Megtapasztalni az elmondhatatlant..., avagy Szent Iván-éji emlék

A varázslatos éjszaka, amit a druidák a Föld és az Ég nászának tartottak, az év leghosszabb éjszakája . . .

emlékek, melyek előtolakodnak, ízek, illatok, hangulatok, fények, képzetek melyek megrohannak valahányszor ezen a napon ez az emlék visszatér.

 

 

Egy évtizede is van már annak, amikor is egy rádiófelvételre voltam hivatalos ezen az estén Óbudán a Főtéren, a Krúdy kávézóba. Közel egy órával korábban érkeztem a megbeszéltnél, több órás autóút volt mögöttem, gondoltam tartalmasan töltöm el az időt, kinyújtóztatom kicsit végtagjaimat, nézelődöm, ismerkedem a környékkel. Ami már az első pillanatban magával ragadott, az a hely aurája volt.

 

 

 

 

Múlt és jelen találkozása; a tizenkilencedik század a huszadik század ölelésében, többemeletes panelházak karéjában az átmentett múlt, a macskaköves burkolat, az ódon házak, a Krúdy művek árasztotta barokkos feeling. Elsétáltam a kávézóig, hogy  megnézzem megelőzött-e már valaki. A fedett kerthelyiségbe benézve kezdődött el a mágia: a piros kockás abroszokkal terített asztalok, a kerthelyiségek elmaradhatatlan összecsukható székei, a sörüket iszogató, csendben beszélgető, újságot olvasgató vendégek, a poharakkal, étellel megrakott tálcával sürgő-forgó pincérek, a kávé, a sör és kávézóban nem megszokott zónapörkölt illata. Megélt, átélt valós emlékek, képek, illatok keveredtek olvasmányok képeivel, szinte bódultan léptem ki a térre. Bejártam a tér minden zugát, megilletődötten álltam meg a mára étteremmé változott Postakocsi előtt, majd elbűvölve forogtam körbe a téren. Eközben mintha föntről halványlila köd ereszkedett volna alá és a mágia, a bűvölet folytatódott:  megelevenedett a múlt, vagy a képzeletem játéka volt csupán...?, ma sem tudom. Habos-zsabós hosszú ruhakölteménybe, hatalmas kalapba burkolózott hölgy lépett ki amott a kávéház ajtaján, mögötte kockás nadrágos, cilinderes, sétapálcás úr, amott felbukkan egy kézikocsit toló inas-kötényes, térdnadrágos suhanc, a tér túlsó felében ott állnak a Pattantyús- utcai hölgyek, majd ostorpattogást, kürtszót, kocsizörgést vélek hallani, és a panelházak között, mint egy látomás: megjelenik a Vörös Postakocsi. Aranysujtásos, vörös posztókabátot viselő kocsis ugrik le a bakról, kitárja a batár ajtaját, és  sorban szállnak ki  az utasok. Először Szindbád méltóságteljes alakja jelenik meg, mögötte egy fátylat viselő hölgy, akiről a fátyol ellenére is tudni lehet - öltözéke alapján -, nem más  mint egy gazdag, unatkozó polgárasszony, Szindbád mostani szíve hölgye. Viháncoló csitriként kispolgár lányok szállnak le, követi őket a zöld selyemruhába bújt testesebb mama, mögötte a nevelőnő csontos szikár, sótlan alakja jelenik meg. Nini, hiszen mögöttük most Rezeda Kázmér társaságában megjelenik Alvinczi Eduárd, amott két kopottas alak tart a kávéház felé, hónuk alatt egy köteg irományt szorongatva.

 

Élettel telik meg a tér, alakok tűnnek fel, majd körbeöleli őket a köd és láthatatlanná válnak.

Kábultan állok ott, forog velem a tér, fokhagyma, pörkölt kávé, sülő hús illata furakodik be ebbe az álomképbe, és lebeg körül.

 

A kávéház ajtaján most feltűnik egy fehér kabátos alak, és felém lépeget-, egy pincér az, megszólít: - hölgyem, ön a rádiófelvételre jött? - kérdezi, és hirtelen magam sem tudom, álomkép, vagy valós személy az, aki előttem áll, bátortalanul biccentek felé, erre ő a kávéház irányába mutatva mondja: - a főnök úr kéreti a hölgyet, fáradjon utánam -  mondja és a szavait a kézmozdulatokkal is jelzi -, valószínűleg észrevehette rajtam az elrévülést.

A kerthelyiségbe érve egy idősebb úr siet elém, elnézést kér, tudniillik kileste az én kinti meghatódott állapotomat. Meghív egy kávéra, egy kis csevejre -, de nem ám ide a kerthelyiségbe, hanem a ház szentélyébe. Int, kövessem, kíváncsian lépegetek mögötte, a közlekedőn áthaladva egy tizenkilencedik századi hangulatot árasztó helyiségbe lépünk, mint megtudom  Blaha Lujza egykori lakószobájába. Megilletődöm a helytől, a látványtól, hiszen nem mindennap léphet be egy idol szentélyébe az emberlánya.

 

 

Leülünk egy csodálatosan terített asztal mellé, porcelán angyalkák társaságában isszuk meg kávénkat, közben a művészet szeretetéről, szépségéről,  egykor volt nagy egyéniségekről beszél, és én meghatódottan hallgatom. Ezután szűk lépcsőn kísér le az egykori pince helyén kialakított pompásan berendezett jazz-clubba, ami ma este a stúdió tisztét hivatott betölteni. Itt már a hangmérnökök, technikusok szorgoskodnak, megjelenik a műsorvezető is néhány résztvevő vendég kíséretében. Az én vendéglősöm még megígérteti velem az adás felvétele után leülök mellé egy szerény vacsorára és megossza velem terveit, álmait. Magamra hagy, feltűnik az ismerős kollegina, aki az adásra meghívott, ad néhány jó tanácsot  és már el is kezdődik az adás.

Benn járunk már az éjszakában, mikor vendéglátómtól elköszönök, szinte kábán ülök autóba, és indulok neki az éjszakának.

Másnap reggel notesszel a kezemben, egy  kávé mellett ülve a tekintetem rátéved a dátumra: június 24 Iván.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
léna
#7. 2011. június 24. 17:00
Sajnálom,hogy csalódást okoztam. :D
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. június 24. 16:01
Balage
#6. 2011. június 24. 16:01
:D
Hát, nem ilyesmire gondoltam.
Akkor valóban megfogtad a lényeget :P

Grat még egyszer!
előzmény: léna hozzászólása, 2011. június 24. 15:47
léna
#5. 2011. június 24. 15:47
Köszönöm!
Aki kíváncsi... - hogy kielégítsem valamelyest a kíváncsiságod kedves Balage: amitől annyi - amennyi ez a történtet az ok az, hogy csak az feeling-jét: - érzéseket, hangulatokat- próbáltam megjeleníteni, mert mégis csak varázsos éjszakája volt, mivel nem riport túl profánnak tartottam volna részletezni üzleti tárgyalást.
Miről is szólt az este a mesén túl?.... a rádióműsor címe : Vállalkozás klinika, a tárgyalás szakmai jellegű volt; ilyenek mint írások Krúdyról +szakácskönyv fotókkal + ehhez hasonlók.
A fotón a Blaha- emlékszoba részletei láthatók.
Kivonatosan ennyi a "minden", kielégítő volt?
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. június 24. 12:35
léna
#4. 2011. június 24. 15:29
Köszönöm kedves "Answer"
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. június 24. 15:22
Answer
#3. 2011. június 24. 15:22
Jó írás, gratulálok!
Szeretettel: answer
Balage
#2. 2011. június 24. 12:35
Nagyon élvezetes leírást.
Amit viszont kissé hiányoltam, az az este további részletezése. Kíváncsivá tettél mindenre... :D
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek