NAPLÓM (részlet)

.

 

2020. január 18.

 

Vége van az  első félévnek. A bizonyítványom ugyan jó lett, de lehetett volna jobb is. A második félévben igyekszem majd jobban tanulni.

Sajnos, a téli szünetnek már vége. Voltam a családunkkal Székelyföldön a nagyszüleimnél és az ottani unokatestvéreimnél. Jókat játszottunk, szánkóztunk, és voltunk egy klassz termálfürdőben is.  A  Mamám meg a Tatám sok székely történetet és mesét mondott nekünk. Kértem őket, hogy majd legközelebb is meséljenek.

 

2020. január 25.

Apu és Anyu mesélte, hogy Kínában egy új koronavírus okoz nagy járványt. COVID-19 a megbetegedés neve. Több várost lezártak. Sok-sok millió ember él ezekben a városokban, és sajnos közülük sokan már kórházakban vannak. Főleg az idős emberekre veszélyes, mert az ő szervezetük általában már gyengébb ellenálló képességű. E-mailben írtam is a nagyszüleimnek, hogy hallgassák az erről szóló híreket, és vigyázzanak magukra.  Sőt Anyunak és Apunak is mondtam, hogy ők is vigyázzanak magukra. Állítólag a gyerekekre kevésbé veszélyes.  

 

2020. február 4.


Már két órája a sulikönyvtárban ültünk, és hallgattuk Márti dicsekedve előadott szülinapi meghívását. Hááát...! Őt persze nem zavarta, hogy a hatodik óra csak 45 perc. A tanárunk korábban elment, Márti pedig az "ottalvós", sátorozós születésnapi ünnepségéről beszélt, beszélt, és csak beszélt. Mi udvariasan csak hallgattuk, hallgattuk és hallgattuk. Amikor befejezte, minden diák felszabadultan viharzott ki az iskolából, mivel péntek volt. Én, és két legjobb barátnőm, az ikrek, Liza és Dorottya a cukrászdába mentünk. Evés közben megbeszéltük, hogy mi történt a suliban. Mekkora telken rendezik meg a bulit, ha Márti az egész iskolát meghívta? Jó nagy lehet, álmodozott Liza. Szerintem pedig nem nagy durranás, gondoltam. Hazamentem.

Otthon leültem az ágyamra és nézegettem Márti szülinapi meghívóját. Szombaton lesz, és még nincs is ruhám a bulira. Ha pedig abban megyek, amiben az évnyitó ünnepségen is voltam, akkor mindenki unalmasnak fog tartani. Nőből vagyok? A húgommal és Anyuval elmentünk egy ruhaboltba körülnézni, de nem volt ruha a méretemben. Nagyon nagyot csalódtam, mivel már régebben kinéztem magamnak azt a ruhát és valaki előttem elvitte. Anyu azt mondta, hogy ez nem a világ vége, majd felveszem azt a ruhát, amit az évnyitón is hordtam.

Nem értem, hogy Anyunak miért nem tűnik fel, hogy tavaly is, és az idei ünnepségeken is abban voltam. Amikor végre összeszedtem magam, nem problémáztam tovább, felhívtam Lizát és Dorottyát, kértem, hogy majd segítsenek ruhát vásárolni egy másik boltban. Azt mondták, hogy majd vasárnap menjünk.

 

 

2020. február 5.


Reggel a húgom sikítására ébredtem. Már megint mi nem tetszik ennek a kölöknek,  sziszegtem a fogaim között. Lementem a nappaliba, megláttam a kanapén ülő Lili hugicámat, és mellette a vállfán trónoló "harcias" legyet. Nem gondoltam volna, hogy az a jószág akkora bajt jelent neki. Igaz, hogy Anyu élete folyamán tízezerszer elmondta neki, hogy a légy ötször jobban fél tőle, mint ő. Anyuék valami üzleti megbeszélésre mentek, ezért ma én vigyázok a húgomra. Szuper! Szívesebben átmentem volna az ikrekhez, vagy elmentem volna sétálni. Nagy levegőt vettem, és elindultam a húgom felé.

- Jó reggelt, Lili!   ... Hogy vagy?

Úgy tettem mintha nem tudnám, pedig jól tudom, hogy sikítás után nagyon ideges tud lenni. Szólt is kissé remegő, nyafogó hangon:

- Ilona!  Légy szíves tüntesd el ezt a legyet! 

Kinyitottam az ablakot, és kihessegettem a legyet.  Ő pedig kérdezte:

- Mit reggelizünk?

- Csinálok teát és lekváros kenyeret.

Reggeli után pedig felmentünk a szobáinkba. Végre tudtam írni az ikreknek egy  e-mailt. Nagyon jó volt a mai nap. Nem erre számítottam. Lizáék átjöttek, és együtt csináltunk sütit. Amikor Anyuék hazaértek, nagyon megdicsértek.  

           

2020. február 6.  

 

Vasárnap egy egész délelőttünk volt kiválasztani a ruhámat. Dorottya szerencsére nagyon otthon volt a divatban, és ismert egy nagy divatáru boltot, ami nagyon közel volt a utcánkhoz, ezért biciklivel mentünk oda. Az a ruha, amit kerestem, az nem volt, de volt  egy másik, ami nagyon megtetszett. "Ne mááár!" - mondta Liza.

Mártiék is itt voltak a boltban ruháért. Mögötte jött a "pártoló csapata", más néven, pár osztálytársunk, akiket Márti rávett, hogy mindig hízelegjenek neki.

Megvettük a ruháinkat, és  a buli előtt elmentünk megsétáltatni Liza és Dorottya kutyáját, Málnát és az én kutyámat, Csöpit. Liza az órájára nézett.

- Hatkor kezdődik a buli, nem?

- De, igen! - válaszoltuk.

- Akkor még fél óránk van.

Átmentem Dorottyáékhoz, ahol átöltöztünk az új ünneplő ruháinkba, ellenőriztük a táskáinkat, hogy minden szükséges benne van-e (sátor, étel, ital, stb.). Az ikrek szülei vittek, mivel az én szüleim a húgommal mentek az ő ovis kirándulására. Fél óra múlva megérkeztünk a Ferenc-hegyen lévő telekre. Óriási volt, tele emberekkel.

Azt beszéltük meg, hogy kilencre a telken látott sárkány szobornál találkozunk, addig meg körülnézhetünk. Amint elindultam a sütis pultokhoz, valaki megszólított hátulról. Márti volt az.

- Ó, el is felejtettem, hogy még téged is meghívtalak. Ha lehet, viselkedj úgy, mintha te is jártál volna már ilyen emberek között. Ja, és szólj az ikreknek is!

Elment a kedvem ettől az egész bulitól, hallva ezt a lenéző szöveget. Hazamentünk.

 

 

2020. március 16.

 

 

Sajnos az utóbbi napokban már Magyarországon is előfordult a koronavírus fertőzés. Néhány idős ember már kórházba is került. Fertőtleníteni kell a kezünket, ajtókilincseket, és a ruházatunkat sűrűbben kell váltani, tisztítani. Lehetőleg legalább 2 méterre kell egymástól tartózkodni mindenhol.

Nagyon féltem azokat az embereket, orvosokat, ápolókat, mentősöket, gondozókat, akik betegeket, időseket látnak el, és gondoznak, mert ők nagyon ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Remélem, meg tudják védeni őket. a fertőzéstől, betegségtől. Szóltam megint a nagyszüleimnek, hogy nagyon-nagyon vigyázzanak magukra.

 

 

2020. április 20.

 

Szépek voltak a húsvéti napok. A járvány miatt sajnos, csak a szűk családi körben ünnepelhettük meg. Kaptam egy könyvet és csokikat a szüleimtől. Én meg rajzoltam nekik egy-egy húsvéti képeslapot.

A rokonaimnak és az ismerőseimnek küldtem levelet, köszöntőt.

A járvány miatt még mindig nem járhatunk suliba. Hiányzik a társaság. Főleg Liza és Dorottya.

 

 

2020. május 6.

 

Minden nap kapunk házi feladatokat a tanárainktól elektronikus levelekben és az iskola internetes honlapján. Van, amelyiket könnyen, van, amelyiket nehezebben tudom megoldani. Hiányzik a tanárok oktatása, magyarázása az új tananyagoknál. Ezért nagyon örülök annak, hogy a magyar nyelvtan és a hegedű órákat videó konferencián tartották meg. Jó lenne, ha a jövőben is lennének ilyen órák.

 

 

2020. május 31.

 

Ma Pünkösd vasárnap van. Elmentünk biciklizni a Normafához. Nagyon jól esett. Délután az interneten néztem tájfilmeket Kelet-Ázsiáról.

 

 

2020. június 10.

 

Még mindig nem mehetünk iskolába, de már egyre kevésbé hiányzik, mert itt van a

 

 

V A K Á C I Ó !!!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek