Nem szeret

átgázol fájó lelkemen

 


 

Keserű vizek folynak össze

bennem egy fájdalom-folyammá.

Csendes patakok álma messze.

Híd lennék lábának, ha hagyná.

 

De ő messze néz fejem felett,

szavában a mérgezett tüske.

Ketyegő bomba szíve helyett.

Az én szíven dobog helyette.

 

Lennék neki lágy hangú patak,

csobognék fülébe csendesen,

de csak szikrázó szava marad,

és átgázol fájó lelkemen.

 

Nem szeret, és talán, nem gyűlöl.

Egy, sajnos szükséges, lom vagyok.

Szép egünk már csak engem bűvöl.

Lepotyogtak mind a csillagok!

 

2015.03.29.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Linda
#2. 2019. január 19. 11:21
Szerelmi bánatod a tájba vetítve különlegesen megragadó
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek