Margit és Chili

Margit kalandjai folytatódnak...

Tavasz óta él kertünkben a talált és rehabilitált galamb, aki a Margit névre hallgat. A falusi galamblét nehézségein túllendülve Margit sok kalandot megélt, megtanult repülni, és állítom, ezen ő lepődött meg a legjobban, enni-inni az eresz széléről, felfedezte a környéket is mindig sikerült hazatalálnia, még viharban is. Rájött, hogy nem könnyű a villanydróton egyensúlyozni és arra is, hogyan kell éjszakára felgallyazni a diófára. Margitról egy idő után az is kiderült, hogy hím ivarú galamb, mert heveny udvarlásával elébb a kéményt támadta majd sikerült az őrületbe kergetnie a környék vadgalamblányait. Szerelmesen turbékolva üldözte őket a tetőn fel és alá.

Szóval sok mindent megtanult Margit, csak azt nem, hogyan vigyázzon magára, ha négy mindenre elszánt, vérszomjas macska is él a környezetében. Na, jó, csak másfél a gyilkos jelölt a négyből, mert a szeniort, a vörös Oszkárt momentán két dolog foglalkoztatja az életből, az evés, a többi pár órácskát meg kitölti az alvás. Macska Úr sem igazán érdekelt a vadászatban, legfeljebb, mint kibic, lévén olyan vén, hogy egy, azaz egy darab foga van, valamint föld süket. Marad még a fél macskának számító, négy hónapos Jucika, aki igazi atomcsapás. Kedvenc játéka a virágcserép borogatás, virágostól valamint légyvadászat az ablakban, lehetőleg a függönyön lógva. Szívesen és nagy örömmel legeli a vízipálmámat, majd szemérmesen odahány a szőnyegre. Reggelente egy megsértett anyahercegnő méltatlankodásával ordít a küszöbön, és este kizárólag a gyomromon feküdve hajlandó elaludni. Bár sosem volt olyan közel ahhoz, hogy végleges búcsút vegyünk egymástól, mint amikor belepisilt az ablakban álló kis kerámia tartóba, amiben a jógamesteremtől kapott gangeszi homokot őriztem.

Ám az igazi istencsapása Jucika mamája, a Chili névre nem hallgató sziámi asszonyság. Chili ősei harciasságához mérten leleményes, jól kiszámított kilincsugrással bármilyen ajtót kinyit, egy 007-es ügynök hidegvérével kapja ki a csirkecombot a tálból és időnként váratlan szemétrazziát tart, amikor is egészen a konyha közepére borítja a szemetes tartalmát. Szép egyenletes sorokban.

Chili egészen belejött az anyaságba és vadászni tanította a kis atomcsapást. Erre pont akkor adódott a legjobb alkalom, mikor Margit egészségügyi sétáját végezte a kertben, magához véve némi kavicsokat, emésztését javítandó. Kinézve a konyhaablakon, a következő kép tárult elém, Margit magában dúdolva szórakozottan kavicsokat szedegetett, mikor Chili rárontott a fügebokor alól. Megfogta. És amit Chili megfog, az meg van fogva. Margitom feje aléltan billegett, mikor megindult a menet. Elöl Chili szaladt Margitostul, utána vadászattól végsőkig felajzott Jucika, aztán én, végül a három kutya. Egy kommandós hidegvérével, erélyesen felszólítottam Chilit, hogy álljon meg és adja meg magát. (Később a szomszéd néni elmondta, azt hitte ég a ház vagy valami hasonló.)

Miután rekordsprinttel beértem a futókat, elkaptam Chili nyakán a bőrt és egy állatorvos barátunk által mutatott fogással felemeltem. Azonnal kölyökpózba kuporodott és elengedte Margitot, aki rémült, nagy szárnycsapásokkal elmenekült.

Addigra a három kutya is a tett helyszínére érkezett, kiegészülve Macska Úrral, aki a bokorból kibicelt. Chili szóbeli figyelmeztetésben részesült, Jucika meg láthatóan nem értette, hova lett a jó galambpecsenye, de hamarosan vigasztalódott egy döglött verébbel.

És Margit? Megvizsgálva a támadás helyszínét, arra a következtetésre jutottunk, talán nem sérült meg nagyon, mert sem vért sem tollat nem találtunk. Egész délután meg este hívtam és vártam. Hiába. Majd hazahozza a hasa, mondta a férjem, és igaza lett.

Reggel a szokott időben, nagy szárcsapkodások közepette megjött a madaram. Kicsit megtépázott idegekkel ugyan, de farkaséhesen és egészségesen. Egy tapasztalattal gazdagabban.

A kép forrása