Medvevárás

Egy kis mosoly, a tavaszvárásra.

Medve várás

Kérlek drága Napunk, hagyj még kicsit fázni!
Odújába medvét, ne hagyd visszamászni.
Ma még ne lássa meg ijesztő árnyékát,
holnap úgy mint régen, mi ismét várunk rád.

Megijed, lukjába félve visszabújik!
Tavaszt elijesztve, alszik még sokáig.
Jó időt keresve, nem járja az erdőt,
így nem csal a földnek, sehol langyos szellőt!

Bírjuk még pár napig, tél fagyát és felhőt,
ne ijeszd el kérlek, ezt a vén tekergőt!
Felfogadtuk egykor, biztos időjósnak,
csak ő adhat reményt nekünk, s a holnapnak.

Én a tavaszt mindig, reménykedve várom,
az biztos, hogy azért sosem minden áron.
Néhány napot kibír, rajtam még kabátom,
mert tudom lesz egyszer, napfény a világon.

Ui:
Miért írtam odút medvebarlang helyett?
Mert sajnos medvénknek arra rég nem tellett!
Albérletet vett ki, borzzal, s a mókussal,
ott szépen megférnek, békésen egymással!

 

2018.02.02.




















Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Miket olvastunk októberben?