a továbbolvasásra. A szövevényes, a végére mégis kiteljesedő cselekmény középpontjában egy férfi és egy nő érzelmi konfliktusa áll. Ellenállhatatlan erő készteti a főhősöket életszemléletük gyökeres megváltoztatására, ez az olvasóban is mélyre temetett gondolatokat hozhat felszínre. Bárki magára ismerhet egy-egy jellemábrázolásból, hiszen valamennyien megéltünk fájdalmat, örömöt, nyertünk vagy veszítettünk barátot, társat. S közben halkan sírt egy titokzatos szájharmonika...

 

De hogy a műből is láthassunk valamit, íme egy kis részlet Eliza ellenállhatatlan stílusából:

"Kyra nagyon figyelt. Bár a kamerával ott lábatlankodott a média, igazán jó képet nem bírtak készíteni a halott lányról. Csak a vörös haja látszott a filmen, az arca jótékony takarásba került.

Kyra átkapcsolt a másik csatornára, de ott is ugyanazok a képsorok fogadták. Remek! Felkapta a telefont, és tárcsázott. Rövid megbeszélés után feltúrta a fiókjait, valamit magához vett, aztán kocsiba ült, és elhajtott a szerkesztőségbe. A saját ruháiban ment, de parókában és szemüveggel. Szoktatta magát új külsejéhez, de a méreténél nagyobb ruhákban nem érezte magát kényelmesen, azokat csak akkor hordta, ha muszáj volt.

Az anyja már várta, a lap fotóriporterével együtt.

- Megvannak a képek - referált Richard Duncan. - A rendőrök nem engedték túl közelről fotózni a halottat. De azért nekem van egy jó portrém róla. Mivel türelmes voltam, és nem tágítottam onnan, iratok híján meg nem derült fény a nő személyazonosságára, csinálhattam egy közelit a lap számára, és közzétehetek egy felhívást, hogy jelentkezzen, aki ismeri.

- Remek! - örvendezett a lány. - Nekem is van néhány portrém - szedte elő a képeket a táskájából.

A fotós megnézte őket, és visszaadta.

- Nem ő a halott lány - jelentette ki magabiztosan.

- Tudom - bólintott Kyra. - Ez én vagyok. Azt szeretném, ha az én képemet összeolvasztaná a halott lányéval.

- Ezt tisztázzuk! Rosszul értettem, vagy tényleg azt akarja, a maga képe jelenjen meg az újságban?

- Csak egyben! Egyetlenegyben! - helyeselt a lány.

- Nem hiszem, hogy törvényes lenne - kételkedett a fotós.

- Ugye tudja, Richard, hogy ezt a lapot én csak vezetem, de nem az enyém? - avatkozott közbe a mama. - Kyra a lányom, valójában ő a lap tulajdonosa. Ezt a kis szívességet megtehetné neki!

- Tehát ön a munkaadóm, kisasszony? Ezt vegyem fenyegetésnek? - A hangsúlya azt fejezte ki: csinálom, vagy repülök?

- Ne! A világért se! - tiltakozott Kyra. - Én csak egy extra újságot akarok, amit magam kézbesítek, és ha megnézték, azonnal kicserélem az igazira, a hamisat pedig megsemmisítem. Soha senki nem fogja megtudni. De ha az ön morális ítélőképességét bántja egy ilyen apró trükk, akkor majd megkísérlem magam összehozni a montázst. Bár biztosan nem lesz olyan jó minőségű, mintha egy szakember készíti - próbált hatni a fotós szakmai hiúságára.

- Nem tudom, kinek szánja a képet, hölgyem, de ugye tudja, hogy elég rossz vicc?

- Nos... az illető kiforgatott mindenemből, én pedig szeretném, ha lenne emiatt némi lelkifurdalása. Nagyon szeretném! - tette hozzá keményen.

A férfi vizsgálódva nézett egyik nőről a másikra. Aztán megadóan bólintott egyet.

- Rendben. Megcsinálom. De aztán nyomtalanul eltüntesse! Mert attól a pillanattól fogva, hogy átvette tőlem, én tudni sem akarok róla. Letagadom azt is, hogy egyáltalán láttam azt a lapot!

 

Hajnali kettőkor Kyra kezében volt az újság reggeli számának néhány példánya. A címlapon virított a hír az öngyilkosról. Voltak annyira elővigyázatosak, hogy a közeli portrét a második oldalon helyezték el, hiszen minden újságpavilon ablakából nagybetűkkel ordítanak a friss hírek. Ha Corydon meglátná az igazi képet, akkor nem érhetné sokkszerűen a hamis látványa!

Kyra szerdán reggel kialvatlanul, izgatottan indult munkába. Az igazi lapot elrejtette a táskája mélyén, a hamisítottat pedig betette Corydon íróasztalára. Pedánsan odaigazította a férfi keze alá, véletlenül se fordulhasson elő, hogy nem néz bele! Aztán leült a saját asztalához, és várt. Bosszúszomja kiszíneztette vele a hamarosan bekövetkező eseményeket. Lelkében dédelgette az érzést, s bár a józanabbik énje tudta, nem méltó hozzá ez a viselkedés, megalázott énje a kezét dörzsölgette fenyegetően. Most végre megfizet az az átkozott!

Nyolckor pontosan megérkezett az áldozat. Biccentett a titkárnő felé, és bement a szobájába. Kyra az elmúlt két nap alatt úgy tapasztalta, első dolga, hogy egy cigaretta mellett átfutja az újságot. Sejtette, már csak perceket kell várnia...

 

 

Corydon szokás szerint az újsággal kezdte a napot. Az öngyilkos nőn átsiklott a figyelme. Este már látta a híradóban, nem volt újdonság. Inkább fontosabb, őt érdeklő cikkeket keresett a címlapon. Átfutotta, aztán lapozott egyet. Azon nyomban meghűlt ereiben a vér!

Döbbenten bámult a képre, amely ugyan csukott szemmel ábrázolta a lányt, mégis lehetetlen lett volna nem felismerni. Ez Kyra Channing! Tekintetét nem bírta levenni a fotóról.

Amikor múlni kezdett a sokk hatása, beleolvasott a kísérőszövegbe. Ismeretlen nő, nincs nála okmány... jelentkezzen, aki felismeri... a cím, ahová szállították... azonosítás végett megtekinthető...

Idegesen túrt bele a hajába. Az nem lehet, hogy Kyra... és akkor eszébe villant, ahogy a lány hozzávágja a kocsija kulcsait, és azt mondja: „Ahova én megyek, ott egy lélek sem jár ilyennel." Egy lélek sem! Lélek...- lüktetett az agyában. Nem azt mondta, hogy egy ember sem, hanem lélek...! Összerezzent, amikor éles csörrenéssel szobája csendjébe vágott a telefon.

 

 

Kyra tíz percet adott neki, aztán a mobiljáért nyúlt. Már előzőleg beállította a készülékét, hogy ne küldjön hívószámot. Feltárcsázta Corydon közvetlen irodai számát. Már az ötödiket csengette, amikor a férfi végre felvette.

- Corydon - szólt bele fahangon.

- Hello, Theo! - búgta bele a saját hangján, rágógumi nélkül Kyra.

- Kyra? - eszmélt a férfi. - Hát mégsem te vagy a képen! - Tekintete megint az újságcikkre meredt. Nem tudatosult benne, hogy hangosan kimondta a gondolatait.

- De igen, én vagyok. A másik oldalról hívlak, de csak pár percet kaptam...

- A másik oldalról? Lemegyek hozzád. A szemközti pizzériában vagy?

- Nem...

- Akkor honnan...?

- A lét másik oldaláról, Theo! Arról, amit ti, élők, túlvilágnak neveztek... bár innen nézve a ti világotok a túlvilág!

- Kyra, ne játssz velem! - nyögött fel a bankár.

- Nem játszom. Ahogy említettem már, csak pár percet kaptam, hogy elmondhassam neked...

Megszólalt volna a csengő a titkárnő asztalán, de Kyra elővigyázatos volt, és elnémította, nehogy behallatsszon a telefonba. Így csak villogott a szerencsétlen készülék. Corydon veszettül nyomta a gombot, ám beszélgetőtársa figyelmeztette.

- Hiába csengetsz, Theo, nem hallják. Senki nem lehet tanúja a beszélgetésünknek.

- Honnan tudod, hogy csengetek? - kapta fel a fejét gyanakodva a férfi.

- Látlak. Itt állok melletted, csak te nem láthatsz engem. Nem engedték meg.

- Kik nem engedték meg? - értetlenkedett Corydon. Úgy érezte, képtelen követni az eseményeket. Nem volt egy értelmes gondolata.

Kyra élénken maga elé képzelte áldozatát. Önkéntelen, berögződött mozdulatait, amiket ő maga talán észre sem vesz. Sejtette: szokása szerint beletúr a hajába, ahogy emelkedik az adrenalinszintje.

