Nevettél

Ha a mosoly egy mező, a nevetés, csatatér.

Elfáradtam,

gondolataim csak vánszorogtak,

sötétedett,

az estnek köpenye beterített.

Meghallottam...

az angyalok énekét, több szólamban.

Megcsendült,

a tündérek ékes nevetése zendült,

szirének dala szólt,

csermelyek víg hangja volt...

Ezer fülemüle köszönti a hajnalt,

lágy fuvolaszó simogat és altat,

álomba ringat, mesél a szél...

...nevettél!

Kép forrása