Báró von Shenczky
#7. 2012. február 4. 16:43
Megtisztelő, hogy bepillantást engedsz elmélkedésedbe. Gratulálok őszinte soraidhoz.
Még ma este van
Minden estémre igaz. A maira is.
Reggel fáradt leszek
s mégis töretlenül
rovom a sorokat.
Pedig másnak ezek
a sorok nem feltétlenül
töltenek ki üres blokkokat.
Ennyire becsvágyó lennék?
Már lassan mindent erre teszek,
vélt siker reményében.
Elismerten boldogabb lennék?
Inkább csak vágyom, hogy szeressenek,
mintha így arra méltóbb lennék.
Nem vagyok az, de kevésbé sem.
Szerintem csak pontosan annyira,
mint amennyire egészséges ember,
ha magának többé hazudozni nem
mer, s tükör előtt magának bevallja.
Szeretet nélkül bizony élni nem mer.
Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#6. 2012. február 4. 16:42
Szerintem így vagyunk ezzel mindannyian. Nem a becsvágy visz bennünket, hanem inkább a kimondás, megfogalmazás vágya, s ezért "töretlenül" rójuk "a sorokat". Talán mi így szeretünk.
Veniam
#5. 2012. február 4. 13:28
Verses elmélkedésed tetszett úgy ahogy van
Bonyolító
#4. 2012. február 3. 18:26
Igen ez így van. Köszönöm a hozzászólásokat.
Juhász Kató
#3. 2012. február 2. 17:04
A szeretet gyógyít, erőt és kitartást ad.
A szeretet a legnagyobb érték.
A szeretet a legnagyobb érték.
Ruder - Jana
#2. 2012. február 1. 22:47
A szeretet a legfontosabb az életünkben....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
