Nem tovább

Mert erős vagyok, ezért ezt teszem.

 

 

Kiált a szívem, a földbe tiportak. De fel tudok állni, hiszen ami nem öl meg, az erőt ad.

Annyira, de annyira megszakad a szívem. Vérzik. Nem bírom már. Történnek dolgok, amiket nem akarunk. Soha, de soha! Mégis megtesszük, legyen bármilyen oka. Nem fordíthatod vissza. Undorodsz magadtól, le akarod magadról mosni a mocskot. Arra vágysz, csókkal mossák le rólad a szennyet. Szenvedsz, de nem segít. A lelkiismeret nem hagy nyugodni, ezért el kell mondjad valakinek. Akiben a legjobban megbízol. És ő segít. Segít megbékélni magaddal. Elfogadod magad, és nem egy foltként tekintesz magadra, ami a világ kék egét beszennyezi. Veled van, akármi történjék. Nem ítél el, mert szeret. Mindent megtesz, hogy újra mosolyogni lásson. Viszont ez a titok nem titok többé. Megtudta az a személy, akinél a legjobban kívántad, hogy ne tudja meg. Nem az árult el, akinek elsírtad a bánatodat, hanem az, aki miatt elsírtad. Megtagadott a személy, akitől nem akartad. Felhozta azt a dolgot, amitől szenvedtél. Amit ő nem tud elképzelni. Az okot és a következményt. Hogy neked ez milyen fájdalmat okozott. Csak azt látja, hogy ő csalódott benned.  A barátság a legfontosabb. Mert a barát mindig melletted van. Véleményt mond, hogy segítsen. Melléd áll, ha kell, de tudatja veled, a hibáidat, de ő ettől függetlenül megvéd bárkivel szemben. És ott a személy, akitől a szerelmet vártad. És hátat fordít. Sosem értett meg igazán.

De nem adom fel. A bíztató szavak, amiket kaptam, újra talpra állítanak. Röhögjünk a világ képébe, akármennyire is fáj. Akármennyire is megaláztak. Ha mindenki rajtad nevet.
Mert erős vagyok, ezért ezt teszem.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#4. 2011. október 3. 17:27
Ez egy aktuális vallomás amin majdnem mind annyian átesünk.
Szeretettel üdvözöllek! Tömör és jó.
Grat! Én azt mondom ,hogy fel a fejjel.A csalódások legyőzhetőek de nem felejthetőek egészen.
Fenn marad a kérdés mindig: Miért? Miért pont velem?
Idővel elhalványodik minden.
János
answer
#3. 2011. október 2. 19:07
Nem tudom, hová soroljam ezt az írást.
Valamiféle önvallomás, tele elkeseredettséggel.
zsuzsahorváth
#2. 2011. október 2. 12:29
Megértéssel olvastam kissé zaklatott soraidat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek