Könyv könyv hátán - Petrozsényi Nagy Pál: Életképek

Kedves, hőn szeretett szerzőtársaink, na meg ugyancsak imádott olvasóink! Saját szerzőink bemutatásának sorozata folytatódik. Legyünk büszkék tagjainkra!

 


Petrozsényi Nagy Pál személye már önmagába könyvének minőségi védjegyének. Miképp dr. Turai Kamil fogalmaz, műveiben „Valami abszolút „prózaírói" karaktert, vénát ízlelhettem benne, senkinél ily erősen". Az 1942. jan. 14-én Kolozsváron született, több könyvvel is rendelkező írónk a következőképpen vall önmagáról: „Apám ref. lelkész, anyám pedagógus volt. Ez utóbbi foglalkozást választottam én is később magamnak nem tudván azt, hogy „akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá tették". Iskoláimat Petrozsényban végeztem, innen ered a Petrozsényi ál-, illetőleg előnév. A marosvásárhelyi főiskolai évek után Nagyváradra kerültem. Nehéz évek voltak tele kenyérkeresési gondokkal, nacionalista megkülönböztetéssel.

Itt kapcsolódtam be az irodalmi életbe először, újságcikkeket írtam, elvégeztem egy kultúrházakra specializálódott színházrendezői tanfolyamot is, megtanultam németül olaszul, spanyolul, franciául, ami mind-mind kevés volt ahhoz, hogy túléljem a Ceausescu-rendszert. Így kerültem válaszút elé: éhen halni, börtönbe kerülni, vagy elmenekülni innen. Bármi áron. Én, szégyen, nem szégyen, az utóbbit választottam. Hogy jól tettem-e? Azt hiszem, igen, noha itt magyarban sem fonják kolbászból a kerítést, és a jövő sem mutatkozik egyelőre ígéretesnek, viszont nem érzem többé másodrendű polgárnak magamat. Hazajöttem, itthon vagyok."

 

Életképek című könyvére úgy tekinthetünk, mint egy társadalmi freskóra a mai magyar valóságról, melynek valamennyi képviselőjét megtaláljuk 250 oldalba sűrítve. A történetek egyik tipikus alakja a kisember, akit akárhányszor döngölnek a földbe, többnyire ott is marad sajnos. Van, aki lázad, verekszik, mint az Életképek „főhősei". Hiába: mint a föl-földobott kő mindig visszahullnak a magasból - a társadalom uralkodó erőivel legfeljebb egy nagy ember szállhat szembe sikerrel. Szomorú, de az igazi valóság ez, amit az író dísztelen stílusban, mégis figyelemreméltó szuggesztivitással ábrázol. A történeteket általában a tények uralják, nem a szereplők akarata, sem egy írói koncepció.

 

 A témák meglehetősen színesek, változatosak, melyben épp úgy helye van  internetes társkeresésnek (Internet avagy az igazi) és szürreális álmodozásnak(Vasárnap kirándulunk), mint az ezotériának (Hatodik érzék), vagy éppen az elveszett tárgyaknak (A Bőrönd). Aki mindezeket elolvassa, garantáltan sokáig fog még emlékezni reájuk.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#5. 2011. március 15. 19:43
Kedves Pál!
Örülök, hogy néhány írásodon keresztül megismerhettelek.
rapista
#4. 2011. március 11. 23:10
Össze kell hozni egy "klubestet" !

minél hamarább..
Petrozsényi Nagy Pál
#3. 2011. március 11. 19:21
Köszönöm a méltatást. Kérdésedre válaszolva, nyugodtan mondhatom, nem csak az Ad Librumnál, hanem számtalan más webáruházban is előfordulok. Nem kell hozzá más, mint beírni valamelyik keresőbe a Petrozsényi Nagy Pál nevet, és már válogathatsz is a sok "Kosárba" között. Ezenkívül mit mondjak még? Talán beszéljenek helyettem inkább a műveim.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. március 11. 18:22
Balage
#2. 2011. március 11. 18:22
Mond valamit Turai Kamil. Számomra például az internetes írásod egy olyan kuriózumnak számított, hogy tényleg felejthetetlenné vált. Talán ez volt a legelső olyan írásod, amitől fogva nyomon követtelek ;o)
Gratulálok könyvedhez, és lenne egyből egy kérdésem, csak az Ad librumon keresztül vehetőek meg könyveid, vagy esetleg nálad is akad még egy-két eladó példány? ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek