minden olyan világos

bántja a szemem a nagy fényesség

 


legalább a képzelődés könnyű függönyén 
sütnél keresztül 
mint a hajnal oly' egyértelmű 
és független daccal 
mint a vonatindulás 
vagy az idő szörnyű kattogásai 
hogy csak sejtenélek 

de lennél 

talán meg tudtál maradni 
az előttem-ismerősnek 
s a lámpaoltás utáni fényben 
lemondó árnyam keresésére indulsz 
hogy felemeld 
a félelmek madártestét 

és összezúzd 

mindegyik kereszteződésben 
ott az állomások vége 
a fülke levegőtlenül 

az út

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#3. 2011. augusztus 18. 11:37
Szomorú vagy és vágyakkal tele.
Egyedül érzed magad, a szomorúság ellensége a vidámság,a magányé pedig a társaság.
Vonzd magadhoz, csak a jó gondolatokat.
Ahol nem érzed jól magad oda ne menj, kerüld el.
DALOLJ, TÁNCOLJ, NEVESS, HOGY BOLDOGAN ÉLHESS! Szeretettel, János
Balage
#2. 2011. augusztus 18. 10:05
Szomorúan szép versed.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek