Esküszöm, hogy csak megvitatni szeretnék ezt s azt, de nem kötekedni. Adja az ég, hogy ezt más is észrevegye!

Hoppá csak, a címe?
Aha!!
azt hiszed kérdőjel vagy?
Nem!!
Te bonyolító vagy!!!

Eszembe jutott még valami. a rossz, vagy a jó, az igaz, vagy a hamis nem attól rossz, vagy jó, vagy igaz, vagy hamis, hogy hányan gondolják annak. Az abszolút igazságok nem függenek ilyetén módon az embertől. És talán megsejtettem valamit a változni - változtatni problémakörödből. Ha én változom és a világ általam olyan, amilyen, magyarán én olyannak látom, amilyenek akarom látni, attól a világ még nem olyan. Leegyszerűsítve én még ugyanúgy nem érzem magam biztonságban, még ha a sajtó szerint jobbak is lettek a mutatók, mert a belső hang mást mond. Épp az ellenkezőjét. Sőt. Azért , mert én eldöntöm, hogy jó a közbiztonság, attól még nem lesz jobb és erre legkésőbb akkor döbbenek rá, ha ki is rabolnak. Ha valaki nem keveredik konfliktusokba, az egy egész boldog életet tudhat a magáénak. De tudatlan. A gond azzal van, hogy a világ beszűkült és a gondok házhoz jönnek. ha akarom, ha nem. Erről is van egy vicc, de nem mesélem el.
Így lesz a feketéből fehér. Vagy fordítva. A rossz lesz a érték, a mértékadó, a csúnyából lesz az esztétikus a silányból a kiváló. Pedig nem.

Epiklétosz megállapításának második felével egyetértek és örülök, hogy felhoztad. Nehezen értelmezhető, hogy a tények nem zavarják az embereket. A tények önmagukban, a bennünk keletkező érzetek, gondolatok nélkül valóban nem bírnak jelentőséggel. Ha korog a gyomrom, mivel ember vagyok, bár az éhségben nincs semmi szörnyű, mivel ez természetes jelenség, attól még baromira kellemetlen. Meg lehet tenni, hogy nem teszünk ebben az ügyben semmit. A nemcselekvés (Tao) azonban nem lakat jól. És ha a szükségleteinket nem elégítjük ki, akkor a természet egyensúlyát nem állítjuk helyre. Egy felborult egyensúly semmiképp nem lehet kívánatos. És eldönteni, megmagyarázni, hogy nem kell vele törődni, mert az úgy van jól egy nagy önámítás és nem vezet semmi jóra.
Egy szikla, ami évmilliók óta áll magában lehet közömbös az atomháború iránt. Én nem lehetek közömbös a fájdalmam iránt, mert akkor nyugodtan a kályha tetején hagyhatnám a kezem, had égjen ronggyá.
A megállapítás második fele nem következik az első részből, legalábbis nagyon meg kell erőszakolni, hogy beleférjen.
Magunkban kell kezdeni rendet tenni.
Kíváncsi vagyok, az a megállapításod, miszerint azért topogunk helyben mert változtatni akarunk változás helyett, mire utal. Változtatni akarunk, változás akarása nélkül? ne változtatni akarjunk, hanem csak úgy magunktól megváltozni? Hogyan? Elmeséled? Vagy átgondolod, hogy ez puszta szójáték igazi tartalom nélkül?
Ha változtatni akarok, akkor változni is nem? Azt olvastad a versemben, hogy ülök a karosszékben és önkritikát nem gyakorolva mást tologatok magam helyett a sakktáblán? Én magammal kezdtem a sort. Változni akartam, jobb, több, bölcsebb lenni, ami vagy sikerült, vagy nem. De azt a merész tettet is elkövettem, hogy mindenről egyenesen és nyíltan beszéltem. Gondolod, hogy az emberek akiknek a zöme ösztönlény a gondolkodásod szintjére valaha is felér? Sajnos nem. De együtt kell élnünk velük. Csak az a baj, amíg ő él, mi vegetálunk. Olyanok, mint a gyom. Ők csak magukkal törődnek, nem akarnak változtatni, csak magukat. A szókincsük a következőkre korlátozódik: én, enyém, nekem.
Ha az a baj, hogy olyat írtam, amit esetleg kellemetlen elolvasni, mert bűntudatot, lelkiismeret furdalást okoz, akkor ügyes voltam. Egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel találkoztam, aki önös érdekein felül tudott emelkedni és változtatni akart. Az önzősége legfeljebb annyiban nyilvánult meg, hogy nem egy magának megteremtett szigeten akart teljes biztonságban élni, hanem azt szerette volna, ha az egész világ egy nagy sziget és mindenki részesülhet mindenből.
Egy viccet mesélek, talán ismered. Nem szeretek kategorizálni, de egy régi (nem antiszemita) vicckönyvben olvastam. Szóval zsidó vicc. Nem tudom ennek van-e jelentősége, én nem tulajdonítok neki. Szóval, egy zsidó szekerével az erdőn átvágva megállásra kényszerül egy kidől fa miatt. Leszáll és elkezdett gondolkodni. A másik oldalról érkezett egy másik zsidó, aki szintén ugyanígy tett. Gondolkodnak már órák óta, mikor jön egy ukrán paraszt, aki lepattant a szekeréről és elhúzza a fát, majd elhajt. Mire az egyik zsidó:- Na ja! Erővel könnyű!
Szép napot!

