Kórházi történet

téves diagnózis miatt sok szenvedés

Nem egyszer volt, nem akárhol, nem is olyan régen beutaltak egy beteget a városi kórház belgyógyászati osztályára kivizsgálás végett. Nevezzük el őt Eszternek - nagyon csodálkozott, mikor a főorvos magánbetegeinek kétszemélyes, összkomfortos szobájában helyet kapott. Nem esett ő fejre, tudta, mit jelent ez, gyűjteni kezdte a hálapénzt gyógyulásban reménykedve. Következtek rendre rutinvizsgálatok, mindegyik negatív eredményt mutatott. A második napon vizitre jött a főorvos kíséretével. Eszterhez nem szólt egy szót sem. Megnézte a leleteket, majd szakmailag jól felkészült helyetteséhez fordult:
- Be vagyunk kerítve… holnap béltükrözést kérek.
Eszter - mert többször túlesett már e kellemetlen beavatkozáson - feleslegesen! - hevesen tiltakozott. Professzor úr nem reagált, nem próbálta meggyőzni, miért lenne fontos… Környezete döbbenten hallgatott, megfagyott a levegő: a beteg ellent mondott - ilyen még nem történt. A rezidens percek múlva hozott egy cetlit ezzel a szöveggel: a vizsgálatba nem egyezem bele, saját felelősségemre elhagyom a kórházat. Eszter összecsomagolt és távozott. Előzőleg CT vizsgálatra előjegyezték, ezt ambulancián elvégezték - kiderült, hogy komoly baj van: szűkület alakult ki egy létfontosságú emésztőszervi vezetékben, amit megfelelő beavatkozással sürgősen meg kell szüntetni.
- Eszter visszatért a professzorhoz - előtte baráti tanácsra magánrendelőjében felkereste, hogy időpontot és beutalót kérjen.
- Na végre, hogy itt üdvözölhetem, -szólt az orvos és kijelölte az új vizsgálati időpontot. Később kiderült, hogy nem a CT által javasolt vizsgálatot végezte el, arról ezt írta a zárójelentésbe: ˝teljesen ép külleműnek ábrázolódott˝. Lisztérzékenység gyanújára vett szövetmintát,- /feleslegesen, mert ezt már korábban negatívnak találták egy másik vizsgálat során./ A lelet negatív eredményt igazolt most is…
Eszter tovább szenvedett, látványosan fogyott. Baráti tanácsra és némi ismeretség árán eljutott egy másik város klinikájára, ahol a szükséges beavatkozással a szűkületet megszüntették. A több mint egyéves pangás miatt krónikus gyulladás alakult ki, ami a további években egyre több szövődményt és súlyos fájdalmakat okozott, a károsodás visszafordíthatatlan, sőt megállíthatatlan emésztési nehézségekkel járt. A hasnyálmirigy sorvadásnak indult. Gyógyszerek, diéta sem segítettek, testsúlya is tovább csökkent.
- Vissza kellett térni a helyi kórházba. A professzor úr emlékezett. Hiúságát mélyen sértette, hogy renitens betege más szakorvostól kért és kapott segítséget. Bár feltehető volt, hogy a szűkület visszatért, a főorvos úr most is csak a lisztérzékenységre vett mintát!
- Engem nem lehet megkerülni - mondta Eszternek - és amikor a kínos gyomortükrözés után kihúzta a csövet, ironikus mosollyal kérdezte:
- No szakértő, mit szól hozzá, találtam egy kis "refluxocskát?" 
Ugyan mit szólhat az ember ilyen fájdalmas helyzetben? -
- Tudok róla - mondta Eszter, de nekem nem ég a gyomrom, nem ez az igazi baj. A délutáni vizit alkalmával megkérte sajnos! a nyilvánosság előtt, hogy ne gúnyolódjék vele, mivel ő nem tartja magát szakértőnek, mindössze arról van szó, hogy rég kínzó betegsége miatt tanulmányozta a szakirodalmat és nagyjából érti a baj okát. Eszter és az orvos viszonya ettől tovább romlott.
A professzor beosztott orvosai sem foglalkoznak vele érthető módon: féltik az állásukat, több orvos pedig távozott. A professzort tényleg nem lehet megkerülni. Eszter számára minden további próbálkozás a javulás érdekében - kilátástalan. Sokat töpreng azon: mi vezette a professzort a téves diagnózis meghozatalában: ismeretei hiányossága vagy a sértett hiúságból fakadó bosszú? Helyzetét tekintve mindegy: akkor, ott halálra illetve sok pokoli szenvedésre ítélte a hivatását hatalomvágyában kiélő vezető beosztású orvos.

Írta: karola


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Kovács L. István
#2. 2017. november 15. 08:16
Szomorú, szinte mindennapi történet, sajnos az ilyen istent játszókból van elég sok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek