Ötven éve.....

Kedvesemnek, megismerkedésünk évfordulója alkalmából.

Köszönöm, hogy ötven éve,

ott a bálban meglátott szemed,

boldog vagyok, hogy

élhetek Veled.

Szárnyashajónk, tiéd s enyém

száguldott velünk az élet tengerén.

Látott vihart, napot, - biztos révbe ért -

                                           köszönet az elmúlt évekért.

Zöld szigetre leltünk a természet

zugára.

Egy évtized telt el itt,

nem éltünk hiába.

Műveltük a kertünk,

gazdagodtunk örökzölddel, fákkal,

hajnalban ébredtünk

madarak dalával.

Küzdöttünk lehullott levéllel, - a téllel -,

gyógyítgattuk magunk növények levével.

Éreztük, a jóból még jutott nekünk,

a kis faluban boldog volt életünk.

Teltek évek,

fogást vettek rajtunk,

de panaszra nem nyílott az

ajkunk.

                                                                                                                                          Közel hetven felé megfáradt a

testünk.

A városba visszatérve

új életformát kerestünk.

Őspark..., madarak.., mókusok .., séták Tapolcán..,

Fél évszázad múltán,- ismét kéz a kézben -, emléket keresünk  

egymás szemében.

Szép volt szerelmünk - ezt én újra élem.

Újabb ötven évre, - mint akkor -

szerelemmel kérem meg kezed!

Az öregkor, - már tudod - boldog is lehet,

kérlek add ehhez, bizalommal testedet, lelkedet.

Szívem még utolsót dobban,

szeretlek mindig jobban.

Szeretlek!

Akarok boldogságban élni sokáig még Veled!