külön szobám van

"zsugorodom a nappalok alatt"

nem ülnek ágyamhoz

az álmot idecsalni

külön szobám van

én benne újra gyermek

zsugorodom a nappalok alatt

éjszakák nevelnek

nem növök

minden óriási

 kioltja fényét nő-szemem

minden könnyem ki akarom ásni

leszögezve mindegyik verem

emlékszem a hangomra: csilingelt

aztán hogy néma lettem, arra

valaki épp csak kopogtatni kezdett

s mintha már menni is akarna