Nekem pedig az a benyomásom, hogy azért topogunk egy helyben, mert változtatni akarunk - változás helyett.
Kívül, és nem belül.
Másokat, és nem magunkat.

Epiktétosz (ez volt az Ő rabszolga-neve) sztoikus kézikönyvecskéjéből egy gondolatsor:

V.

Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények. A halálban például nincsen semmi szörnyű; ha szörnyű volna, Szókratésznek is úgy tűnt volna, hogy azonban a halálról úgy vélekednek, hogy szörnyű, maga ez a tény a szörnyű.
Így hát sohase másokat okoljunk, amikor akadályokra bukkanunk, vagy nyugtalanok és szomorúak vagyunk; magunkat, azaz a magunk véleményét hibáztassuk. A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül. Aki tanulni kezd, az magát hibáztatja, a bölcs pedig sem mást, sem önmagát.

Köszönöm. Megértetted a lényeget. Átment és ennek végtelenül örülök. Pont az ellenpontját képviseled az alább kommentált hozzászólásnak. Fontos kérdésre világítottatok rá. Ekkora értelmezésbeli problémák vannak és amíg nem beszélünk egy nyelven itt semmi nem fog változni. Pedig nagyon kellene már. Mondjuk, csak tettre kész ember akar változást, a rabszolga nem. Attól már az álmait, vágyait is elvették és a szabad akaratát. Én ezt nem hagyom.

Ha önmagunkra gondolunk, akkor is ugyanilyen fontos a tárgyilagosság. Akkor a tárgyilagosság mentén bátran üsd fel a történelemkönyvet és emlegesd fel Magyarország dicső korszakait. nem epizódokra gondolok és nem történelemfordító személyekre. Mert az akadt néhány. Én nem azonosítom például Széchenyit a magyar néppel. A nemesítő szándék nem Széchenyiből hiányzott, hanem a magyarokból. Ha esetleg az én történelemszemléletem nincs ínyedre, ajánlom Kazinczyt, Petőfit, Reviczkyt, József Attilát, az összes Nyugatost a teljesség igénye nélkül. Olvasgasd bátran, de csak akkor vedd elő e köteteket, ha az elolvasás után együtt tudsz élni azzal a teherrel, amit "szorgos" , "leleményes", "becsületes" népünk megtenni elmulasztott. És itt fontos kiemelnem, hogy úgy nem tett semmit, úgy várta a koncot, úgy próbált meg ügyeskedni, hogy egy gazdag föld volt a birtokában. Tehát a természeti erőkkel nem kellett évszázadokon keresztül harcolni. Nem véletlenül túlzok a versben. Nekem az a benyomásom, hogy fene tudja miért, az ennél halkabb hangnem, valahogy nem bántja a sok tunya, renyhe fülét és ezért topogunk évszázadok óta helyben.
Egy közmondással zárnám: Két pogány közt a farkas torkában éltünk. A farkas alatt, mint tudjuk a magyart értették, értettük.

..." ködös emlékképek, tudásfoszlányok pókhálójában
menthetetlenül és megváltoztathatatlanul beleragadva.'...

Kiemeltem a - számomra - legszebb sort

Azt hiszem, van itt néhány erős általánosítás és ítélet.

Például:

"A szabad akarat, a nemesítő szándék, ez az
ami sosem volt, ezért nem is hiányzott."

Több mint egy évezred történelmét végiggondolva, azt hiszem, ez a kijelentés túlzás. A fél pohár víz esete: a pozitív vagy a negatív (egyoldalú) ítélkezésé.
Ha önmagunkra gondolunk, akkor is ugyanilyen fontos a tárgyilagosság. Sokkal inkább megkülönböztetőképességre van szükség, mintsem ítélkezésre.

Kedves Veniam!

Pontosan eltaláltad, amit üzenni szerettem volna. Szerintem sem egyszerű vers, de ezt én annak a stíluskényszernek tudok be amit próbálgattam. Nehéz megoldásokat találni, ha az ember ilyen formában kívánja a gondolatait közölni.
Bocs, hogy most nem versben válaszoltam.

Azt hiszem jól értelek
de javíts ki ha tévedek,
barátilag megkérlek.

Igazi tettvágy, a többért, jobbért,
Benned.
Felháborodott elégedetlenség,
Belőled.
Hamis magyarkodás,
Másoktól.
Valódi identitás.
Tőled.
Egységérdek és cél hiánya,
Tőlünk.
Közös akarat ábrándja.
Tőled.

Én ezeket vélem többek között olvasni, érezni, felfedezni.
Egyetértek, érzek.

Tetszett ,kérem szépen.
Bár kissé túl van bonyolítva, úgy vélem.

További jó időköltést.