Másvilág

Szabadulj fel és ki....

 

 

A messzeségben, hol csak madarak röpte jár, senki sem találkozik lélekszorítással, csak madarak röpte jár, száll-száll, búnak eszméje sem létezik itt, csak a madár száll.

Minden elröppen, feledésbe, a múltba, nincsenek ellentétek, csak a messzeség, a távlat, melynek határa végtelen, nincs ki lelne ennél harmonikusabb közeget.

A puszta kékség, a fellegek, hol csak a madarak röpte jár, száll, száll reppen az ég láthatatlan fonalából szőtt hálóján.

A pusztulás, bú, düh, gyűlölet s megannyi emberi erkölcs/lételem, félelem, most tovaröppen, el a messzeségbe, a határtalan kékségbe. A fellegek szűrője, mely elszedi lelkünk súlyát, s egyesülünk a természet csodájával.

Mindent félredobunk, nincs mi aggasztaná létünk, ott, hol csak madarak röpte jár, száll, száll, föl a magasság, s felhők övébe mely egy karnyújtás bár, de mindez csak érzéki csalódás, érinthetetlen, foghatatlan, nincs ki tartja, ki csak önnön tulajdonába fogadhatná, határtalan, csupán a puszta végtelen, mi halhatatlan suttogással hívja a lény szívébe költözött megfáradtságot, s reményvágyat, hol béke az alapító, és minden bú elvész. A lélek s szív egyaránt leenged, terhüket átveszi a kimeríthetetlen pusztaság, s csak repülnek, szállnak, léteznek a végtelenben, nincs kinek elméje tudná mily fellegek feletti alkotmány ez, mily érinthetetlen csoda, de létezik, elengedhetjük megfáradt izmainkat, nyújtóztathatjuk elhervadt lábaink inát, szívünk kusza hálójába vért pumpálhatunk könnyed szerrel, minden a feledés vidékére röppen, s ott éli ki magát.

Létünk búnak fejét sosem adá, s a fellegek hamubasült felhőin lépkedve, útjuk végtelen, csak a pusztaság, mi szemünk pillája elé tárul.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
tomekk008
#8. 2012. április 23. 13:44
Köszönöm dezsoili a hozzászólásod, illetve hogy foglalkoztál a formával is, igen valószínűleg igy a forma és a téma is már közelebb került egymáshoz ahogy megformáztad.
Igazából mikor írtam akkor inkább arra figyeltem hogy valahogy a szöveg meglegyen, leírjam a gondolataimat, a formára most nem igazán figyeltem...
dezsoili
#7. 2012. április 22. 18:27
"A messzeségben,
hol csak madarak röpte jár,
senki sem találkozik lélekszorítással,
csak madarak röpte jár, száll-száll,
búnak eszméje sem létezik itt,
csak a madár száll.
Minden elröppen, feledésbe,
a múltba, nincsenek ellentétek,
csak a messzeség, a távlat,
melynek határa végtelen,
nincs ki lelne ennél harmonikusabb közeget.
A puszta kékség, a fellegek,
hol csak a madarak röpte jár,
száll, száll reppen az ég láthatatlan
fonalából szőtt hálóján.
A pusztulás, bú, düh,
gyűlölet s megannyi emberi erkölcs
lételem, félelem, most tovaröppen,
el a messzeségbe, a határtalan kékségbe.
A fellegek szűrője, mely elszedi lelkünk súlyát,
s egyesülünk a természet csodájával.
Mindent félredobunk,
nincs mi aggasztaná létünk,
ott, hol csak madarak röpte jár,
száll, száll, föl a magasság,
s felhők övébe mely egy karnyújtás bár,
de mindez csak érzéki csalódás,
érinthetetlen, foghatatlan,
nincs ki tartja, ki csak önnön
tulajdonába fogadhatná,
határtalan, csupán a puszta végtelen,
mi halhatatlan suttogással hívja
a lény szívébe költözött megfáradtságot,
s reményvágyat, hol béke az alapító,
és minden bú elvész.
A lélek s szív egyaránt leenged,
terhüket átveszi a kimeríthetetlen pusztaság,
s csak repülnek, szállnak,
léteznek a végtelenben,
nincs kinek elméje tudná
mily fellegek feletti alkotmány ez,
mily érinthetetlen csoda, de létezik,
elengedhetjük megfáradt izmainkat,
nyújtóztathatjuk elhervadt lábaink inát,
szívünk kusza hálójába
vért pumpálhatunk könnyed szerrel,
minden a feledés vidékére röppen,
s ott éli ki magát.
Létünk búnak fejét sosem adá,
s a fellegek hamubasült felhőin lépkedve,
útjuk végtelen, csak a pusztaság,
mi szemünk pillája elé tárul."


Tökéletesen megfelel ebben a formában is. Kár lenne érte. Prózánk túl lírai, versnek viszont jó! Gratulálok. Ugye nem haragszol érte? Nagyon szép gondolatok.
tomekk008
#6. 2012. április 22. 16:49
Köszönöm hozzászólásaitokat.
Igen próbáltam törekedni hogy kicsit "megteljen" a szövegem, ugyanakkor egyfajta elvontabb, könnyedebb vonalat is próbáltam belecsempészni.
tomekk008
#5. 2012. április 22. 16:49
Köszönöm hozzászólásaitokat.
Igen próbáltam törekedni hogy kicsit "megteljen" a szövegem, ugyanakkor egyfajta elvontabb, könnyedebb vonalat is próbáltam belecsempészni.
Answer
#4. 2012. április 20. 16:21
Lírikus, elmélkedő sorok!
Fer-Kai
#3. 2012. április 20. 08:21
Szerintem ezt írd meg haikuban.
Ahogy fogynának a szavak, szótagok, úgy telne meg felhajtóerővel.
Balage
#2. 2012. április 19. 20:05
Írásod számomra túl meditatív. Meditációs szövegnek nem rossz, de amúgy nem fogott meg. Bocsi!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek