Körhinta

... és mindezt miért?

görcsösen fogom a fonalat, kötéllé
magam három motringból,
mintázatlan, mindenséggel pettyezetten
csörgök át a szorosokon, egymást
követve, csomóról csomóra

még az Isten is Öreg lett
rémületében, mikor engem újra teremtett

minek, minek, … hát mégis …

cibálom őket magammal, mert mind
jönni akar, mind egyszerre, … mind hiába

emlékek, jelennek

… és egymás képét, mutató ujjait tépik,
fogdosni akarják, hogyan is volt,
és ki az belebarnulva, ismerhetetlenné,
szorulva rám, mesémből rájuk

egy vagy kettő vagy több, egyetlen
földöntúli egyenlet …

megoldása bordákra fehéredett rovás

csak Te vagy, az egyetlen,
az egy,
benne minden értékkészlettel

csendet akarok, … csendet, hozzád,
orgonák játékából virágfürtökké

úgyhogy a kötelemről minden csörgő
konzervélményt levagdalok,
csaholók közé hagyom, rágódjanak

engem meg nem találnak, … nem-nem,
Veled keresem tovább az egyenlőségjelet




(2010.)