Mini mesék V.

A sorozat következő darabja...

Ahogy lecsukódott a sakktábla dobozának teteje, a fehér királynő máris elkezdte szokásos elégedetlenségét:

- Ez mégiscsak tűrhetetlen, megint egy büdös paraszt és egy küldönc közé kerültem! Ez egyszerűen igazságtalanság, a rangomhoz illő lakosztályt érdemelnék.

A többiek némán viselték a fenség szokásos hisztijét. Tudták, hogy egy idő után úgyis lenyugszik és álomba szenderül. De most be nem állt a szája, talán a vesztes csata miatt.

- Most jut eszembe, hogy egyébként is miért vagyunk összezárva a nyilvánvalóan alacsonyabb népcsoportot képviselő feketékkel. Ez aztán tökéletes szívás! – és egyre magasabbra emelkedett a hangja és egyre mocskosabb szájú lett.

A tömeg kezdett halkan zúgolódni. A fehér király, aki pipogya papucs volt, próbálta csitítgatni a nejét, de ez csak olaj volt a tűzre. A helyzet pattanásig feszült.

Ekkor megszólalt a daliásabbik fehér huszár:

- Királynőm! Minden tiszteletem az Öné, de az a helyzet, hogy ott fenn a fekete-fehér csatatéren Ön mindenek feletti uralkodó. Dönthet sorsokról, semmibe veheti az alacsonyabb rangsorban lévőket, ugráltathatja a királyt, kaszabolhatja az ellenséget. Amikor azonban véget ér a véres csata, egy felső hatalom kezébe kerülünk, és az Ő kénye-kedve szerint helyezkedünk el pihenőhelyünkön. Egy valamit meg kell érteni: itt a sötétségben már mindenki egyenrangú, és ez így is lesz, amíg újra be nem köszönt a fény, és megint csatasorba nem állunk.

A szónoklat után néma csönd következett. Ha nem lett volna sötét, láthatták volna, hogy a királynő fülig elvörösödött, a többiek egyetértően bólogatnak, az öreg király pedig magába fojtotta a kuncogását.

A huszár nem gondolta volna, hogy képes ilyen kirohanásra, de jól érezte magát attól, hogy mindez kibuggyant belőle. Még akkor is, ha ezzel esélytelenné vált az általa a királynő iránt érzett, titkos szerelem viszonzására. És, persze azzal a tisztában volt, hogy az elkövetkező csatában ő lesz az első, akit feláldoznak majd…

 

Szarka Pityu szorgalmasan gyűjtögette a fényes holmikat fészkébe. Az asszony megmondta neki, hogyha még valamit hazahoz, kivágja vele együtt, mert már a sok kacattól nem lehet elférni. Pityu egy ideig szót is fogadott, de nem bírt a vérével. Amikor újabb szerzeményével közelített, már messziről látta, hogy baj van. A tűzoltók voltak náluk, nagy volt a sürgés-forgás. Mint kiderült, a hatalmas terheléstől leszakadt a fészek és a lehulló értékeket pillanatok alatt széthordták a potyalesők…

 

A flamingócsalád nagyon büszke volt egyszem lányukra, Szerénkére. Lehettek is, mert szépséges szép volt. Vigyáztak is rá, mint a szemük fényére. Flamingó papa mindig magánál hordta fényképét tárcájában, és üzleti útjain állandóan dicsekedve mutogatta boldog-boldogtalannak. Flamingó mama, pedig már kiskorában megtanította lányát a szépítkezés művészetére. Még fenekén ott volt a tojáshéj, de már szépségversenyekre járt. Az anyja cipelte egyikről a másikra. Példátlan szépségével sorra nyerte a versenyeket, otthon már külön szobát tartottak fenn a trófeáknak. A sok díj megváltoztatta Szerénkét, magabiztos lett, majd beképzelt és öntelt. Rendszeresen az újságok címlapjain szerepelt. Itt látta meg Tigris „Zsivány” Berci, az ismert maffiafőnök. Megtetszett neki és elhatározta, hogy megszerzi magának. Amit ő elhatározott, azt véghez is vitte, egyszerűen elraboltatta Szerénkét. Szegény lány ketrecbe került, és állandó kirakati bábúja lett a szörnyetegnek, aki szívesen dicsekedett új szerzeményével barátainak. Az idő könyörtelenül pergett a homokórán. Szerénkét elemésztette a bánat, hamvas bőrére már csak a múlt emlékezett. Berci beleunt kedvenc játékszerébe, így másik után nézett, Őt pedig kidobatta az utcára.

Sok évvel az elrablása után újra ott állt a szülői ház előtt. Félve becsöngetett, egy szolgáló nyitott ajtót.

- Mi tetszik?

- Én... én csak…

Ahogy a cseléd visszaért, az úrnő megkérdezte:

- Ki volt az?

- Csak valami szerencsétlen, adtam neki egy kis konyhai maradékot, és az útjára bocsájtottam…

 

Van valahol egy ország. Pontosan senki nem tudja, hol is található, mert nincs rajta egyetlen térképen sem. Azt mesélik, akik már jártak ott, hogy varázslatos hely, ahol bármi megtörténhet: találkozhatsz rózsaszín orrszarvúval, eshet a piros hó, természetesen fölfelé, láthatsz önmagukat locsoló, beszélő, kockás virágokat.

Van, aki egész életében keresi, mégsem találja meg. Léteznek olyanok, akik egyáltalán nem kutakodnak utána, és mégis átléphetik a kapuját. Pedig nem őrzik határait marcona katonák vagy vérebek. Egyetlen, titkos ajtó a bejárat, amely vagy megnyílik az arra tévedők előtt vagy nem. Pontosan tudja, kit kell beengednie. Ha bejutottál, gólyalábas bohóc üdvözöl, és nyájasan betessékel. Amikor tovább mész, hatalmas szivárványon, színarany betűkkel a következő felirat fogad:

 

FANTÁZIA ORSZÁGBA ÉRKEZTÉL, ÉREZD JÓL MAGAD!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Harmatgyöngyök