ŐSIDŐKTŐL NAPJAINKIG

holmi ősi csontok vagyunk eredet

barlangokba kardfogúan bújtunk meredek

sziklák tágas öblén várva a kardot

melyet nem nyújtanak felénk hét

fejű az ellen nyolcadik az ellentét

hol vár állott a halmot fortéllyal pénzzel

beveszik nem érik be ma már szűzzel

hol az a lány ki gerjedt kant űz el

fogd fel ősi népünk frissített ésszel

megélted van emléked jöttek a dino-

szauroszok mentek a pauluszok

akik monda szerint mint szomszédot dínom-

dánom közt hagyának és csapot papot

csökött hordót mely kifogyott

feneketlen csokonai torkán lecsúszva

s maradt nekünk a sárkány

domesztikált ármány

s amit a politika meghagyott lehúzza