Negyven év - Éljen a szerelmesek napja!

Minden olyan csodálatos volt és soha nem bánták meg...

 

 

Emlékszel még arra a napra amelyiken először megláttál,

A kedvenc piros kalapomban, az új ruhámban?

Eltévedtem a városban, s te úgy álltál ott mintha várnál rám,

Újsággal kezedben fejet hajtottál kicsit zavartan.

 

Megkérdeztelek, hogy tudod-e hol van amit keresek,

Te rám mosolyogtál és azt mondtad odakísérsz.

Addig sétáltunk körbe a városon, míg este nem lett,

Nem láttad be, hogy eltévedtünk hisz te semmitől nem félsz.

 

Negyven éve már annak a meleg, nyári napnak,

Amelyiken szívünk oly gyorsan vert és szaladtak a percek.

Negyven éve már csak örülni tudok annak,

Hogy akkor ott neked adtam a szívem és azóta szeretlek.

 

Most itt ülök melletted és némán hallgatjuk a csendet,

De nem bírom tovább meg kell, hogy törjem egy kérdéssel.

Mondd látod-e még arcom redői mögött csillogni szemeimet,

És szereted-e ősz hajamat ha táncot jár a széllel?

 

Becsülöd-e fáradt kezeimet ha végigsimítják arcod?

És mosolyom szebben ragyog-e még minden csillagnál?

Nem szólsz semmit, csak vállam fölött átfonod karod,

S negyven év után is érzem, mintha zavarban volnál.

 

Szemem könnybe lábadt, s te végre megszólaltál:

Bár eljárt felettünk az idő, az élet megtört és elfárasztott,

Még mindig ugyanúgy látlak, mint mikor eltévedve álltál,

És minden nap hálát adok, hogy újságot olvastam éppen ott.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Tücsyke
#4. 2011. február 13. 13:44
Köszönöm a gratulációt!
Bár mindössze 20 éves vagyok! :D
khe
#3. 2011. február 8. 12:27
Kedves Tücsyke!
Tetszett a versed, és gratulálok a szép évekhez.
Balage
#2. 2011. február 8. 00:17
Nagyon szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek