Napsütötte tavaszból.

Versemet ajánlom szeretettel Mindenkinek.

Napsütötte tavaszból.

 

 

Napsütötte tavaszból: nézd hideg telünk lett

hó borítja a parkot, a levegő is jég hideg,

vérzik az alkonyat, csillagaink nincsenek..

éltűnél látod?!...elvesztettem mindenem.

 

Ott áll még a nagy fa, de már kiszáradt,

nem tudok aludni, a lelkem elfáradt,

nekem nemcsak rövidebb, de hűvösebb a nap,

amikor ott bolyongok, ahol először láttalak.

 

Olyan nagy a kesergés, úgy szúrnak az ágak,

lelkemben, még élnek a fogadott vágyak

de Te nem ülsz le padunkra, nem akarsz maradni,

szegény didergő szívemnek..lehet meg kell hasadni.

 

 

2017.02.03. ( Saját. B. A.)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek