L.G.

Mély verem, de minden megoldható.

 

 

 

Makacs fejjel megyek előre,
nem hat rám semmi sem.
Kérdésekkel fejemben gázolok
a kietlen messzeségbe.
Hogy hova jutok, juthatok,
senki sem tudja.

 

Elveszett valami, amiről
nincs még fogalma.
Elveszett, s talán
sosem jön vissza.

 

Elmúlt, valami, nincs...

 

Boldogság.
Mi lehet az?
Tudom, de mégsem.

 

Csupa kérdés,
melyet egy ember
tudna megválaszolni.
Egy ember, aki elment,
s nem jön vissza.
Soha többé.

 

így maradok én
a kérdésekkel,
a kételyekkel,
az életemmel.
S jól érzem magam.

 

 

 

 

A kép forrása

 

 

 

2012. január 23.

latba

Vissza a főoldalra
Nyomtatás

Hozzászólások:
latba
#3. 2012. január 26. 17:16
Kedves Zsó!
Remélem tetszett. A vége elég érdekesre sikerült ... Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy mindezek ellenére érzem jól magam. De persze nem mondom el a lényeget, ezt ráhagyom az olvasóra, hogy próbálja megfejteni. Köszönöm az észrevételt!
Latba
előzmény: Zsó hozzászólása, 2012. január 26. 09:12
Zsó
#2. 2012. január 26. 09:12
Kérdéseket teszel fel magadnak, amit csak egy ember tudna megválaszolni, de elment. Izgat, hogy miért van így, ahogy van..., de a végén tökéletesen jól érzed magad, ebben az állapotban. Érdekes vers.
Örömmel olvastalak!

Üdv. Zsó
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Irénke házassága