Örökkön éhezel, szomjazol

József Attila, Örökkön háborog a tenger című verséhez

örökkön éhezel, szomjazol, fordulsz világ ellen,

háborog a tengered, örökké csak ellened,

úgy érzed, fáj, serken félelmed,

nincs part, csak süvítés, moraj, dörgedelem

örökkön éhezel, szomjazol, fordulsz világ ellen,

csak zúgnak a lombok, a sötét, a rengeteg,

hangok, képzetek, élő árnyak mögötted,

nincs egy szalmaláng, jaj, hol a menhelyed

örökkön éhezel, szomjazol, fordulsz világ ellen,

fájdalmad festi szürkére pancsolva semmivé az eged,

fekete szárnyak suhogják szét az éneket,

most már az sem rólad, az sem neked zengedez   

örökkön éhezel, szomjazol, fordulsz világ ellen,

nincs izgalom, kicsik a dolgok, emlékük sem érdemes,

eszmélkedésre sem piszkálnak, mindig csak üresek,

képük sincs, téged nem ismernek, ... féled, nem is szeretnek

örökkön éhezel, szomjazol, fordulsz világ ellen,

... Istenem, Istenem, mutasd, mutasd neki az utat végre,

mert háborog, zúg, mert fájdalmas és zsugor az élete, tere, ideje,

s csak némán szűköl a világba, ... hol a szeretet, a jussa, öröke

(2005.)