- Ne borzold a hajad, már csupa kóc! Fogy az időnk, Theo! - figyelmeztette sürgető hangon. -Azért jöttem vissza, hogy elmondjam: keresni fogok valakit odaát, aki visszaadja neked azt, amit ellenem elkövettél. Minden erőmmel segíteni fogom azt az embert! Addig nem nyugszom, amíg bosszút nem áll rajtad - helyettem! Légy átkozott, Theodor Corydon! - ezzel bontotta a vonalat."

 

 

Eliza Beth egyéb novelláival és verseivel pedig itt lehet szemezgetni.

 

Arra kérnénk mindenkit, akit megfogott az írónő stílusa, és a könyv megvételét is kitűzte célul, az a Tollal.hu-n keresztül lépjen be a bookline-ba (a képernyő leges-legalján), és úgy vásárolja meg az Anyatanyát. Ezzel minket is támogat, és ő maga sem jár rosszul... A könyv jelenlegi bookline ára 2750 Ft.-.

 

Ezek után csak egy kérdésem lenne: Kedves Eliza! Vállalod azt, hogy a legközelebbi Tollal.hu-s találkozón dedikálod majd olvasóid könyvét?

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#17. 2011. április 6. 15:18
Köszönöm, Gitka_61! Imádom, hogy imádod! :-)
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 6. 09:35
Gitka_61
#16. 2011. április 6. 09:35
kedves Eliza! remek! remek, és hátborzongató:))) Imádom a túlvilágiakat :)
Balage
#15. 2011. február 24. 13:50
Érdeklődés felhívásaként, csak annyit mondanék, hogy a holnapi megjelenésben egy nagyon aktív, több díjjal is kitüntetett szerzőnk könyvét fogjuk bemutatni ;o)
Remélem, kíváncsiak vagytok az illetőre...
Balage
#14. 2011. február 24. 13:48
Naná! ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 21. 20:07
Eliza Beth
#13. 2011. február 21. 20:07
Protekciós vagy, hogy azt is ismered? :-))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. február 21. 16:04
Eliza Beth
#12. 2011. február 21. 20:07
Köszönöm, agnes! Van hozzá még pár oldal :-)))
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2011. február 21. 17:57
agnes-senga
#11. 2011. február 21. 17:57
Húú Ez nagyon jó, lebilincselő. Míg olvastam a részletet, nem hallottam hogy szólnak hozzám. Gratulálok! szeretettel agnes
Balage
#10. 2011. február 21. 16:04
Ha gondolod, megadom az írónő elérhetőségét ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 21. 15:49
Eliza Beth
#9. 2011. február 21. 15:49
Honnan szedted? Bezzeg az enyém nincs dedikálva! :-))))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. február 21. 11:17
Balage
#8. 2011. február 21. 11:17
Nekem már van egy dedikált példányom!!! :P
szerkesztőség
#7. 2011. február 19. 16:49
Nagyon remélem, hogy Eliza Beth könyvének bemutatása után sorra jöhet a többi szerzőnk is. Várjuk is mindenkitől azt a bemutatkozó anyagot amit szeretne megosztani a többiekkel.
Eliza Beth
#6. 2011. február 19. 12:42
Köszi!
Pontosan melyik részhez gratulálsz? Hogy ilyen szépen bemutattak, hogy elsőként, hogy van már két könyvem, hogy lesz(lenne) harmadik... esetleg tetszik is az írásom? Látod, mekkora választék? :-)))
előzmény: pj71 hozzászólása, 2011. február 19. 11:14
pj71
#5. 2011. február 19. 11:14
gratula:))
Eliza Beth
#4. 2011. február 18. 23:43
Köszönöm, Zsuzsa! :-))
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. február 18. 23:29
Döme Zsuzsa
#3. 2011. február 18. 23:29
Lám, a mi T. Szerkesztőségünk mindig gondoskodik valami meglepetésről... Kedves figyelmességnek, jó ötletnek tartom Eliza Beth bemutatását, akinek kívánom, hogy könyvéhez - és ezutáni munkáihoz is - sikerüljön mielőbb korrekt kiadót találnia.
Kedves Eliza! Szívesen fogom újraolvasni írásaidat, jó így egy csokorba gyűjtve látni őket. Szeretettel: egy "földid""
Eliza Beth
#2. 2011. február 18. 23:18
Eliza utál szerepelni, utál dedikálni, de a Tollal.hu-ért mindent! :-))))

Köszönöm ezen írás minden sorát! (nem a sajátjaimra értem!) Köszönöm a bemutatást, a segítséget, azt is, hogy első lehetek "nyitány" egy sorozatban...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek