Mentsvár

Túlcsorduló érzelmek.

Miért van az, hogy ha megismersz valakit, nem hinnéd, de ahogy telnek a napok, egyre fontosabb lesz, míg azok kapod magad, hogy szükséged van rá. Annyira, hogy nélküle már nem ugyanazok a mindennapok. Ahogy telik az idő, elmélyül a kapcsolat, majd jön egy sorsfordító pillanat, amikor megváltoznak az eddig megszokott dolgok. Van, hogy ez hamarosan visszakanyarodik a régi kerékvágásba, de van, hogy egymáshoz másképp viszonyulva telik tovább az idő.
Mikor ez a személy elidegenül tőled, mély fájdalmat érzel. Az Ő hiánya, nem fogható semmi más hiányához sem. Mert Ő volt az, aki jóban-rosszban veled volt, veled nevetett, veled sírt és minden titok kettőtök titka volt. Volt már olyan alaklom, hogy annyira sokat jelentett neked valaki, hogy nem akartad, hogy másé legyen? Ha elveszítenéd, mintha tőrt forgatnának a szívedben és belehalsz a fájdalomba? Mert ezt a személyt kincsedként őrzöd, mások elöl óvva. Lassan azon kapod magad, hogy birtokolni akarod, és ez nem sikerül. Mert nem egy tárgy, önálló akarata van.

Kép forrása