Lehúzás kontrában

Ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség!

Hajaj, ha ez igaz lenne, akkor neki már régen lenne munkája, úgy látszik, ez a mondás csak arra jó, mint az ima, hogy mantrázza az ember, hátha egyszer valóra válnak a reményei. Huszonhat álláspályázat és tizennégy állásinterjú után Kemenesné Rebeka éppen ott tart, mint negyedévvel ezelőtt, amikor elbocsátották a munkahelyéről, átszervezés címén.  Átcsoportosították a feladatokat, más nevű osztályokat hoztak létre, annak érdekében, hogy a magasabb keresetű, középkorú munkatársakat fiatalokra lecseréljék, akik kevesebb bérért is elvégezték a tennivalókat, ráadásul nem keresték az összefüggéseket.

A végkielégítésként kapott háromhavi munkabére másfél hónap alatt elfogyott, mert Kemenesné megpróbálta lefoglalni magát, például addig csinosítgatta a lakást, mígnem az teljesen megújult. Nem kell nagy dolgokra gondolni, lecserélte a függönyöket, az ágytakarókat és a díszpárnákat, leselejtezte a régi kopott szőnyegeket, s helyettük nagyobbakat, modernebbeket vett.

Lánya utolsó éves volt a mester szakon, a fia érettségi előtt állt, és férje kétszáznyolcvanezres nettó fizetése kevésnek bizonyult a négytagú családnak. Dezső fizetésnapon levett a számláról negyvenezer forintot, az volt a zsebpénze, abból vette a cigarettáját, fedezte a szórakozását, amely kéthetente hétfő esti sörözést jelentett két barátjával, amikor egy pohár sör mellett megváltották a világot, s nem foglalkozott azzal, hogy Rebeka hogyan osztotta be a jövedelmüket.

Bágyadtan sütött a szeptemberi nap, nyomott volt a levegő, megint változott az időjárás, amelyet az utóbbi időben Rebeka is megérzett. A Fehérvári úti piacon zöldséget, gyümölcsöt és kenyeret vásárolt, másra nem telt, egyébként is a mélyhűtőben ott volt lefagyasztva két tyúk, amit a szüleitől kapott, amikor meglátogatta őket. Hiába, a vidéki élet olcsóbb, az udvaron elkapirgálnak a baromfik, az ólban röfög a két malac, amely karácsonyra másfél mázsára hízik, és az ünnepek alatt finomat falatoznak belőle mindhárom családban, a szüleinél, az öccsééknél és természetesen Rebekáéknál is, sőt, még a mélyhűtőik is megtelnek.

Benézett a henteshez, pulykamájat vásárolt, majd megsüti kacsazsírban és egy ideig kitelik belőle a család reggelije. Átvágott a Körtéren és a hatos villamos megállójánál az egyik osztogató ember hirdetési szórólapot nyomott a kezébe, már nem tudta nem elfogadni és bosszúsan beledobta a szatyrába. Otthoni teendői miatt rögvest elfeledkezett a szórólapról. Eltelt egy hét, mire ismét a kezébe került:

„Középkorú, jó megjelenésű, kiváló kommunikációs készséggel rendelkező munkatársakat keresünk. Hívjon minket, megéri! Versenyképes fizetés!” A semminél vagy a munkanélküli segélynél csak több lehet a jövedelme, ha alkalmazzák, gondolta Rebeka és felhívta a megadott telefonszámot. Egy hét múlva a Könnyű Kölcsön Kft. belső tanfolyamán oktatták az új munkaköréhez tartozó feladatok ellátására és két hónap múlva elkezdte a munkát. Szlogenük volt: Házhoz megy a pénz! No, nem ő vitte, csak közvetítette a hitelt a bank és az ügyfél között, tisztességes jutalékért. Kész szerződés panelekkel dolgozott, hiszen nem volt túl magas az igénybe vehető kölcsön összege, ám rendkívül gyors, harminchat órán belül folyósították és arra költhette az ügyfél, amire csak akarta.

Rebeka megjelenése, közvetlensége, udvariassága és erőszak mentessége miatt hetek alatt a legeredményesebb ügynökök egyike lett, megszégyenítve számos régi munkatársat, ráadásul őt még senki sem panaszolta be a kuncsaftok közül, pedig a viszonylag elfogadható mértékű kamat mellett néminemű kezelési költséget is felszámolt a hitelnyújtó, melynek mértéke még az ő szemében is szemtelenül magasnak tűnt, melyen való merengését legyőzte az életösztöne, az új munkahelyének és a tisztességes jövedelmének a megtartása. Akinek kezét egyszer megégette az izzó vaskályha, az bizony a későbbiekben ügyel arra, nehogy ismét hozzáérjen. Így volt ezzel Rebeka is.  Jövedelmének a férje fizetését meghaladó részét külön számlán gyűjtögette, melyről rajta kívül senki sem tudott, és hagyta, hogy gyerekei a tanulás mellett munkát vállaljanak, ha extra igényeik kielégítése okán felesleges, de divatos ketyerékre vágytak.  

Telt az idő, futott a szekér és az asszony azt hitte, hogy a munkája miatt soha többé nem lesz lelkiismeret-furdalása, hiszen nem tehet arról, hogy ezt a könnyen megszerezhető hitelt anyagi helyzetétől függetlenül, boldog, boldogtalan igénybe vehette, az pedig, ha nem törlesztett az ügyfél, nem rá tartozott. Mindenkinek jogában áll dönteni a saját életét illetően, és senkit sem lehet akarata ellenére boldoggá tenni.

Hónapról hónapra gyűlt számláján a pénz, és mire észbe kapott, egyre spórolósabb lett. A mosogatógépet kizárólag hétvégén használta, mert sok vizet fogyasztott, hétköznapokon kézzel mosogatott. Vacsorát sem főzött minden nap, helyette hétfő esténként egyszerre többfélét készített és mindenki azt az ételt vette elő a mélyhűtőből, amihez kedve támadt. Ily módon felszabadult négy estéje, amikor több munkát vállalhatott. Egressy néni, a földszint kettőből, többször megjegyezte:

-         Jaj, aranyoskám, tönkre megy ebben a sok munkában!

Rebeka csak bólogatott, nem akarta a nyolcvanéves öregasszony orrára kötni, hogy éppen ellenkezőleg, számára nem okoz gondot négy napon át két üzletkötéssel többet lebonyolítani, elég a bankszámla kivonatára néznie, s máris elmúlik a fáradtsága.

November végére a város teljes karácsonyi díszben tündökölt. A kereskedelmi cégek elindították a nagy ünnepi reklámakciójukat,  egymásra licitáltak a kedvezményekkel, melyek eredményeként  az avatatlan egyszerű emberekben szárba szökkent a kapzsiság, ha most megveszi azt, amire nincs szüksége, de jó lenne, ha lenne, akkor bizony egy kisebb vagyont is megtakaríthat, nem beszélve arról, hogy mennyire irigykedik majd  sógor, koma, jóbarát, amint meglátja a szoba falának negyedét betakaró plazmatévét, az elektromos kandallót, vagy a gyerek kezében a kétszázezres mobilt.

Az asszony cége is ringbe szállt a nagy karácsonyi költekezés finanszírozásában, és a legnézettebb négy magyar nyelvű csatornán este hat és tíz óra között valamennyi híradásnál leadták a rafináltan összeállított, egyszerű, bárki számára érthető üzenettel rendelkező reklámblokkot, melynek hatására valósággal égtek a telefonok, annyian akarták igénybe venni a szolgáltatásukat. Az üzletkötők napi tizenkét órát dolgoztak, és decemberben annyit kerestek, mint előtte fél év alatt.

A Kemenes család mindössze annyit érzékelt, hogy Rebeka rengeteget dolgozott, szaladt a lakás, a vacsorát az ételfutár cégtől rendelték, s a bevásárlások is hétvégére maradtak, miközben egy forinttal sem gyarapodott a családi kassza.

Büntetlenül senki sem tudja kizsigerelni magát, egyszer betelik a pohár, ez Kemenesné esetében is bekövetkezett, éppen december közepén, amikorra szabadnapot tervezett, megejtendő az ajándékvásárlást. Könnyű dolga volt, pontosan tudta, kinek mit akart venni és neki kivételesen nem számított az ár. Többször fordult a csomagokkal, három plázában vásárolt, és odahaza jobb híján a teljesen bepolcozott aprócska spájz legfelső polcára rejtette az ajándékokat. Délután három óra körül járt az idő és úgy döntött, elmegy a közértbe, bevásárol, és finom vacsorával várja a családot. Mire észbe kapott, a kerekes kocsi színültig lett, sokkal többféle árut vásárolt, mintsem tervezte, kihasználva az árkedvezményeket.

Hosszú sor kígyózott a pénztárnál, és a sorban állók között felfedezte Egressy nénit, akinek kosarában alig volt néhány tétel, tej, kenyér, tíz deka felvágott, két darab narancs és hat darab csirke szárny. A pénztáros gyorsan beütötte az öt tételt, az öregasszony azonban szabódott, nem volt nála annyi pénz, amennyi kifutotta volna az öt tételt, és nem tudta eldönti, mit hagyjon ott, amit nélkülözni tud. Többen odaszólogattak, siessen már mamika, akadt olyan sorban álló is, aki ugyanezt durvább megfogalmazásban adta elő. Rebeka is sietett, szánta is az öregasszonyt, kocsiját magára hagyva előre furakodott, lehajolt, mintha a földről venné fel és a pénztárosnő elé dobott egy ötezrest, majd fennhangon megszólalt:

-         Hát senki sem vette észre, hogy Egressy néni pénztárcájából kiesett a bankjegy? – majd a pénztárosra förmedt: - Gyorsan adja a visszajárót, mert sokan vagyunk a sorban!

Egressy néni nem értette a dolgot, pironkodva tette el a pénzt és a közért előtt megvárta Kemenesnét.

-         Jaj, baj lesz ebből, Rebeka! Nálam csak hatszáz forint volt, valaki elhagyta azt a pénzt, szegény, most hogyan adjam vissza neki?

-         Sehogyan, Egressy néni, tegye csak el. Aki nem veszi észre, hogy elhagyott egy ötezrest, az meg is érdemli!

-         Aranyoskám, tudja nagyon kiszámolt a pénzem, mert vettem fel ötvenezer forintos hitelt, a Könnyű Kölcsön Kft-től, hogy ajándékokat tudjak vásárolni a családnak. Csak apróságokat, az is valami, ugye? Csakhogy nyolcvanezret kell visszafizetnem négy hónap alatt, havi húszezrével és nekem nyolcvanhatezer a nyugdíjam.

Szánja Kemenesné az öregasszonyt, meg a három nagy szatyorba sem fér, amit összevásárolt, s úgy döntött, hogy az egykilós tarját és a zöldséget neki adja, s remélte, hogy haza tudja cipelni a vékonyka öreglány.

Nem győzött hálálkodni Egressyné, majd viszonozza, mondogatta és boldogan cipelte immár nehéz nylon zacskóját.

Otthon, főzés közben, már másként látta Rebeka világot, dohogott is magában, hogyan dobhatott ki hétezer forintot! Aztán jobban belegondolt, nem olyan nagy összeg, megengedheti magának, elvégre egyetlen ötvenezres hitelkihelyezés után tízezer forint jutalékot kap. Milyen jó lenne, ha kifogna egy olyan ügyfelet, mint a kolléganője tette, aki kétmilliós hitelközvetítéssel százhúszezer forinthoz jutott! Ne légy telhetetlen, Kemenesné, korholta magát, nem elég, hogy a magánszámládon már ott csücsül egymillió forint?

December huszonharmadikára szabadságot vett ki Rebeka, hogy legyen ideje felkészülni a karácsonyi ünnepekre. Abban bízott, hogy a gyerekei is segítségére lesznek, ám fontos elfoglaltságra hivatkozva magára hagyták és nem sokkal azután, hogy a férje elindult a munkába, ők is elmentek hazulról. Kissé megsértődött a családjára, de tette a dolgát. Süteményeket sütött, főzött egy nagy fazék töltött káposztát, elkészítette a másnapi halászlé alaplevét, elővette a szekrény mélyéről a karácsonyi terítőket, egyszóval egész nap megállás nélkül ténykedett, mindössze félórás szünetet tartott, amikor becsengetett hozzá Egressy néni:

-         Jó napot, Rebeka! Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok az egész családnak! Szeretném meghálálni a szívességét és fogadja el ezt az ezüst karkötőt, még megboldogult férjemtől kaptam az eljegyzésünkre. Régi darab, de úgy látom, ismét divatba jön.

Óvatosan kigöngyölte zsebkendőjéből a míves kézimunkával készített karkötőt, melynek közepén egy rózsa volt, aprócska szikrázó kövekkel kirakva. Kemenesnének egyáltalán nem tetszett az ajándék, mert az ezüst alaposan elszíneződött, de nem akarta megsérteni az öregasszonyt, elfogadta hát és amint elment az öregasszony, ott hagyta a dohányzóasztalon.

Négy óra körül leszakadt az ég, sűrűn hullt a hó, és Rebeka engedélyezett magának egy kávét. Éppen elkészült vele, amikor felcsengette a lánya, hogy azonnal menjen le, nagyon fontos! Nem tudott vele vitába szállni, mert azonnal lette a telefont. Sóhajtott egy nagyot, felkapta a rusnya karkötőt, beletette a szemetesbe, legalább azt is leviszi, meg a zsák kiselejtezett ruhaneműt, amit ilyenkor a kukák mellé tesznek, hogy akinek kell, elviheti. Felkapta a kabátját, és hívta a liftet. A hetedik emeletről nem lehet csak úgy gyalog leszaladni.

Egész családja lenn várta a ház előtt, és a hóesésben a négy panel épület határolta parkoló túl felére vezették, megálltak egy metál szürke Honda mellett, amelyen még sovány volt a hótakaró.

-         Nézd, szívem, ez a család karácsonyi ajándéka! A megtakarításunkhoz felvettem kétmilliót a Könnyű Kölcsön Kft-től, hároméves részletre!

A Kemenes család nem értette, hogy Rebeka miért nem osztozik örömükben, hiszen oly régóta vágytak egy kocsira! Ám az asszony gondolatai egyre csak a havi nyolcvankilencezres törlesztő részlet körül jártak.

A bejárati ajtónál odalépett Kemeneshez a rosszul öltözött hajléktalan asszony:

-         Uram, engedjen be, hadd nézzem meg, hagytak-e ruhaneműt a kukák mellett?

Rebeka a szemetes zacskót is csak odadobta a kukák mellé, így az öregasszony azt is átnézte.  Meglátta a karkötőt és úgy csillogott a szeme, mint a brillkövek a karkötőn. Látott már ilyet, vagy hasonlót, annál a fiatalasszonynál, akinek a gyerekére leány korában vigyázott. Sokat ér! Felkapta a ruhaneműs csomagot, nem nézi át, majd később. Iszkol kifelé a hóesésbe, nehogy a karkötő gazdája megjelenjen, megkeresni az ékszerét. Már nem is fázott annyira, mint korábban.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2016. szeptember 13. 11:54
Kedves Györgyi!

Köszönöm, hogy olvastad.

Barátsággal: Yolla
előzmény: Mester Györgyi hozzászólása, 2016. szeptember 13. 09:46
Mester Györgyi
#2. 2016. szeptember 13. 09:46
Kedves Yolla!

Érdekes, fordulatos történetedet, élvezettel olvastam.
A csattanó is nagyon jól sikerült a végén.

Györgyi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek